Book of Common Prayer
118 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
2 Mondja hát Izráel népe:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
3 Mondja hát Áron családja:[a]
„Örökké tart hűséges szeretete!”
4 Mondjátok, akik imádjátok az Örökkévalót:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
5 Mikor körülvettek és szorongattak a bajok,
az Örökkévalót hívtam segítségül.
Ő válaszolt, kiszabadított szorult helyzetemből,
és tágas térre állított.
6 Mellém állt az Örökkévaló, ugyan miért féljek?
Mit árthatnak nekem az emberek?
7 Mellém állt az Örökkévaló, ő az én segítőm!
Bizony, meglátom, mikor ellenségeim
vereséget szenvednek!
8 Jobb az Örökkévalóban bízni,
mint emberektől függeni!
9 Bizony, sokkal jobb az Örökkévalóban bízni,
mint a vezetőkben!
10 Ellenségeim körülvettek engem,
de az Örökkévaló nevében leverem őket!
11 Körülvettek minden felől,
de az Örökkévaló nevében levágom őket!
12 Úgy rajzanak körülöttem, mint a méhek,
de hamar végük lesz, mint a bozót tüzének.
Bizony, az Örökkévaló nevében legyőzöm őket!
13 Mindenáron el akartak pusztítani,
de az Örökkévaló megsegített engem!
14 Az Örökkévaló az erőm és győzelmi énekem,
ő szabadít meg engem!
15 Öröm és győzelem éneke hangzik
az istenfélők otthonaiban,
mert az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
16 Igen, az Örökkévaló karja győzelmet aratott,
az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
17 Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Örökkévaló tetteit!
18 Megfenyített az Örökkévaló,
de mégsem adott át a halálnak!
19 Nyissátok ki a győztesek kapuját,
hadd menjek be rajta,
hadd dicsérjem az Örökkévalót!
20 Ez az Örökkévaló kapuja,
csak a győztesek mehetnek be rajta!
21 Uram, köszönöm, hogy válaszoltál hívásomra,
és szabadítóm lettél!
22 A kő, amelyet a ház építői félredobtak,
éppen az lett a ház sarokköve!
23 Bizony, nagy csoda ez a számunkra,
az Örökkévaló tette ezt!
24 Ez az a nap, amit az Örökkévaló készített,
hát örüljünk ma, és örvendezzünk ennek!
25 Örökkévaló, ments meg!
Kérünk, ments meg minket!
26 Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön!
Megáldunk titeket az Örökkévaló házából!
27 Az Örökkévaló az Isten, világossága ragyog ránk!
Kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!
28 Istenem vagy, hálát adok neked!
Istenem, dicsérlek téged!
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
9 Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez!
10 Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló!
Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.
11 Uralkodásod dicsőségét hirdetik,
hatalmad nagyságát magasztalják,
12 hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid,
s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!
13 Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad,
királyi uralmad örökké tart!
Az Örökkévaló megtartja ígéretét,
és minden tette hűségéből fakad.[a]
14 Felemeli az Örökkévaló az elesetteket,
felsegíti az elnyomottakat!
15 Minden élő tőled várja ételét,
te pedig idejében adsz nekik!
16 Megnyitod kezed, enni adsz nekik,
megelégítesz minden élőt bőségesen!
17 Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz!
Minden tette hűséges szeretetéből fakad!
18 Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt,
aki tiszta szívből hozzá kiált!
19 Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt,
meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt,
de a gonoszokat elpusztítja.
21 Az Örökkévaló dicséretét hirdetem!
Szent nevét áldja örökké, aki él!
19 Azon a napon Egyiptom földjén is
lesz oltára az Örökkévalónak,
s tiszteletére egy emlékoszlop áll az ország határán.
20 Jel lesz mindkettő, és bizonyíték,
hogy az Örökkévalóra emlékeztesse Egyiptomot.
Mert ha az Örökkévalóhoz kiáltanak segítségért elnyomóik miatt,
szabadítót küld nekik, és megmenti őket.
21 Azon a napon az Örökkévaló
kijelenti magát az egyiptomiaknak.
Igen, az egyiptomiak megismerik az Örökkévalót!
Tisztelik őt áldozatokkal,
fogadalmakat[a] tesznek az Örökkévalónak,
és teljesítik, amit fogadtak.
22 Bár az Örökkévaló csapásokkal sújtja Egyiptomot,
de meg is gyógyítja,
mert hozzá fordulnak.
Az Örökkévaló pedig meghallgatja könyörgésüket,
és meggyógyítja őket.
23 Azon a napon út vezet Egyiptomból Asszíriába,
amelyen az asszírok Egyiptomba,
az egyiptomiak pedig Asszíriába járnak.
Mindkét ország együtt tiszteli az Örökkévalót.
24 Azon a napon Izráel
Egyiptom és Asszíria mellé csatlakozik harmadikként,
és áldás lesz az egész föld számára.
25 Az Örökkévaló, a Seregek Ura pedig így áldja meg őket:
„Áldott legyen népem, Egyiptom,
és Asszíria, kezem alkotása,
meg Izráel, örökségem!”
5 Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással! 6 Mindnyájan egy szívvel-lélekkel dicsőítsétek Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!
7 Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek. 8 Mert határozottan állítom, hogy Krisztus azért lett Izráel népének szolgája, hogy ezzel megmutassa nekik: Isten hűségesen megtartja az ősapáinknak tett ígéreteit. 9 Krisztus azonban nemcsak ezért jött, hanem azért is, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is dicsőítsék Istent az irántuk való irgalmasságáért, ahogyan ez meg van írva az Írásokban:
„Dicsérlek téged, Örökkévaló, a többi népek között,
és nevednek zengek éneket.”[a]
10 Majd ismét ezt mondja:
„Örüljetek, ti többi nemzetek is,
Isten saját népével együtt!”[b]
11 És megint:
„Dicsőítsék az Örökkévalót,
a többi népek is mindnyájan,
dicsérjék őt az összes nemzetek!”[c]
12 És ismét, amint Ézsaiás próféta mondja:
„Megjelenik majd Isai utóda,[d]
aki azért jut hatalomra,
hogy uralkodjon a többi nemzeten,
akik mind őbenne reménykednek.”[e]
13 Isten, aki a reménység forrása, csordultig töltsön be titeket örömmel és békességgel — a benne való hitetek által — s így a Szent Szellem erejében a reménységetek is túláradóan bőséges legyen!
Példázat a talentumokról(A)
11 Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. 12 Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. 13 Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« 14 A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«
15 Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. 16 Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« 17 Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«
18 Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« 19 Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«
20 Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. 21 Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22 Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? 23 Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« 24 Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«
25 Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«
26 Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.
27 Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center