Book of Common Prayer
Dávid zsoltára.
101 Hűséges szeretetedről
és igazságosságodról énekelek, Örökkévaló!
Zsoltárt énekelek neked!
2 Ügyelek rá, hogy ártatlanul éljek,
mikor jössz el hozzám?
Gondom van rá, hogy tiszta szívvel
éljek családommal együtt.
3 Nem fogok bálványokat imádni,
semmi közöm hozzájuk!
Gyűlölök mindent,
ami elfordíthat tőled!
4 Távol legyen szívemtől
minden hamisság és gonoszság!
Semmiféle gonoszhoz ne legyen közöm!
5 Elpusztítom, aki titokban bevádolja szomszédját,
nem állhatom, aki büszke és nagyravágyó.
6 Keresem a hűségeseket,
hogy együtt lakjanak velem.
Csak aki tiszta életű,
az szolgálhat nekem.
7 Nem lakhat házamban csaló és hamislelkű,
nem tűrök jelenlétemben hazugokat!
8 Minden reggel kigyomlálom országomból a gonoszokat,
kiirtok az Örökkévaló városából minden gonosztevőt!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
109 Istenem, hozzád imádkozom,
hallgass meg, ne maradj néma!
2 Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek,
hazugsággal támadnak engem!
3 Gyűlölködő szavakkal támadnak,
ok nélkül vádolnak!
4 Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket,
és értük imádkoztam.
5 Jóért rosszal fizettek,
jóságomat gyűlölettel viszonozták.
6 Ezt mondják rólam ellenségeim:
„Állíts fölébe bírónak egy gonoszt,
még védője is vádolja meg!
7 Bírája ítélje bűnösnek,
még imádsága is legyen hasztalan!
8 Életét rövidítsd meg,
és tisztségét más foglalja el!
9 Gyermekei legyenek árvák,
felesége jusson özvegységre!
10 Vándor koldussá váljanak gyermekei,
még házuk romjai közül is űzzék ki őket!
11 Hitelezők hordják szét vagyonát,
idegenek kapják meg minden tulajdonát!
12 Ne akadjon senki, aki segít rajta,
árváit senki meg ne szánja!
13 Pusztuljanak ki utódai,
s a következő nemzedék
a nevét is felejtse el!
14 Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire,
és ne bocsássa meg anyjának vétkeit!
15 Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt!
Még emlékét is törölje el,
16 mert nem akart senkin könyörülni,
egyre csak üldözte a szegény nyomorultat,
hogy megölje a megtört szívűeket!
17 Szeretett másokat átkozni,
ezért átkai szálljanak saját fejére!
Nem akart másokat megáldani,
hát maradjon tőle távol az áldás!
18 Átokba öltözött,
és úgy itta azt, mint a vizet.
Hát járja át testét az átok,
mint olaj a csontokat,
19 borítsa be, mint köpenye,
vegye körül, mint az öve!”
20 De én azt mondom:
Ez legyen a jutalma ellenségeimnek,
így bánjon az Örökkévaló azokkal,
akik vádolnak engem, és életemre törnek!
21 Te, Örökkévaló, Istenem, bánj velem úgy,
hogy nevednek dicsőséget szerezz,
szabadíts meg,
mert hűséges szereteted olyan jó!
22 Mint nyomorult koldus, olyan vagyok,
szívem is összetört!
23 Mint a megnyúlt árnyék este,
úgy járok-kelek, s úgy tűnök el.
Mint a sáskát elsöprik,
úgy engem is.
24 Térdeim remegnek a szomjúságtól,
testem is egyre soványabb.
25 Kigúnyolnak, akik csak látnak,
fejüket csóválják, ha rám néznek.
26 Segíts meg, Örökkévaló, Istenem,
szabadíts meg hűséges szereteteddel!
27 Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg,
hadd tudják meg, hogy hatalmad segített!
28 Ha ők átkoznak engem,
fordítsd azt áldásra, Örökkévaló!
Ha ellenem támadnak, alázd meg őket,
én pedig, a te szolgád, hadd örüljek!
29 Ellenségeimet borítsa szégyen,
s gyalázatuk legyen a köpenyük!
30 Hangosan dicsérem az Örökkévalót,
hálát adok neki a sokaság előtt,
Ajin
121 Azt tettem, ami helyes és igazságos,
ne adj át azoknak, akik el akarnak taposni engem!
122 Kérlek, te vállalj értem, szolgádért, kezességet,
hogy a büszkék ne nyomhassanak el engem!
123 Szemem sóvárogva várja segítségedet:
igazságos ígéreted teljesülését.
124 Bánj velem, szolgáddal, kegyelmed szerint,
és taníts törvényedre!
125 Uram, szolgád vagyok,
segíts, hogy megérthessem bizonyítékaidat!
126 Itt az ideje, Örökkévaló, hogy cselekedj,
mert az emberek eltértek tanításodtól!
127 De én szeretem parancsaidat,
az aranynál is, még a színaranynál is jobban.
128 Követem minden utasításodat,
de gyűlölök minden hamisságot és csalást.
Pe
129 Bizonyítékaid csodálatosak,
ezért lelkem hozzájuk igazodik.
130 Uram, beszéded megértése világosságot gyújt a sötétben,
még a tanulatlan embert is bölccsé teszi.
131 Annyira kívánom parancsaidat,
mint fuldokló a levegőt!
132 Uram, fordulj hozzám, és erősíts meg,
ahogy azokkal bánsz, akik szeretnek téged!
133 Beszéded vezessen, és erősítse lépteimet,
hogy ne uralkodjon rajtam semmiféle gonosz!
134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától,
hogy a te utasításaidat követhessem!
135 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra,
és taníts törvényeidre!
136 Patakzik a könny szememből,
mert az emberek nem követik tanításaidat!
Cádé
137 Örökkévaló, te igazságos vagy,
ítéleteid is igazságosak és helyesek!
138 Igazságos és jó törvényeket adtál nekünk,
amelyek teljesen megbízhatóak.
139 Izzó szenvedély emészt engem,
mert ellenségeim nem törődnek beszédeddel!
140 Uram, beszéded tiszta, mint a tűzben finomított arany,
szolgád azért szereti szavaidat!
141 Én ugyan lenézett és jelentéktelen vagyok,
utasításaidat mégis megtartom, Uram!
142 Igazságosságod örökké érvényes,
tanításod pedig igaz és megbízható!
143 Nagy nyomorúság és baj ért,
mégis parancsaidban gyönyörködöm.
144 Igazságos bizonyítékaid örökké érvényesek,
hadd értsem meg őket, hogy élhessek!
9 Azután odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akik a hét utolsó csapással teli poharakat kapták. Ezt mondta: „Jöjj velem, megmutatom neked a Menyasszonyt, a Bárány feleségét!” 10 Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és az angyal elvezetett egy hatalmas és magas hegyre. Megmutatta a Szent Várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a Mennyből szállt le. 11 Isten dicsősége ragyogott belőle: a fénye olyan volt, mint a legértékesebb drágakőé, a kristálytiszta gyémánté. 12 A városnak erős és magas fala volt és tizenkét kapuja. Egy-egy angyal állt a kapuknál, amelyekre fel volt írva egy-egy név Izráel tizenkét törzsének nevei közül. 13 Három kapu volt a város keleti oldalán, három az északi, három a déli és három a nyugati oldalon. 14 A városfal tizenkét alapkőre épült, amelyekre a Bárány tizenkét apostolának neve volt felírva.
15 Az angyalnál, aki velem beszélt, volt egy arany mérőpálca, s azzal mérte meg a várost, a kapukat és falakat. 16 A város pontosan négyzet alakú, hossza és szélessége egyenlő. Megmérte a várost a mérőpálcával, és az eredmény 12 000 stádium[a] lett. A város hossza, szélessége és magassága is egyenlő. 17 Azután a falat is megmérte: ez 144 könyök[b] magas volt — férfi, vagyis angyal mértékével mérve. 18 A fal gyémántból épült, maga a város pedig színaranyból, amely átlátszó volt, mint a tiszta üveg.
19 A városfal alapkövei sokféle értékes drágakővel voltak ékesítve. Az első alapkő gyémánt, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az ötödik szárdonix, a hatodik rubin, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngyből készült — minden kapu egy-egy gyöngyből —, a város főútja pedig színaranyból, amely olyan átlátszó volt, mint a tiszta üveg.
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
22 Később, amikor a tanítványok összegyűltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát kiszolgáltatják az embereknek, 23 akik meg fogják ölni, de ő a harmadik napon fel fog támadni.” Ezen a tanítványok nagyon elszomorodtak.
Az adóról
24 Egyszer Jézus és a tanítványai Kapernaumba érkeztek. Péter ott adószedőkkel találkozott, akik a Templom számára gyűjtötték az adót: fejenként két drachmát. Megkérdezték Pétert: „Mesteretek nem fizeti a templomadót?”
25 „Dehogynem!” — válaszolta Péter. Azután bement a házba, de még mielőtt megszólalt volna, Jézus megkérdezte: „Simon, mit gondolsz? A földi királyok kitől szednek vámot és adót? A saját népüktől, vagy az idegenektől?”
26 „Természetesen az idegenektől!” — felelte Péter.
„Ezek szerint a saját népüknek nem kell adót fizetniük — mondta Jézus. — 27 De hogy fel ne háborítsuk őket, menj ki a tóhoz horgászni. Amikor kifogod az első halat, nyisd ki a száját, és egy négydrachmás ezüstpénzt találsz benne. Add oda az adószedőknek értem és érted!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center