Book of Common Prayer

^[a] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.

A nép bűnvallása

10 Miközben Ezsdrás így könyörgött Istenhez, és sírva, földre borulva vallást tett népe bűneiről a Templom előtt, nagy tömeg gyűlt köré: férfiak, asszonyok és gyermekek Izráel népéből. Ők is Ezsdrással együtt sírtak, hangosan. ² Akkor az Élám nemzetségéből való Sekanjá, Jehiél fia, ezt mondta Ezsdrásnak: „Igazad van, Ezsdrás! Valóban hűtlenséget követtünk el Istenünkkel szemben, amikor összeházasodtunk az idegen népek leányaival. Mégis van reménysége Izráelnek! ³ Kössünk hát szövetséget Istenünkkel, hogy ezeket az idegenből származó feleségeket a gyermekeikkel együtt hazaküldjük, a te tanácsod szerint, Ezsdrás — és mindazokkal egyetértésben, akik tisztelik és félik Istenünk parancsát! Igen, mi engedelmeskedni akarunk a Törvénynek! ⁴ Kelj fel, Ezsdrás, fogj hozzá, mert ezt a te vezetéseddel kell véghezvinnünk, és mi veled leszünk! Légy bátor és erős — és vezess bennünket!”

⁵ Akkor Ezsdrás összeszedte magát, felállt, és összehívta a papok, léviták és az egész nép vezetőit. Megeskette őket, hogy aszerint fognak eljárni, ahogy Sekanjá mondta — azok pedig megesküdtek. ⁶ Ezután Ezsdrás elment az Isten Templomától Jehóhánán, Eljásib fia szobájába, és ott szállt meg. Amíg ott tartózkodott, semmit sem evett vagy ivott — így böjtölt és gyászolt a száműzetésből hazatért nép törvényszegése miatt. ⁷ Azután kihirdették egész Júdeában és Jeruzsálemben, hogy mindenki jöjjön el a népgyűlésre, Jeruzsálembe. ⁸ Aki pedig három napon belül nem jön el, azt kiközösítik a hazatértek közösségéből, és minden vagyonát elkobozzák. Ezt a határozatot a vezetők és vének tanácsa hozta.

⁹ Így hát harmadnapra Júda és Benjámin törzséből minden férfi Jeruzsálembe gyűlt. Ez a kilencedik hónap 20. napján történt. Ott ültek valamennyien az Isten Temploma előtti téren, a szabad ég alatt. Nagyon aggódtak és reszkettek az egész ügy miatt, és mert hideg, esős idő volt.^{[a] 10} Akkor Ezsdrás pap felállt a nép előtt, és így szólt hozzájuk: „Azzal, hogy idegen nőket vettetek feleségül, Isten ellen követtetek el hűtlenséget! Ezzel még jobban szaporítottátok Izráel bűneit. ¹¹ Most azért ismerjétek el, és valljátok be ezt a bűnt az Örökkévaló, őseitek Istene előtt — és azután engedelmeskedjetek az Örökkévaló akaratának! Váljatok külön az idegen népektől, és váljatok el az idegen asszonyoktól!”

¹² Erre az egész népgyűlés hangosan és egy emberként válaszolt: „Igazad van, Ezsdrás! Úgy teszünk mindent, ahogy mondtad!

¹³ De sokan vagyunk, és nyakunkon az esős évszak — nem állhatunk sokáig a szabadban. Ezt nem lehet egy-két nap alatt elrendezni — hiszen olyan sokan vagyunk vétkesek ebben. ¹⁴ A vezetőink határozzanak az egész közösség helyett: mondják meg, hogy melyik városból mikor jöjjenek ide azok a férfiak, akik idegen asszonyokat vettek feleségül. Jöjjenek ide velük együtt annak a városnak a vezetői és bírái is — együttesen döntsenek, és fordítsák el rólunk Istenünk súlyos haragját!”

¹⁵ Ezt a határozatot csak kevesen ellenezték: Jonatán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia. Mesullám és a lévita Sabbetaj támogatták őket ebben.

^16-17 A száműzetésből hazatértek nagy többsége azonban elfogadta ezt a javaslatot, és így is történt. Ezsdrás pap minden nemzetségből név szerint kiválasztott egy-egy családfőt. Ezekkel együtt leültek, hogy megvizsgálják az egyes családokat, és határozzanak az elválás ügyében. A tizedik hónap^[b] első napján kezdték a munkát, és az első hónap^[c] első napjára be is fejezték. Minden egyes férfi ügyét megtárgyalták, aki idegen asszonyt vett feleségül.

Pál védőbeszéde Félix előtt

¹⁰ Amikor a helytartó intett, hogy most Pál következik, ő így válaszolt a vádakra: „Félix kormányzó! Tudom, hogy hosszú évek óta vagy már ennek a népnek a bírája, ezért örülök, hogy előtted védekezhetek. ¹¹ Megtudhatod, hogy csak tizenkét nappal ezelőtt mentem fel Jeruzsálembe, hogy ott Istent imádjam. ¹² Ezalatt nem láttak engem sem a Templomban, sem a zsinagógában, vagy bárhol a városban, hogy vitatkoztam volna, vagy zűrzavart keltettem volna a nép között.

¹³ Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak. ¹⁴ Azt elismerem, hogy atyáink Istenét olyan módon tisztelem, ahogyan az Úr Útjának követői^[a] teszik. Akik engem vádolnak, ezt az Utat szektának tekintik, és ellenzik. Én azonban hiszek mindabban, ami Mózes Törvényében és a próféták könyveiben meg van írva. ¹⁵ Ugyanazt várom és remélem, mint a vádolóim, hogy Isten egy napon feltámasztja majd mind az igazakat, mind a gonoszokat. ¹⁶ Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.

¹⁷ Sok éven át távol voltam Jeruzsálemtől, de most visszajöttem a népemhez, hogy pénzadományt hozzak a szegényeknek, és áldozatokat mutassak be. ¹⁸ A tisztulási szertartás^[b] közben talált rám a Templom területén néhány, kis-ázsiai zsidó, de nem volt körülöttem csődület, sem nem okoztam zűrzavart. ¹⁹ Nekik kellett volna ide jönniük, hogy előtted vádoljanak, ha valami panaszuk van ellenem. ²⁰ Vagy mondják el neked ők maguk, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy miben találtak bűnösnek, amikor a Főtanács kihallgatott engem. ²¹ Legfeljebb csak azért vádolhatnak, mert akkor azt kiáltottam: Azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.”

Megkapod a jutalmad!

¹² Ezután Jézus a házigazdához fordult: „Amikor vendégséget készítesz, ne a barátaidat, testvéreidet, rokonaidat, vagy a gazdag szomszédaidat hívd meg! Hiszen akkor viszonzásul ők is meghívnak téged, és ezzel már meg is kaptad jutalmadat! ¹³ Inkább szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat hívj meg vendégségbe! ¹⁴ Akkor boldog és áldott leszel, mert ők nem tudják a meghívásodat viszonozni. Az igazságszerető emberek feltámadásakor pedig majd megkapod ezért a jutalmadat.”

Páldázat a nagy vendégségről^(A)

¹⁵ Ekkor az egyik vendég ezt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni!”

¹⁶ Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. ¹⁷ Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: »Jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem!« ¹⁸ De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«

¹⁹ A másik ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«

²⁰ Egy harmadik azt üzente: »Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!« ²¹ A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat!«

²² Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.« ²³ Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel! ²⁴ Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”