Book of Common Prayer
97 Uralkodik az Örökkévaló, mint király!
Örüljön a föld, vigadjanak a szigetek!
2 Felhő és sűrű homály veszi körül az Örökkévalót,
trónjának alapja igazságosság és jogosság!
3 Előtte tűz jár,
és megégeti ellenségeit!
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget,
látják az emberek és félve reszketnek!
5 Még a hegyek is megolvadnak az Örökkévaló előtt,
az egész Föld Ura előtt!
6 A Menny hirdeti igazságos voltát,
és mindenki meglátja dicsőségét!
7 De szégyent vallanak,
akik bálványokat imádnak,
és saját „isteneikkel” dicsekednek,
mert isteneik mind meghajolnak
az Örökkévaló előtt!
8 Hallja ezt Sion, és örül,
Júda városai ujjonganak
az Örökkévaló ítéleteinek!
9 Mert te vagy, Örökkévaló, a leghatalmasabb,
s uralkodsz az egész Föld fölött!
Fenségesebb vagy, mint az idegen istenek!
10 Ti, akik szeretitek az Örökkévalót,
gyűlöljétek a gonoszt!
Megőrzi az Örökkévaló hűségeseinek életét,
és a gonoszok kezéből kimenti őket!
11 Világosság ragyog az igazak ösvényére,
és boldogság az egyenes lelkűek útjaira.
12 Örüljetek az Örökkévalóban, ti igazak,
adjatok hálát neki, és tiszteljétek őt!
99 Uralkodik az Örökkévaló, mint király,
félve tiszteljék őt mind a népek!
Trónján ül az Örökkévaló, kerubok fölött,
félve remegjenek a népek, és az egész Föld!
2 Nagy az Örökkévaló a Sionon,
uralkodik magasan minden nép fölött!
3 Dicsérjék a népek nagy neved!
Milyen félelmetes és szent a neved!
4 Énekeljetek dicséretet a hatalmas Királynak,
aki szereti az igazságos ítéletet!
Urunk, te szabod meg, mi az igazságos,
uralmad alatt él Jákób népe igazságos rendben.
5 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok földig lába előtt,[a]
és imádjátok őt, mert szent!
6 Mózes, Áron és a papok,
Sámuel és mind, akik imádták az Örökkévalót,
segítségül hívták az Örökkévaló nevét,
és ő válaszolt nekik!
7 A felhőoszlopból szólt hozzájuk,
ők pedig engedelmeskedtek parancsainak,
és a Törvénynek, amelyet adott.
8 Örökkévaló Istenünk, te valóban válaszoltál nekik!
Megbocsátó Istenük voltál,
bár megbüntetted őket gonoszságuk miatt.
9 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok meg előtte, imádjátok szent hegyén,
mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk!
Hálaadó zsoltár.
100 Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind,
akik a Földön laktok!
2 Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel,
jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
3 Lássátok meg, és ismerjétek el,
hogy az Örökkévaló az Isten!
Ő teremtett minket, hozzá tartozunk,
legelőjének nyája: népe vagyunk!
4 Lépjetek be kapuin hálaadással,
jöjjetek udvaraiba dicséretekkel,
tiszteljétek és áldjátok őt!
5 Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket,
hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!
94 Az Örökkévaló a bosszúállás Istene!
Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!
2 Egész Föld Bírája,
foglald el trónod a magasban,
büntesd meg a büszkéket,
ahogy megérdemlik!
3 Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek?
Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?
4 Dicsekednek, hangoskodnak,
a gonosztevők mind kevélykednek,
5 miközben népedet összetörik, Örökkévaló,
és megalázzák a hozzád tartozókat!
6 Özvegyeket, jövevényeket
és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!
7 Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló,
nem veszi észre Jákób Istene!”
8 Ó, ti ostobák! Nem értitek?
Esztelenek, térjetek észhez!
9 Isten, aki a fület teremtette, ne hallana?
Aki a szemet alkotta, maga nem lát?
10 Aki egész népeket megfenyít,
titeket ne büntetne meg?
Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!
11 Bizony, az Örökkévaló ismeri
az emberek gondolatait,
jól látja,
mennyire üresek és értelmetlenek!
12 De boldog és áldott,
akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.
16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
de hűséges szereteted
mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
de megvigasztaltál és felüdítettél engem!
20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
pusztítsd el őket teljesen!
95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
aki megszabadít!
2 Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
énekeljünk neki,
dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló,
hatalmas Király minden más isten fölött!
4 Övé a föld mélye
és a hegyek csúcsa egyaránt.
5 Övé a tenger,
mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
mert saját kezével formálta.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
gyertek, imádjuk őt,
térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7 Ő a mi Istenünk,
mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
kezéhez szoktatott bárányai.
Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket,
ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet,
megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”
Új Ég, Új Föld, Új Jeruzsálem
21 Újra láttam: Új Ég és Új Föld[a] tűnt elő, mert a régi Ég és a régi Föld már eltűnt, és tenger sem volt többé. 2 Láttam, hogy a Szent Város, az Új Jeruzsálem[b] leszállt a Mennyből, Istentől. Olyan volt, mint egy menyasszony, akit a férje számára öltöztettek és ékesítettek fel. 3 Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van, s ő ezentúl együtt lakozik velük. Népévé lesznek, ő pedig Istenükké lesz. 4 Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.”
5 Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” Majd így szólt hozzám: „Írd le, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak!”
6 Azután ezt mondta: „Be van fejezve! Én vagyok az Alfa és az Ómega[c], mindennek az elkezdője és a befejezője. Aki szomjas, annak inni adok az élet vizének forrásából ajándékul. 7 Aki győz, örökli mindezeket, annak Istene leszek, ő pedig a fiam lesz. 8 Azonban a gyávák, a hitetlenek, és akik gyűlöletes dolgokat tesznek, a gyilkosok, a szexuális bűnben élők, akik varázslással foglalkoznak, a bálványimádók és a hazugok — mindezek a tűz-tóba kerülnek, amelyben kén ég. Ez a második halál.”
A megszállott fiút megszabadítja(A)
14 Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: 15 „Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik. 16 Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.”
17 Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” 18 Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult.
19 Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”
20 Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.” [21] [a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center