Book of Common Prayer
Egy szegény és szenvedő ember imádsága, aki kiönti szívét és kéréseit az Örökkévaló előtt.
102 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Segélykiáltásom jusson eléd!
2 Kérlek, ne fordítsd el arcodat,
mikor bajok vesznek körül!
Hallgass meg,
mert hozzád kiáltok segítségért!
Ments meg, jöjj hamar!
3 Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz,
csontjaim, mint az üszkös fadarabok.
4 Minden kedvem és erőm elhagyott,
s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem,
még enni sem akarok!
5 Mióta szomorkodom,
már csak csont és bőr vagyok.
6 Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok,
gubbasztok, mint bagoly a romok között.
7 Álmatlan virrasztok,
mint magányos madár a háztetőn.
8 Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak,
gyűlölőim minden nap átkoznak.
9 Szomorúságom a kenyerem,
könnyekkel iszom italom.
10 Bizony, nagy haragodban felkaptál
és messze hajítottál, Örökkévaló!
11 Életem, mint a megnyúlt árnyék,
mint a lekaszált fű, elszáradok!
12 De te, Örökkévaló,
örökké uralkodsz, mint király!
Neved dicsősége
nemzedékről-nemzedékre ragyog!
13 Kelj fel, Örökkévaló,
könyörülj meg a Sionon!
Mert itt az ideje,
hogy megkegyelmezz neki!
Bizony, a megszabott idő elérkezett!
14 Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik,
még utcáinak porán is szánakoznak.
15-16 De újra felépíti az Örökkévaló Siont,
és meglátják a népek dicsőségét!
Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét,
és a népek királyai félik dicsőségét!
17 Mert az Örökkévaló meghallgatja
a szegények imádságát,
nem utasítja el kérésüket!
18 Jegyezzétek fel ezeket
a jövendő nemzedéknek,
hogy a születendő gyermekek is
dicsérjék az Örökkévalót!
19 Mert lenézett trónjáról,
lenézett a Mennyből a Földre,
20 hogy meghallja a foglyok panaszát,
és kiszabadítsa a halálraítélteket.
21 Bizony, kiszabadítja őket,
hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban,
és dicsérjék őt Jeruzsálemben,
22 mikor összegyűlnek minden népből és országból,
hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.
23 Elfáradtam a hosszú úton,
életem megrövidült,
24 ezért azt mondom: Istenem, kérlek,
ne vigyél el életem delén,
hiszen te örökkön-örökké élsz!
25 Te alapoztad meg kezdetben a Földet,
és kezed alkotta a Mennyet.
26 Bár azok mind elpusztulnak egyszer,
te örökké megmaradsz!
Mint a ruhák elkopnak,
félreteszed, és újakra cseréled őket.
Azok megváltoznak,
27 de te, Istenem, ugyanaz maradsz,
éveid soha nem érnek véget!
28 Szolgáid fiai megmaradnak előtted,
és utódaik is téged imádnak majd!
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![a]
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak,
úttalan utakon bolyongtak,
keresték a várost, ahol lakhassanak,
de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak,
lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak,
ahol békességben lakhatnak.
8 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
9 Mert inni adott a szomjazónak,
és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.
10 Megmentette azokat,
akik a halál árnyékában, sötétségben ültek,
nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,
11 mert Isten szava ellen lázadtak,
a Felséges tanácsára nem hallgattak.
12 Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg,
megbotlottak, elestek,
nem volt, aki segítsen rajtuk.
13 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
14 A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket,
és köteleiket széttépte.
15 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
16 Mert a vaskapukat összetörte,
és záraikat szétzúzta!
17 Megmentette azokat,
akik ostobán Isten ellen lázadtak,
és bűneik miatt szenvedtek.
18 Már az ételtől is undorodtak,
a halál kapujához közeledtek,
19 de mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
20 Parancsolt, és azok meggyógyultak,
a haláltól megmenekültek.
21 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
22 Hálával áldozzanak,
és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit!
23 Akik hajóikon tengerre szálltak,
hogy a nagy vizeken kereskedjenek,
24 azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit,
még ott, a mélységes vizeken is!
25 Mert az Örökkévaló parancsolt,
és viharos szél támadt,
felkorbácsolta a hullámokat,
26 hogy hajójuk az égig emelkedett,
majd megint a mélybe zuhant.
Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben,
27 szédültek és tántorogtak, mint a részegek,
hajózó tudásuk semmit sem segített.
28 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből,
29 a vihart lecsendesítette,
a tenger hullámait elsimította.
30 Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek,
és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
32 Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek,
dicsérjék őt a nép vezetői előtt!
Befejezés
6 Azután ezt mondta nekem az angyal: „Mindezek a dolgok valóságosak, és a kijelentés hiteles! Az Örökkévaló, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa a szolgáinak mindezeket a dolgokat, amelyeknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük.”
7 „Figyeljetek rám! Hamarosan visszajövök! Áldott és boldog, aki készségesen engedelmeskedik a próféciák üzeneteinek, amelyek ebben a könyvben le vannak írva.”
8 Én, János vagyok az, aki hallottam és láttam ezeket. Miután pedig hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam őt. 9 De azt mondta: „Vigyázz, ne tedd! Csak a szolgatársad vagyok: neked is, meg a testvéreidnek is, a prófétáknak, sőt mindazoknak is, akik engedelmeskednek az üzeneteknek, amelyek ebben a könyvben vannak leírva. Istent imádd!”
10 Azután hozzátette: „Ne tartsd titokban ennek a könyvnek a próféciáit, mert az idő már közeledik, amikor mindezek beteljesednek! 11 Aki igazságtalan, maradjon továbbra is igazságtalan, aki gonosz, maradjon továbbra is gonosz, aki igaz, legyen továbbra is igaz, és aki szent, legyen továbbra is szent!”
12 „Figyeljetek rám! Hamarosan eljövök, és magammal hozom a jutalmatokat! Mindenkinek megadom, amit a tettei szerint megérdemel. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega[a], az Első és az Utolsó, az Elkezdő és a Befejező.
10 „Vigyázzatok! Egyet se nézzetek le ezek közül a gyermekek közül! Mert mondom nektek: a melléjük rendelt angyalok mindig látják Atyám arcát a Mennyben! [11] [a]
Az elveszett juh(A)
12 Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és az egyik elkóborol, vajon nem hagyja-e ott a legelőn a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egyet? 13 Igazán mondom nektek: mikor megtalálja, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek, amely nem tévedt el. 14 Ugyanígy Mennyei Atyátok sem akarja, hogy akár egy is elvesszen e gyermekek közül.”
Ha a testvéred vétkezik(B)
15 „Ha az Isten családjába tartozó testvéred vétkezik ellened,[b] menj oda hozzá, négyszemközt figyelmeztesd, és mutass rá arra, amit rosszul tett! Ha hallgat rád, akkor sikerült elérned, hogy testvérek maradjatok. 16 Ha nem hallgat rád, újra menj el hozzá, de ezúttal vigyél magaddal egy vagy két embert! Így mindent két, vagy három tanú[c] bizonyíthat. 17 Ha rájuk sem hallgat, mondd el a gyülekezetnek! Ha még a gyülekezetre sem hallgat, akkor úgy bánj vele, mint egy hitetlennel vagy vámszedővel!
18 Igazán mondom nektek: amit megköttök a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldotok a földön, az fel lesz oldva a Mennyben is.
19 Igazán mondom nektek: ha közületek ketten összhangban vannak itt a földön, akkor kérhetnek akármit, Mennyei Atyám megadja nekik. 20 Mert, amikor ketten vagy hárman egységre jutnak az én nevemben, akkor én is ott vagyok közöttük.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center