Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
40 Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.
2 Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.
3 Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt,
tisztelik és félik az Örökkévalót,
és bíznak benne!
4 Milyen boldog és áldott,
aki az Örökkévalóban bízik,
aki nem fordul gonosz szellemekhez,
sem hamis istenekhez.
5 Ó, Örökkévaló, Istenem,
milyen sok csodálatos dolgot tettél!
Milyen nagyszerű terveid vannak velünk,
alig tudjuk megérteni!
Újra és újra ezekről beszélek,
nem tudok betelni velük!
6 Uram, te nem gyönyörködsz
véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:[a]
nem égőáldozat,
sem vétekáldozat, amit kívánsz.
7 Ekkor azt mondtam: „Jövök,
ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
8 Minden vágyam,
hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
hiszen tanításod a szívemben hordozom.
9 Igazságosságod örömhírét hirdetem
a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
hogy örökké hirdetni fogom,
nem hallgatok el!
10 Nem titkoltam el jóságod tetteit.
Hangosan hirdettem hűséges szereteted
és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
11 Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”
12 Gonoszok sokasága vett körül,
számba se vehetem őket.
Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek,
több van belőlük, mint hajszál a fejemen.
Minden bátorságom elhagyott!
13 Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg!
Siess hozzám, segíts, ne késs!
14 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
15 Némuljanak el szégyenükben,
akik gúnyolnak engem!
16 De akik téged keresnek, Uram,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Örökkévaló!”
17 Én ugyan szegény és erőtlen vagyok,
mégis gondomat viseled, Uram!
Te vagy Segítőm és Szabadítóm,
ó, Istenem, ne késs!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávid tanítása abból az időből, amikor a Zifben lakók elárulták Saulnak, hogy Dávid náluk rejtőzik.
54 Istenem, ments meg neved erejével!
Szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!
2 Hallgasd meg imádságomat, ó, Istenem,
figyelj szavamra!
3 Rám támadtak az idegenek,
akik nem ismerik Istent.
Erőszakos emberek üldöznek,
és meg akarnak ölni. Szela
4 Nézzétek, Isten a segítőm,
az én Uram azokkal van,
akik védenek és segítenek engem!
5 Megbünteti ellenségeimet!
Kérlek, Istenem, mutasd meg hűségedet,
és pusztítsd el őket!
6 Örömmel viszek majd neked hálaáldozatot, Örökkévaló!
Dicsérem nevedet, mert jó vagy!
7 Kimentettél engem minden bajból,
és láttam ellenségeim vereségét!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Nátán próféta nála járt, miután Dávid vétkezett Betsabéval.
51 Istenem, kérlek, könyörülj rajtam
hűséges szereteted szerint!
Töröld el bűneimet nagy irgalmad szerint!
2 Mosd le rólam összes bűnömet,
tisztíts meg minden vétkemtől!
3 Tudom, hogy vétkeztem,
és folyton a bűnömre gondolok.
4 Ellened vétkeztem, Örökkévaló,
csak ellened vétkeztem!
Azt tettem, amit gonosznak tartasz,
igazad van, ha elítélsz.
Igen, jogosan elítélhetsz engem.
5 Bizony, bűnnel borított világba születtem,
körülvett a bűn, mikor anyám megfogant velem.
6 Istenem, azt kívánod,
hogy lelkem legbelső része is igaz legyen,
taníts hát a szívem mélyén bölcsességre!
7 Tisztíts meg bűneimtől izsóppal,
hogy tiszta legyek!
Moss meg engem,
és fehérebb leszek a hónál!
8 Hadd halljak ismét örömöt és boldogságot!
Hadd örüljenek újra csontjaim,
amelyeket összetörtél!
9 Ne nézz bűneimre!
Töröld el minden vétkemet!
10 Teremts bennem tiszta szívet, Istenem!
Újítsd meg, erősítsd meg szellememet!
11 Ne taszíts el magadtól, kérlek,
ne vedd el tőlem Szent Szellemed!
12 Hadd örüljek megint szabadításodnak!
Tégy újra engedelmessé engem!
13 Hadd tanítsam a vétkeseket útjaidra, Örökkévaló,
hogy a bűnösök visszatérjenek hozzád!
14 Istenem, szabadító Istenem,
ments meg a haláltól,
bár megérdemlem,
hiszen gyilkosság bűne terhel!
Hadd énekeljek jóságodról megint!
15 Örökkévaló, nyisd meg ajkamat,
hadd dicsérjelek!
16 Hiszen vinnék neked áldozatokat,
de nem gyönyörködsz bennük!
Nem kívánod az égőáldozatot sem!
17 Amit Isten szívesen fogad: az alázatos szellem!
Ez az igazi áldozat!
Istenem, te nem utasítod el,
aki alázatos és engedelmes szívvel jön hozzád!
18 Áldd meg Siont,
építsd fel újra Jeruzsálem falait!
19 Akkor újra gyönyörködhetsz
az igazságban bemutatott áldozatokban,
és égőáldozatokban.
Akkor majd ismét bikákat áldoznak oltárodon!
8 Az Örökkévaló szólt Zakariáshoz: 9 „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Minden helyzetben az igazságosságnak megfelelően döntsetek és cselekedjetek! Bánjatok egymással szeretettel és együttérzéssel! 10 Ne éljetek vissza az özvegyek, árvák, idegenek és szegények kiszolgáltatott helyzetével! Egymás ellen még csak ne is tervezzetek semmi rosszat!”
11 De hiába mondtam nekik, ők nem hallgattak rám, lázadoztak és vonakodtak engedelmeskedni, sőt bedugták a fülüket, hogy ne is hallják, amit mondok nekik. 12 Megkeményítették a szívüket, hogy az olyan lett, mint a kő, mert nem akarták meghallani a Törvény tanítását, sem a próféták üzeneteit, amelyeket az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött Szelleme által a régi prófétákon keresztül. Emiatt haragudott meg rájuk oly nagyon az Örökkévaló, a Seregek Ura.
13 „Mivel hiába kiáltottam nektek, nem akartátok meghallani — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, majd ti is kiáltoztok hozzám segítségért, de akkor én sem fogom meghallani!
14 Ezért szórtalak szét titeket idegen nemzetek közé, mint a forgószél a polyvát! Földetek pedig lakatlan és puszta lett, amelyen még utazó sem jár keresztül. Így lett lakói miatt a gyönyörű föld kietlen pusztasággá!”
Próféciák Jeruzsálem boldog jövőjéről
8 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám: 2 „Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura:
Izzó és féltékeny szeretettel
szeretem Siont!
Annyira szeretem,
hogy nagyon megharagudtam rá,
mikor hűtlen lett hozzám!”
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Visszatértem a Sionra,
újra Jeruzsálem a lakóhelyem.
Ezért Jeruzsálemet így hívják:
»Hűséges Város«,
az Örökkévaló, a Seregek Ura hegyét
pedig így: »Szent Hegy.«”
4 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Akkor majd újból idős férfiak
és asszonyok üldögélnek
Jeruzsálem utcáin,
a kapuk előtt.
Kezükben bot,
hajlott koruk miatt,
5 s előttük játszadozó gyereksereg.
Bizony, ismét megtelnek a város
utcái és terei
futkosó gyermekekkel.
6 Ezt mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura:
Bár e nép hazatért maradéka
most elképzelni sem tudja ezt,
oly csodálatosnak tűnik számukra,
de van-e valami lehetetlen nekem?”
7 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Megszabadítom népemet
a keleti országokból,
kimentem őket
nyugat földjéről.
8 Hazahozom őket Jeruzsálembe,
hogy ott lakjanak.
Akkor ismét a saját népemmé lesznek,
én pedig igazán az Istenük leszek.”
6 Amikor odanéztem, egy Bárányt láttam a trón közepén, a négy mennyei élőlény között, a mennyei vezetők által körülvéve, aki olyan volt, mint akit áldozatként megöltek. Hét szarva volt és hét szeme — Isten hét Szelleme, akit Isten elküldött az egész Földre. 7 Azután a Bárány odalépett ahhoz, aki a trónon ült, és átvette annak jobb kezéből a könyvtekercset. 8-9 Ekkor a négy mennyei élőlény és a huszonnégy mennyei vezető leborult a Bárány előtt, és új éneket énekeltek neki. Mindegyiküknél egy-egy hárfa és aranypohár volt. Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival. Ezt énekelték:
„Méltó vagy, hogy átvedd a könyvtekercset,
és felnyisd a pecsétjeit!
Méltó vagy, mert áldozatként megöltek,
és véred árán embereket váltottál meg Isten számára,
minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből!
10 Belőlük építetted fel királyságodat,
Isten papjaivá tetted őket,
és uralkodni fognak a Földön.”
11 A trón, a mennyei élőlények és a mennyei vezetők körül sok-sok angyalt láttam. Ezerszer ezren és tízezerszer tízezren voltak. Hallottam, amint 12 hangosan kiáltották:
„Méltó a Bárány, akit áldozatként megöltek,
hogy hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erőt,
tisztességet, dicsőséget és áldást kapjon!”
13 Azután hallottam, hogy minden teremtmény a Mennyben, a Földön, a föld alatt és a tengerben ezt mondta:
„Áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom annak,
aki a trónon ül,
és a Báránynak örökké!”
14 A négy mennyei élőlény így válaszolt: „Ámen!” A mennyei vezetők pedig leborultak, és imádták Istent.
Példázat a talentumokról(A)
14 „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egy ember külföldre akart utazni, ezért összehívta a rabszolgáit, és minden vagyonát a gondjaikra bízta. 15 Egyiküknek öt talentumot[a] adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet — mindenkinek a maga képességei szerint. Ezután elutazott. 16 Aki az öt talentumot kapta, rögtön üzleti vállalkozásba fektette, és újabb öt talentumot nyert vele. 17 Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és újabb két talentumra tett szert. 18 Aki viszont egyet kapott, ásott egy gödröt, és oda rejtette az ura pénzét.
19 Hosszú idő elteltével hazatért a gazdájuk. Előhívta rabszolgáit, hogy számoljanak el a rájuk bízott értékekkel. 20 Aki öt talentumot kapott, összesen tízet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, s ezzel öt másik talentumot szereztem!«
21 Ura megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
22 Ezután következett az, aki két talentumot kapott. Ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám. Nézd, újabb két talentumot szereztem vele!«
23 Ura őt is megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
24 Ezután jött az, aki egy talentumot kapott. Ő így számolt be: »Uram, tudom, hogy szigorú és kemény vagy. Még azt is learatod, amit nem te vetettél, és onnan is begyűjtöd a termést, ahová nem vetettél magot. 25 Féltem tőled, ezért elástam a talentumot. Tessék, itt van, ami a tiéd!«
26 Ekkor ura azt mondta neki: »Te gonosz és haszontalan[b] szolga! Azt gondoltad, hogy azt is learatom, amit nem én vetettem, és onnan is begyűjtöm a termést, ahová nem szórtam magot?! 27 Akkor miért nem vitted pénzváltókhoz a pénzemet, hogy kamatozzon? Most kamattal megnövelve kaptam volna vissza!«
28 Szolgáinak pedig azt parancsolta: »Vegyétek el tőle azt a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz van! 29 Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.[c] 30 Ezt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center