Book of Common Prayer
Mem
97 Mennyire szeretem tanításodat, Uram!
Egész nap azon gondolkodom.
98 Parancsaid bölcsebbé tesznek ellenségeimnél,
mert mindig megsegítenek!
99 Bölcsebb lettem még mestereimnél is,
mert bizonyítékaidon gondolkodom!
100 A város vezetőinél is bölcsebb lettem,
mert követem utasításaidat!
101 Gonosz utakra nem is lépek,
hogy engedelmeskedjek szavaidnak.
102 Nem fordulok el ítéleteidtől,
mert te tanítottál engem, Uram!
103 Milyen kedvesek nekem a szavaid,
édesebbek, mint nyelvemnek a méz!
104 Utasításaid tettek értelmessé,
ezért minden hamisságot utálok!
Nun
105 Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt:
megvilágítja ösvényemet.
106 Megesküdtem, és meg is tartom,
hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet!
107 Örökkévaló, sokáig szenvedtem.
Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint!
108 Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat,
és taníts engem ítéleteiddel!
109 Életem szüntelen veszélyben forog,
de tanításodat mégsem felejtem!
110 Csapdát állítottak nekem a gonoszok,
utasításaidtól mégsem tértem el!
111 Bizonyítékaidat kaptam örökségül,
szívemnek azokban telik öröme.
112 Szívvel-lélekkel igyekszem,
hogy törvényednek engedelmeskedjek,
minden időben és mindvégig.
Szamech
113 Gyűlölöm a kétszínűséget,
de szeretem tanításodat, Uram!
114 Te vagy menedékem és pajzsom,
bízom szavadban!
115 Távozzatok tőlem, gonoszok,
hogy Istenem parancsait megtartsam!
116 Segíts meg ígéreted szerint, hogy élhessek,
ne engedd, hogy csalódjak abban, amiben bízom!
117 Tarts meg, hogy megmeneküljek,
és örökké törvényedben gyönyörködhessek!
118 Uram, te elfordulsz azoktól, akik törvényedtől eltérnek,
és hamisságaikat leleplezed.
119 Elsöpröd a Földről mind a gonoszokat, mint a szemetet,
de én szeretem bizonyítékaidat.
120 Egész testem remeg az irántad való tisztelet és félelem miatt,
mert tisztelem és félem ítéleteidet.
A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.
81 Énekeljetek dicséretet Istenünknek!
Kiáltsatok örömmel Jákób Istenének!
2 Szóljanak hangszereink:
csörgődob, kedves hangú hárfa és lant!
3 Fújjátok meg a sófárt az Újhold ünnepén,
meg holdtöltekor, ünnepeink kezdetén![a]
4 Törvény ez Izráel számára,
melyet Jákób Istene rendelt el,
5 mikor szövetséget kötött József népével,
amikor Egyiptom ellen támadt.
József ott olyan nyelvet hallott,
amelyet nem értett.
6 Isten mondta: „Levettem válladról a terhet,
kivettem kezedből a nehéz kosarat.
7 Mikor bajban voltál, engem hívtál segítségül,
én pedig megszabadítottalak,
a mennydörgés rejtekhelyén titokban válaszoltam neked,
próbára tettelek Meribá[b] vizénél.” Szela
8 „Hallgass rám, népem!
Ó, Izráel, figyelj szavamra,
szövetséget kötök veletek:
9 ne legyen rajtam kívül más istenetek,
ne hajolj meg idegen istenek előtt,
ne imádd őket!
10 Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
én hoztalak ki Egyiptom földjéről!
Izráel, nyisd ki a szádat,
hogy jóval tölthessem meg!”
11 „De népem nem hallgatott rám!
Izráel nem engedelmeskedett nekem!
12 Hagytam hát, hogy kövessék saját kívánságaikat,
járjanak makacs szívük szerint,
hogy tegyenek, amit akarnak!”
13 „Bárcsak hallgatna rám népem!
Ó, ha Izráel útjaimon járna!
14 Akkor hamar megverném ellenségeit,
és ellenfeleire nehezedne kezem!
15 Az Örökkévaló ellenségei hízelegnének neki,
Izráel ideje pedig örökké tartana!
16 A legjobb búzával táplálnám,
még a kősziklából is mézet adnék neki!”
Ászáf zsoltára.
82 Isten áll az istenek[c] gyűlésében,
mint Bíró ítél a bírák között:
2 „Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?!
Miért pártoljátok a bűnösöket?! Szela
3 Szolgáltassatok igazságot
az árváknak és a szegényeknek!
Mentsétek meg a nyomorultakat
és a szűkölködőket!
4 Szabadítsátok meg a szegényeket
és a nincsteleneket!
Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”
5 De nem tudják, mi történik,
nem értenek semmit!
Nem tudják, mit tesznek,
s közben már a Föld alapjai is
omladoznak körülöttük.[d]
6 Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meghaltok, mint minden ember!
Lehullotok, mint minden uralkodó!”
8 Kelj fel, ó, Isten!
Tarts ítéletet az egész Földön!
Uralkodj a nemzetek fölött!
73 A papok, a léviták, a templomi kapuőrség tagjai, a templomi énekesek, a templomszolgák és a nép többi része is mind a saját eredeti városukban telepedtek le.
A hetedik hónap[a] elejére már mindenki a maga városában lakott.
Ezsdrás felolvassa a Törvény Könyvét
8 A hetedik hónapban egész Izráel összegyűlt Jeruzsálemben a Vízi-kapu előtti téren. Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Ezsdrást, hogy hozza elő Mózes Törvényének a könyvét, amelyet az Örökkévaló parancsolt Izráelnek. 2 A hetedik hónap első napján[b] Ezsdrás pap kihozta a Törvény könyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak: koruknál fogva meg tudták érteni a Törvényt.
3 Reggeltől délig hangosan olvasta a Törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien — férfiak és nők —, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni.
5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára kezébe vette a Törvény könyvtekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Ezsdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt. Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt. 6 Ő pedig hangosan áldotta az Örökkévalót, a Hatalmas Istent, és a nép felemelt kezekkel felelt rá: „Ámen! Ámen!” Azután meghajoltak és földre borulva imádták az Örökkévalót. 7-8 A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Isten Törvényének szavait — miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak, és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak: Jésua, Báni, Sérébjá, Jámin, Akkúb, Sabbetaj, Hodijjá, Maasszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán és Pelájá.
9 Amikor a nép megértette a Törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket: „Ez a nap az Örökkévalónak, Isteneteknek a szent napja — most ne sírjatok, ne keseregjetek! 10 Menjetek, egyetek-igyatok bőségesen és örömmel, mint az ünnepeken! Küldjetek az ünnepi ételekből a szegényeknek is! Ez a nap az Örökkévalónak szent napja, most ne bánkódjatok, hanem töltsön be titeket az Örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt!” 11 A léviták is csendesítették és vigasztalták a népet: „Nyugodjatok meg, és ne sírjatok! Szent ez a nap!” 12 Ekkor a nép megnyugodott, és elmentek, hogy örömünnepet tartsanak, mert megértették, amire tanították őket. Vidáman együtt ettek-ittak, és a szegényeket is megvendégelték.
A Sátorok ünnepe
13 A következő napon a törvénytanító Ezsdráshoz gyűltek az egész népből a családfők, a papok és a léviták, hogy együtt tanulmányozzák a Törvény szavait. 14 Azt találták a Törvényben, amelyet az Örökkévaló Mózes által parancsolt, hogy a hetedik hónapban Izráel egész népének meg kell tartania a Sátorok ünnepét, és ilyenkor lombsátrakban kell lakniuk. 15 Ezért kihirdették minden városban és Jeruzsálemben is: „Mindenki menjen a környékre, és hozzon onnan mindenféle zöld lombos ágakat: szelíd és vadolajfáról, mirtuszról, pálmákról és egyéb fákról! Ezekből készítsetek lombsátrakat, ahogyan a Törvényben meg van írva!”
16 Ekkor az egész nép felkerekedett, zöld lombos ágakat hoztak, és elkészítették a lombsátrakat a házuk lapos tetején vagy az udvarukon — ugyanígy a jeruzsálemi Templom udvarán, a Vízi-kapu előtti téren, és az Efraim-kapunál is. 17 Így hát az egész nép, amely a száműzetésből megszabadulva hazatért, megtartotta a Sátorok ünnepét, és ez idő alatt a lombsátrakban is lakott. Izráel népe Józsuénak, a Nún fiának napjaitól fogva mindeddig nem tartotta meg így a lombsátrak ünnepét. Ezért igen nagy volt az öröm. 18 Az ünnep ideje alatt Ezsdrás minden nap olvasott a népnek Isten Törvényéből. Hét napon keresztül ünnepeltek, és a nyolcadik napon az egész nép összegyűlt az ünnep nagy napjára, ahogyan az meg van írva.
21 Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta:
„Így süllyed el a nagy város, Babilon!
Ilyen lendülettel hajítják a pusztulásba,
hogy soha többé ne is lássa senki!
22 Nem hallatszik benne többé
hárfások, lantosok, fuvolások és trombitások zenéje,
nem dolgoznak benne mesteremberek,
nem hallatszik a malomkő zaja,
23 nem fénylik benne lámpa,
nem hallatszik vőlegény és menyasszony hangja!
Mert üzletemberei voltak a világ hatalmasai,
és varázslásával minden népet becsapott!
24 Babilon! Kezeden szárad a prófétáknak
és Isten szentjeinek vére!
Te vagy a bűnös mindazoknak a haláláért,
akiket megöltek a Földön.”
Sokakat meggyógyít
29 Jézus ezután visszatért a Galileai-tó partjára. Felment egy dombra, és leült.
30 Sokan jöttek hozzá, akik sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más beteget hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította. 31 Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.
Enni ad több, mint négyezer embernek(A)
32 Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sokaságot! Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”
33 „Honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” — kérdezték a tanítványok.
34 Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?”
„Hét — válaszolták —, és néhány kisebb halunk.”
35 Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy telepedjenek le a földre. 36 Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek. 37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Utána összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokkal. 38 A tömegben körülbelül négyezer férfi volt, s rajtuk kívül még az asszonyok és a gyerekek. 39 Miután Jézus elbocsátotta az embereket, beszállt egy bárkába, és Magadán vidékére ment.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center