Book of Common Prayer

A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávidé.

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltáréneke.

Jeruzsálem falainak felavatása

²⁷ Amikor elérkezett a falak felavatásának ideje, összegyűjtötték a lévitákat — minden olyan helyről, ahol laktak — Jeruzsálembe, hogy szenteljék fel a város falát hálaadással, dicsérettel, örvendezéssel, énekléssel és ütős és húros hangszerekkel.

²⁸ Össze is gyűltek az énekesek és a zenészek Jeruzsálem környékéről és a netófai falvakból, ²⁹ Bét-Gilgálból, Gebából és Azmávetből. Az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén építettek maguknak falvakat. ³⁰ A papok és a léviták előbb megszentelték magukat, azután az egész népet, a kapukat és a falakat is.

³¹ Azután mondtam Júda vezetőinek, hogy menjenek fel a fal tetejére. Két nagy dicsőítő csoportra osztottam fel az énekeseket és az egész népet. Az egyik csoportot jobb felé indítottam a fal tetején, a Szemét-kapu irányába.

⁴² Majd az összes többi pap — Maaszéjá, Semajá, Eleázár, Uzzi, Jehóhánán, Malkijjá, Élám és Ezer — is a saját helyére állt.

Akkor az énekesek elkezdték a dicsőítést Jizrahjá vezetésével. ⁴³ Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet. Még az asszonyok és gyermekek is részt vettek a nagy örvendezésben. Messze földre elhallatszott Jeruzsálem öröme.

⁴⁴ Még aznap kijelöltem azokat a férfiakat, akikre rábíztam a raktárak őrzését. Ezekben a kamrákban őrizték a templomi kincseket, az Istennek felajánlott hála-áldozatokat, az első termést, a tizedeket, és mindazokat a terményeket, amelyeket a Törvény szerint a papok és a léviták számára az emberek behoztak a városokból és a falvakból. Egész Júdea népe örült, hogy a papok és a léviták szolgálatba álltak, ⁴⁵ és hogy hűségesen végezték Isten szolgálatában a feladatukat, a szertartásokat és a megszentelés szolgálatát. Hasonlóképpen az énekesek és a kapuőrök is ellátták a maguk szolgálatát — ahogyan azt Dávid király és a fia, Salamon király megparancsolták. ⁴⁶ Ugyanis Dávid király és Ászáf ideje óta voltak az énekeseknek vezetői, és meg volt határozva, hogy mikor melyikük vezeti a dicsőítést.

⁴⁷ Zerubbábel idejében és később Nehémiás idejében is Izráel egész népe hűségesen megadta mindazt, ami az énekeseket és a kapuőröket napról napra megillette. Ugyanígy megadták a lévitáknak, ami járt nekik. A léviták viszont ebből megadták Áron leszármazottjainak — a papoknak — az őket megillető elkülönített részt.

A két próféta

11 Ezután egy nádból készült mérőpálcát kaptam, és ezt hallottam: „Kelj fel, és mérd meg Isten templomát, az oltárt, és azokat, akik a templomban imádják Istent! ² De a templom udvarával ne törődj, ne mérd meg, mert azt az Izráelen kívüli nemzeteknek adták, akik negyvenkét hónapig tapossák majd a Szent Várost.

³ Én pedig hatalmat adok két tanúmnak, hogy prófétáljanak. Ezerkétszázhatvan napig fognak prófétálni, zsákruhába öltözve.” ⁴ Ez a két tanú az a két olajfa és az a két mécstartó, akik az egész föld Ura előtt állnak. ⁵ Ha valaki megpróbál ártani nekik, a két tanú szájából tűz jön ki, amely elpusztítja ellenségeiket. Így fognak meghalni, akik megkísérelik bántani őket. ⁶ Ennek a két tanúnak hatalma van arra, hogy bezárják az eget, és ne essen az eső addig, amíg a prófétálásuk ideje tart. De hatalmuk van arra is, hogy a vizeket vérré változtassák, vagy hogy bármilyen csapással megverjék a földet, ahányszor csak akarják.

⁷ Amikor a két tanú befejezi feladatát, a tanúskodást, a feneketlen mélységből feljövő Szörnyeteg majd háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸ Holttestük az utcán fog feküdni abban a nagy városban, amelyet szellemben „Sodomának” és „Egyiptomnak” neveznek. Ez az a város, ahol a két tanú Urát megölték a kereszten. ⁹ Az emberek mindenféle népből, törzsből, nyelvből és nemzetből három és fél napon keresztül nézik ezt a két halottat, s nem engedik eltemetni őket. ¹⁰ A Föld lakosai örülnek, ünnepelnek, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta sok szenvedést okozott nekik.

¹¹ Három és fél nap múlva azonban Istentől az élet szelleme száll a két prófétába, akik talpra állnak. Akik ezt látják, szörnyen megrémülnek. ¹² A két próféta pedig hangos kiáltást hall a Mennyből: „Jöjjetek fel ide!” Ekkor egy felhőben ellenségeik szeme láttára felemelkednek a Mennybe.

¹³ Ebben az órában szörnyű földrengés támad, amelyben a város tizedrésze elpusztul, és hétezer ember meghal. Akik életben maradnak, nagyon megrémülnek, és dicsőséget adnak a Menny Istenének.

¹⁴ Ezzel elmúlt a második csapás, de nézzétek, már közeledik a harmadik!

A hetedik trombitaszó

¹⁵ A hetedik angyal is megfújta trombitáját, s ekkor erős hangok szólaltak meg a Mennyben. Ezt kiáltották:

¹⁶ Ekkor a huszonnégy mennyei vezető, akik Isten előtt ültek trónjaikon, felkeltek, és arcra borulva imádták Istent. ¹⁷ Ezt mondták:

¹⁹ Ekkor kinyílt Isten mennyei temploma, és abban láthatóvá vált Isten Szövetségének ládája. Villámlott, erős hangok és mennydörgések hallatszottak, földrengés és nagy jégeső támadt.

Példázat a kincsről és az igazgyöngyről

⁴⁴ „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt.

⁴⁵ Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett. ⁴⁶ Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.”

Példázat a halászhálóról

⁴⁷ „Isten Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálójukkal mindenféle halat összefogtak, ⁴⁸ majd mikor egészen megtelt, kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták. ⁴⁹ Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül. ⁵⁰ A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”

⁵¹ „Értitek már, mit jelentenek ezek a példázatok?” — kérdezte Jézus.

„Igen” — felelték a tanítványai.

⁵² Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, aki Isten Királyságának követője lett, ahhoz a házigazdához hasonlít, aki a kamrájából új és régi dolgokat is előhoz.”