Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
20 Hallgassa meg kérésed az Örökkévaló,
mikor bajban vagy!
Segítsen téged győzelemre Jákób Istene!
2 Szentélyéből küldjön segítséget,
a Sionból erősítsen és támogasson!
3 Emlékezzen felajánlott áldozataidra,
s égőáldozataidat fogadja szívesen! Szela
4 Adja meg neked,
amit teljes szívből kívánsz,
valósítsa meg minden tervedet!
5 Hadd örvendezzünk győzelmednek,
hadd lobogtassunk zászlót Istenünknek!
Teljesítse az Örökkévaló minden kérésedet!
6 Most már tudom, hogy az Örökkévaló
győzelmet ad felkent királyának!
Igen, az Örökkévaló válaszol neki a Mennyből,
és erős jobbjával győzelemre segíti.
7 Ezek harci szekereikben bíznak,
mások erős lovaikkal dicsekednek,
mi pedig Istenünket,
az Örökkévalót hívjuk segítségül,
és vele dicsekszünk!
8 Azok vereséget szenvednek,
és holtan esnek össze,
mi pedig talpon maradunk, és győzünk!
9 Örökkévaló, vezesd győzelemre királyodat!
Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
21 Örökkévaló, erődnek örül a király,
ujjong, mert győzelemre segítetted.
2 Megadtad neki, amit szíve kívánt,
ajkainak kérését teljesítetted. Szela
3 Bőségesen megáldottad őt,
színarany koronát tettél fejére.
4 A király életet kért tőled, Örökkévaló, és megadtad,
hosszú, sőt örökké tartó életet adtál neki!
5 Győzelemre vezetted a királyt,
megnövelted hírnevét,
méltóságot és dicsőséget
árasztottál rá bőségesen.
6 Áldottá, sőt áldássá tetted őt örökké,
ujjong, hogy jelenlétedben élhet!
7 Igen, az Örökkévalóban bízik a király,
s nem bukik el, mert védi a Felséges kegyelme.
8 Örökkévaló, bárcsak utolérné kezed minden ellenségedet,
és elpusztítanád gyűlölőidet!
9 Mikor megjelensz, Örökkévaló,
égesd el őket, mint a tüzes kemence,
pusztítsd el őket, mint tűz a szalmát!
10 A gonoszoknak még a gyermekeit is pusztítsd el,
utódaikat gyomláld ki az emberek közül!
11 Gonosz terveket szőttek ellened,
álnok csapdákat készítettek, de hiába,
12 mert te, Örökkévaló,
megkötözöd őket köteleiddel,
nyilaiddal célba veszed őket.
13 Dicsérünk, Örökkévaló!
Éneket éneklünk erődről,
és zsoltárt hatalmadról!
Dávid zsoltára.
110 Az Örökkévaló mondta ezt Uramnak:[a]
„Ülj mellém, jobb oldalamra,
míg ellenségeidet lábad alá vetem!”
2 Az Örökkévaló nyújtja ki
hatalmad pálcáját Sionból:
„Hajtsd uralmad alá ellenségeidet,
uralkodj közöttük is!”
3 Néped önként jelentkezik,
amikor sereged összegyűjtöd, Örökkévaló.
Fiatal harcosaid
megszentelt ruhákba öltöznek,
kora reggel köréd gyülekeznek,
mint hajnalban születő harmat a mezőn.[b]
4 Megesküdött az Örökkévaló,
és soha vissza nem vonja:
„Örökké pap vagy te,
Melkisédek papsága szerint.”
5 Az Úr áll jobb kezed felől,
ő szórja szét haragja napján a királyokat!
6 Ítéletet tart a népek fölött,
megtölti a völgyeket holtakkal,
összezúzza a fejedelmeket
mindenütt a Földön.
7 Lehajol, iszik az út menti patakból,
azután győztesen felemeli fejét![c]
116 Szeretem az Örökkévalót,
mert meghallgatja imádságomat.
2 Bizony, ő figyel rám,
ezért tőle kérek segítséget, amíg csak élek!
3 A halál kötelei tekeredtek rám,
a halottak országának félelme szorongatott,
bánat és rettegés nehezedett rám.
4 De az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért:
„Kérlek, Örökkévaló, mentsd meg lelkemet!”
5 Kegyelmes és igazságos az Örökkévaló,
együtt érző és könyörületes.
6 Megőrzi a védteleneket.
Mikor elesett voltam, megsegített engem is!
7 Nyugodj meg, lelkem,
mert az Örökkévaló jót tett veled,
és gondot visel rád!
8 Örökkévaló, kihúztad lelkem a halál torkából,
megmentetted szemem a sírástól,
megóvtad lábam a botlástól és eleséstől!
9 Ezért az Örökkévaló jelenlétében járok
az élők között, itt a földön!
10 Hittem, most is hiszek, ezért szólok,
pedig nagyon körülvettek a gondok és bajok!
11 Haragomban azt mondtam:
„Minden ember hazug!”
12 Mivel viszonozhatnám az Örökkévalónak,
hogy gondot visel rólam?
13 Fölemelem a szabadulás poharát,
és az Örökkévaló nevét hívom segítségül!
14 Az egész nép szeme láttára teljesítem,
amit az Örökkévalónak fogadtam.
15 Az Örökkévaló számára nagyon értékes
hűséges követőinek halála.
16 Ó, Örökkévaló, szolgád vagyok!
Igen, a te szolgád vagyok,
mint már anyám is volt.
Te vetted le rólam a halál köteleit!
17 Hálaáldozatot hozok neked,
és nevedet hívom segítségül,
így tisztellek téged!
18 Teljesítem, amit az Örökkévalónak fogadtam,
az egész nép előtt,
19 az Örökkévaló házának udvaraiban,
Jeruzsálem közepén!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
117 Dicsérjétek az Örökkévalót ti nemzetek, mind!
Dicsérje őt minden ember!
2 Mert egészen körülvesz bennünket szeretete,
és irántunk való hűsége örökké tart!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Az Örökkévaló napja
18 Jaj nektek, akik kívánjátok
az Örökkévaló napját!
Mit reméltek az ő napjától?
Hiszen számotokra sötét az a nap,
nem világosság!
19 Úgy jártok vele,
mint aki oroszlán elől fut,
és medve támadja meg.
Vagy a házába menekülve
a falhoz támaszkodik,
s ott marja meg a vipera.
20 Hiszen számotokra sötétséget
hoz az a nap,
nem világosságot!
Bizony, sűrű homályt,
amelyben még halvány fénysugár sincs!
Gyűlölöm vallásos ünnepeiteket!
21 „Gyűlölöm vallásos ünnepeiteket,
nem szenvedhetem tovább!
Nem gyönyörködöm ünnepi gyűléseitekben!
22 Hiába hoztok elém égő- és ételáldozatokat,
nem fogadom el tőletek,
hizlalt hálaáldozati állataitokra rá sem nézek!
23 Elegem van dicsőítő énekeitek zajából!
Hallani sem bírom hárfátok dallamát!
24 Inkább áradjon az ítélet,
zúduljon alá az igazság,
mint a hirtelen támadt árvíz,
vagy a medréből kilépő folyó!”
25 „Izráel, égőáldozatokat és ételáldozatokat
hoztál nekem negyven évig,
a pusztai vándorlás idején.[a]
26 De hordoztátok isteneitek,
Szikkút, Molok, Kijjún,
meg a csillagok isteneinek bálványait,[b]
amelyeket magatoknak készítettetek!
27 Ezért hát messzire űzlek titeket,
száműzetésbe hurcolnak benneteket,
Damaszkuszon is túlra!”
— ezt mondja az, kinek neve Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene.
Óvakodjatok az istentelen csúfolkodóktól!
17 Szeretett testvéreim, emlékezzetek azokra, amiket Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak! 18 Mert így figyelmeztettek titeket jóelőre: „Az utolsó időben majd olyanok jönnek, akik még Istent is kicsúfolják, és a saját istentelen kívánságaikat követik.” 19 Ezek azok, akik viszályt szítanak közöttetek. Saját bűnös természetük kívánságai uralkodnak rajtuk, és nem lakik bennük a Szent Szellem.
Imádkozzatok a Szent Szellem által
20 Szeretett testvéreim, ti viszont imádkozzatok a Szent Szellem által — így épüljetek fel és erősítsétek meg magatokat abban a hitben, amely a legszentebb dolog a világon! 21 Maradjatok meg Isten szeretetében! Várva várjátok Urunkat, Jézus Krisztust és a kegyelmét, mert ő hozza nektek az örök életet!
22 Bánjatok könyörületességgel azokkal, akik kételkednek, 23 másokat pedig a tűzből is ragadjatok ki, hogy megmentsétek őket! Legyetek óvatosak, amikor könyörültök rajtuk! Még a régi bűnös természet által bemocskolt ruhát is gyűlöljétek![a]
Dicsőség Istennek
24 Isten meg tud őrizni benneteket az elbukástól, és képes hibátlanul maga elé állítani a dicsőségben. Micsoda öröm lesz ez mindannyiunk számára! 25 Ő az egyetlen Isten, és egyedül ő tud megmenteni bennünket. Övé legyen minden dicsőség, nagyság, uralom és hatalom Urunk, Jézus Krisztus által a múltban is, most is, és örökké!
Ravasz kérdés az adóról(A)
15 Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene. 16 El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. 17 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18 Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! 19 Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt. 20 „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.
21 „A császáré” — felelték azok.
„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
22 Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center