Book of Common Prayer
97 Uralkodik az Örökkévaló, mint király!
Örüljön a föld, vigadjanak a szigetek!
2 Felhő és sűrű homály veszi körül az Örökkévalót,
trónjának alapja igazságosság és jogosság!
3 Előtte tűz jár,
és megégeti ellenségeit!
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget,
látják az emberek és félve reszketnek!
5 Még a hegyek is megolvadnak az Örökkévaló előtt,
az egész Föld Ura előtt!
6 A Menny hirdeti igazságos voltát,
és mindenki meglátja dicsőségét!
7 De szégyent vallanak,
akik bálványokat imádnak,
és saját „isteneikkel” dicsekednek,
mert isteneik mind meghajolnak
az Örökkévaló előtt!
8 Hallja ezt Sion, és örül,
Júda városai ujjonganak
az Örökkévaló ítéleteinek!
9 Mert te vagy, Örökkévaló, a leghatalmasabb,
s uralkodsz az egész Föld fölött!
Fenségesebb vagy, mint az idegen istenek!
10 Ti, akik szeretitek az Örökkévalót,
gyűlöljétek a gonoszt!
Megőrzi az Örökkévaló hűségeseinek életét,
és a gonoszok kezéből kimenti őket!
11 Világosság ragyog az igazak ösvényére,
és boldogság az egyenes lelkűek útjaira.
12 Örüljetek az Örökkévalóban, ti igazak,
adjatok hálát neki, és tiszteljétek őt!
Zsoltár.
98 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket,
mert új és csodálatos dolgokat tett,
jobb keze, szent karja
győzelmet szerzett!
2 Megmutatta szabadító hatalmát a népeknek,
megmutatta nekik igazságát.
3 Ismét hűséggel és szeretettel
fordult Izráel népéhez!
Látták ezt a Föld népei, mind,
bizony, meglátták Istenünk szabadító erejét!
4 Énekeljen az Örökkévalónak minden ember!
Énekeljetek dicséretet, örüljetek és kiáltsatok!
5 Zsoltárokat énekeljetek az Örökkévalónak,
hárfával kísérve,
hárfával és a többi hangszerekkel!
6 Fújjátok meg a trombitát és a sófárt,
Királyunk, az Örökkévaló előtt!
7 Énekeljen az Örökkévalónak a tenger,
és a tengeri teremtmények mind,
énekeljen az egész Föld,
és minden lakosa!
8 Tapsoljatok örömmel, folyók,
táncoljatok, hegyek!
9 Énekeljetek az Örökkévalónak, aki jön!
Mert valóban eljön,
hogy megítéljen minden embert.
Igazságosan ítél az egész Földön,
és méltányosan ítéli a népeket!
22 Elsőként engem formált az Örökkévaló,
réges-régen, minden más munkája előtt,
23 öröktől fogva felkent, és helyemre állított,
kezdetben, még a Föld kezdete előtt.
24 Mikor megszülettem,
még tengerek sem voltak,
vízforrások sem csörgedeztek.
25 Előbb születtem,
mint a hegyek a helyükre kerültek,
s a dombok megállapodtak,
26 előbb, mint az Örökkévaló a Földet
s a mezőket teremtette,
vagy a világ legelső porszemét.
27 Ott voltam,
mikor az Örökkévaló a Mennyet teremtette,
mikor kimérte az óceán partjait.
28 Ott voltam,
mikor megerősítette fönt a fellegeket,
és lent a mélység forrásait.
29 Ott voltam, mikor parancsolt a tengereknek,
hogy át ne lépjék a határt, amit nekik szabott.
Ott voltam, mikor lefektette a Föld alapjait.
30 Mellette nőttem fel,
mint gyermek az apja mellett,[a]
naponta bennem lelte örömét,
előtte játszottam és örültem szüntelen.
20 Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”
Egyikőtök elárul engem!(A)
21 Miután Jézus ezt mondta, nagyon nyugtalan[a] lett, és így szólt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem!”
22 A tanítványok zavarban voltak, és tanácstalanul néztek egymásra, mert nem tudták, melyikükről beszél. 23 Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet. 24 Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.
25 Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”
26 Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának. 27 Amikor Júdás megette a kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus ezt mondta Júdásnak: „Tedd meg hamar, amit tenni készülsz!” 28 De senki sem értette, hogy ez mit jelent. 29 Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.
30 Miután Júdás megette azt a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.
Új parancsot adok: szeressétek egymást!
31 Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült. 32 Ha Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is hamarosan megdicsőíti az Emberfiát — és ez hamar meg fog történni.
33 Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a júdeaiaknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda nem jöhettek velem.
34 Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! 35 Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
9 Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez!
10 Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló!
Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.
11 Uralkodásod dicsőségét hirdetik,
hatalmad nagyságát magasztalják,
12 hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid,
s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!
13 Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad,
királyi uralmad örökké tart!
Az Örökkévaló megtartja ígéretét,
és minden tette hűségéből fakad.[a]
14 Felemeli az Örökkévaló az elesetteket,
felsegíti az elnyomottakat!
15 Minden élő tőled várja ételét,
te pedig idejében adsz nekik!
16 Megnyitod kezed, enni adsz nekik,
megelégítesz minden élőt bőségesen!
17 Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz!
Minden tette hűséges szeretetéből fakad!
18 Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt,
aki tiszta szívből hozzá kiált!
19 Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt,
meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt,
de a gonoszokat elpusztítja.
21 Az Örökkévaló dicséretét hirdetem!
Szent nevét áldja örökké, aki él!
Hitünk legyőzi a világot
5 Aki valóban hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. Aki az Atya-Istent szereti, az természetesen szereti mindazokat is, akik Isten gyermekei. 2 Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban isteni módon szeretjük az ő gyermekeit? Úgy, hogy valóban szeretjük Istent, és engedelmeskedünk parancsainak! 3 Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki — ez pedig egyáltalán nem nehéz!
4 Ami Istentől született, az legyőzi a világot, ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk. 5 Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Az örök élet a Fiúban van
6 Ő az a Jézus Krisztus, aki víz[a] által és vér[b] által jött. Tehát nemcsak víz által, hanem víz és vér által. A Szent Szellem bizonyítja, hogy ez igaz, mert a Szent Szellem az igazság. 7 Ez a három tanú bizonyítja az igazságot: 8 a Szent Szellem, a víz és a vér. S ez a három pedig ugyanazt mondja.
9 Ha az emberek tanúskodását elfogadjuk, mennyivel hitelesebb Isten tanúsága! Mert Isten maga tanúskodott a Fia mellett, 10 és aki hisz az Isten Fiában, elfogadja ezt a tanúságtételt. Aki viszont nem hisz, az egyúttal azt állítja, hogy Isten hazudik! Miért? Mert nem fogadta el Isten tanúságtételét, amellyel ő a Fia mellett tanúskodott. 11 Ez a tanúságtétel pedig így szól: Isten örök életet adott nekünk — és ez az élet Isten Fiában van. 12 Ebből következik, hogy akiben él a Fiú, annak örök élete van. Akiben viszont nem él az Isten Fia, annak nincs örök élete.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center