Ravasz kérdés az adóról^(A)

¹³ Később a vallási vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Az volt a szándékuk, hogy kérdéseikkel csapdába csalják, hátha mond valamit, amit felhasználhatnak ellene. ¹⁴ Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. Helyes-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

¹⁵ Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! Mutassatok csak egy ezüstpénzt, hadd lássam!” ¹⁶ Kezébe adtak egy érmét, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”

¹⁷ „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — felelte Jézus.

Emiatt nagyon elcsodálkoztak Jézuson.

Ravasz kérdés az adóról^(A)

²⁰ Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje. ²¹ A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját. ²² Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

²³ Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik: ²⁴ „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?”

„A császáré” — felelték azok.

²⁵ „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.

²⁶ Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.