M’Cheyne Bible Reading Plan
Atalja zsarnoksága Júdában(A)
11 Amikor Ahazjá[a] anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti.
Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét, 2 de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — Jórám király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást a testvérei közül, amikor azokat megölték, és a dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így menekült meg Jóás, mert elrejtették Atalja elől.
3 Jóást hat évig Jósabat nevelte titokban, az Örökkévaló Templomában. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta az ország felett.
Jóást királlyá koronázzák
4 A hetedik évben Jójádá főpap magához hívatta a testőrség és a palotaőrség parancsnokait. Együtt bementek az Örökkévaló házába. Ott esküvel szövetséget kötöttek, majd eléjük állította a király fiát. 5 Megparancsolta nekik: „Akik közületek szombaton szolgálatban vannak, azoknak harmadrésze őrizze a kapukat! 6 A másik harmadrész álljon őrt a Szúr-kapunál, a harmadik rész pedig a palotaőrség mögötti kapuban! Így vegyétek körül a palotát minden oldalról. 7 Az a két őrszakasz, amely szombaton átadja az őrséget, ne menjen haza, hanem maradjanak szolgálatban Jóás királyfi mellett az Örökkévaló házában! 8 Fegyverrel a kézben vegyék körül, és vigyázzanak rá! Ha valaki be akar hatolni a soraik közé, azt öljék meg! Maradjanak mindig a királyfi közelében, akárhová is megy!”
9 A testőrség parancsnokai mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték meg a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Együtt mind Jójádához gyülekeztek. 10 Jójádá odaadta nekik azokat a dárdákat és pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Örökkévaló házában őrizték). 11 Azután a palotaőrség minden tagját fegyverrel a kézben a helyére állított: a Templom déli oldalától annak északi oldaláig, és az oltár mellé, meg a Templom épülete mellé, hogy védelmezzék a királyfit mindenfelől. 12 Azután Jójádá elővezette a király fiát, és megkoronázta őt, majd a kezébe adta a könyvtekercset.[b] Ezután kihirdették, hogy Jóás Júda királya, majd felkenték őt a szent olajjal, azután mindenki tapsolt és ezt kiáltotta: „Éljen a király!”
13 Amikor Atalja meghallotta az őrség és a nép kiáltozását, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között. 14 Ott látta a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, ahol a hagyományok szerint az új király szokott állni. Mellette ott álltak a hadsereg parancsnokai és a trombitások! Az egész nép örvendezve kiáltozott, és fújták a trombitákat. Akkor Atalja megszaggatta ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”
15 Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A főpap figyelmeztette a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg.
16 Így hát megragadták Atalját, és kivezették a Templom területéről. Amikor Ataljá a királyi palota mellett a Lovak kapuján kilépett, csak akkor ölték meg.
17 Azután Jójádá megkötötte a szövetséget egyfelől az Örökkévaló, másfelől a király meg az egész nép között, hogy ők valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek. Ugyancsak megkötötte a szövetséget a király és a nép között. 18 Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, Baál papját is.
Jójádá felügyelőket jelölt ki, hogy viseljenek gondot az Örökkévaló Templomára.
19 Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a testőröket, meg a palotaőrséget, és az egész sokaságtól kísérve a Testőrök kapuján keresztül levitte a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették. 20 Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt, mert Atalját karddal megölték a királyi palotában.
21 Jóás hét éves volt, amikor trónra lépett.
Jóás, Júda királya(B)
12 Jéhú, Izráel királya uralkodásának hetedik évében lett király Jóás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Jóás anyját Cibjának hívták, Beérsebából származott. 2 Jóás azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, mert Jójádá, a főpap volt a tanítómestere. 3 Azonban az áldozati magaslatokon nem szűnt meg az áldozatok bemutatása. A nép továbbra is ezeken a helyeken mutatta be az áldozatokat.
A Templom kijavítása
4 Jóás azt mondta a papoknak: „Gyűjtsétek össze azokat a pénzeket, amelyeket az Örökkévaló Templomába szent áldozatként behoznak az emberek: a népszámláláskor, egyéni fogadalom esetén és önkéntes ajándékként! 5 Minden egyes pap az egyik kincstárnoktól kapja kezéhez a pénzt, és használja azt a Templom javítására, ahol és amikor szükséges!”
6 Teltek az évek, de még Jóás uralkodásának 23. évéig sem végeztették el a papok a Templomban szükséges javításokat. 7 Ezért Jóás magához hívatta Jójádá főpapot és a többi papokat, és kérdőre vonta őket: „Miért nem végeztétek el a szükséges javításokat a Templomban? Ettől kezdve a papok ne kapjanak pénzt a kincstárnoktól, hanem fordítsák azt a pénzt közvetlenül a Templom javítására!”
8 A papok beleegyeztek, hogy a néptől nem fogadnak el pénzt a maguk számára, és többé nem ők maguk végzik a Templom javítását. 9 Ezután Jójádá főpap fogott egy fadobozt, és nyílást vágott a tetején, majd elhelyezte azt az oltár jobb oldala mellett, az Örökkévaló háza bejáratának közelében. Ettől kezdve azok a papok, akik a Templom ajtajában őrt álltak, ebbe a dobozba tették mindazt a pénzt, amelyet az emberek behoztak az Örökkévaló házába.
10 Amikor látták, hogy a fadoboz megtelt, a király írnoka és a főpap együtt kivették belőle a pénzt, megszámolták, majd zacskókba kötötték. 11-12 Azután átadták a munkavezetőknek, akik ebből fizették a mesterembereket, akik a javításokat végezték: az ácsokat, kőfaragókat, kőműveseket és építőmestereket. Ebből vették a javításhoz szükséges anyagokat: a gerendákat, faragott köveket és minden egyebet, amire csak szükség volt a Templom javításához.
13-14 A fadobozban összegyűlt pénzből csak a Templom épületének javításán dolgozó munkásokat fizették. Ebből nem készítettek az Örökkévaló háza számára ezüst- vagy aranyeszközöket, tálakat, késeket, edényeket vagy trombitákat.
15 Akikre rábízták a pénzt, azoknak nem kellett később elszámolni vele, mert hűségesek és megbízhatók voltak.
16 A jóvátételi- és vétekáldozatok esetében a pénzt nem vitték be az Örökkévaló házába, hogy bedobják a fadobozba, mert az továbbra is a papok járandósága maradt.
Hazáél megtámadja Jeruzsálemet
17 Abban az időben történt, hogy Hazáél, Arám királya fölvonult Gát városa ellen, és el is foglalta. Azután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.
18 Ebben a szorult helyzetben Jóás király összegyűjtötte az Örökkévaló házának kincstárából, amit csak ott talált. Ezeket a kincseket Jóás elődei — Jósafát, Jórám, Ahazjá — és maga Jóás is sok éven keresztül gyűjtötték össze, és szentelték oda az Örökkévalónak. Ezen kívül összeszedett a királyi palota kincstárából is minden aranyat. Majd az egészet elküldte[c] Hazáélnek, Arám királyának, aki erre elvonult Jeruzsálem alól.
Jóást a saját emberei meggyilkolják
19 Jóás egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.
20 Jóás ellen udvari emberei szőttek összeesküvést, és meggyilkolták őt Bét-Milló mellett, amely a Szillába vezető úton fekszik. 21 Ezek voltak, akik meggyilkolták: Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia.
Jóást ősei mellé temették a Dávid városában. Fia, Amacjá követte Júda trónján.
Krisztus Jézus hűséges katonája
2 Fiam, Timóteus, erősödj meg a kegyelemben, Istennek irántunk való jóindulatában, amely a Krisztus Jézusban fordult felénk!
2 Mindazt, amit sok tanúval együtt te is hallottál tőlem, bízd rá megbízható és hűséges emberekre, akik majd képesek lesznek ezeket a tanításokat továbbadni. 3 Vállald velem együtt a közös szenvedéseket és nehézségeket, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Aki katonai szolgálatot teljesít, az nem foglalkozik a hétköznapi élet dolgaival. Csak arra törekszik, hogy a felettese meg legyen vele elégedve!
5 Az atlétikai versenyen résztvevőknek a szabályok szerint kell küzdeniük, különben nem kaphatják meg a győztesnek járó koszorút!
6 A földjén szorgalmasan dolgozó gazdának kell elsőként részesednie a föld terméséből! 7 Gondolkozz el ezeken a dolgokon! Az Úr segít majd megérteni, mit akarok ezekkel mondani.
8 Soha ne felejtsd el egy pillanatra sem, hogy Jézus Krisztus — aki Dávid király családjából származik — feltámadt a halálból! Róla szól az én örömhírem. 9 Ezt hirdetem mindenkinek, és emiatt kell most elszenvednem, hogy láncra vertek, mint egy bűnözőt. Isten beszéde azonban nincs megbilincselve! 10 De mindent szívesen elviselek azokért, akiket Isten kiválasztott, hogy Jézus Krisztus által üdvösségre jussanak, és részesüljenek az örökkévaló dicsőségben.
11 Bizony, igaz tanítás ez:
Ha Jézussal együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is.
12 Ha hűségesen kitartunk mellette,
vele együtt fogunk uralkodni is,
de ha megtagadjuk,
ő is megtagad minket.
13 Ha hűtlenek vagyunk,
ő még akkor is hű marad,
mert magát meg nem tagadhatja.
Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá
14 Emlékeztesd az embereidet ezekre! Figyelmeztesd őket Isten jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak bizonyos szavakon, mert annak semmi értelme! Sőt, az ilyen vitatkozás kárt okoz azokban, akik hallgatják!
15 Igyekezz mindent megtenni, hogy Isten tetszését elnyerjed! Légy Istennek olyan szolgája, akinek nem kell szégyenkeznie Ura előtt semmiért, és aki helyesen tanítja és alkalmazza Isten igazságait! 16 Kerüld az értelmetlen vitatkozásokat, mert ezek csak eltávolítják az embereket Istentől! 17 Az ilyen beszédek úgy terjednek közöttük, mint a veszélyes fertőzés. Hümenaiosz és Filétosz is ilyen dolgokat terjesztenek, 18 hiszen azt állítják, hogy a halottak feltámadása már megtörtént, s ezzel felforgatják némelyek hitét. Bizony, ezzel nagyon eltértek az igazságtól!
19 Isten azonban olyan erős alapot épített, amelyet senki sem tud lerombolni. Erre ez a két dolog van felírva: „Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá”, és: „Aki azt mondja, hogy az Úrhoz tartozik, az hagyjon fel minden hamissággal!”[a]
20 Egy nagy háztartásban nemcsak aranyból és ezüstből, hanem fából és cserépből készült edények is vannak. Egyiket különleges és ünnepi alkalmakon használják, a másikat meg közönséges célokra. 21 Így tehát, ha valaki megtisztítja magát minden hamisságtól és gonoszságtól, akkor olyan edény lesz belőle, akit dicsőséges feladatokra fognak használni. Igen, akkor az az ember szent lesz, hasznos eszköz a Mester kezében, és minden jó munkára alkalmas.
22 Timóteus, fuss el az ifjúkori kívánságok elől, és maradj távol tőlük! Viszont teljes erővel törekedj arra, hogy Isten tetszése szerint élj! Törekedj a hitre, isteni szeretetre és békességre mindazokkal együtt, akik tiszta szívvel bíznak az Úrban!
23 Kerüld el az ostoba és értelmetlen vitatkozásokat, mert ezekből csak veszekedés lesz, te is jól tudod. 24 Az Úr szolgája pedig ne veszekedjen senkivel, hanem legyen kedves és türelmes mindenkihez, és legyen gyakorlott a tanításban! 25 Szelíden és udvariasan igazítsa helyre azokat, akik ellenkeznek vele! Abban a reményben foglalkozzon velük, hogy Isten talán mégis megváltoztatja az ellenkezők szívét és gondolkodását, és akkor felismerik az igazságot. 26 A Sátán ezeket csapdába ejtette, hogy azt tegyék, amit ő akar. De még ezek az emberek is észhez térhetnek, és kimenekülhetnek a csapdából.
Szeresd a házasságtörő asszonyt!
3 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Hóseás, ismét indulj el, és szeresd azt a házasságtörő asszonyt, aki másnak a szeretője! Úgy szeresd, mint ahogyan az Örökkévaló szereti Izráel népét, annak ellenére, hogy ők más istenekhez fordulnak, és szeretik a bálványoknak felajánlott aszalt szőlőt.”[a]
2 Tehát elmentem, és elvettem azt az asszonyt, miután kifizettem érte 15 sékel[b] ezüstöt és másfél hómer[c] árpát. 3 Neki pedig azt mondtam: „Nálam fogsz lakni hosszú ideig, de többé nem leszel házasságtörő, és nem leszel más férfié! A férjed vagyok, de hosszú ideig én sem fogok veled hálni.”
4 Mert Izráel népe is hosszú ideig lesz kénytelen király nélkül, fejedelem, áldozatok, bálvány-oszlopok, efód és házibálványok nélkül élni. 5 De azután majd odafordulnak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz, és Dávid utódához, királyukhoz. A jövőben majd tisztelettel és félelemmel fordulnak az Örökkévalóhoz, és az ő áldásaihoz.
Perbe száll az Örökkévaló Izráel és a papok ellen
4 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Izráel népe! Perbe száll az Örökkévaló ellenetek, Izráel földjének lakói.
„Nem találom közöttetek az igazságot,
sem szívetekben a hűséget,
nem ismeritek Istent igazán.
2 Egyebet sem látok köztetek, mint hamis esküdözést,
hazugságot és gyilkosságot,
lopást és házasságtörést,
erőszakosságot és vérontást!
3 Gyászba borul emiatt az ország,
sínylődnek lakói erőtlenül.
Még a mezei vadak is szenvednek,
az égi madarak menekülnek,
s a tenger halai is elpusztulnak.
4 Ne vádoljatok senkit,
ne mást hibáztassatok,
mert ellenetek van panaszom, ti papok![d]
5 Elhulltok nappal,
s veletek pusztulnak el a hamis próféták is éjjel,
elvesztem még szülőanyátokat is!”
6 „Jaj, elvész a népem,
mert nem ismeri az Örökkévalót!
Mivel nem törődtök az Örökkévaló ismeretével,
én sem törődöm veletek,
s nem lesztek papjaim többé!
Elhagytátok Istenetek tanítását?
Én is elhagyom fiaitokat!
7 Minél többen vagytok,
annál többet vétkeztek ellenem!
Hát én is gyalázattá változtatom dicsőségeteket!
8 Népem vétekáldozatait[e] eszitek,
azt kívánjátok hát, hogy minél többet vétkezzenek.
9 De úgy jártok ti is, mint a nép:
megbüntetlek benneteket bűneitekért,
megfizetek nektek is vétkeitekért!
10 Esztek majd, de nem laktok jól,
paráználkodtok, de gyermektelenek maradtok,
mivel elhagytátok az Örökkévalót,
és a paráznaságnak adtátok magatokat.
A bálványimádás, paráznaság és részegség ostorozása
11 A paráznaság, mint a bor és a must,
elveszi a józanságot!
12 Népem egy fatuskótól kér tanácsot,
száraz karó mond nekik jövendőt,
mert a paráznaság szelleme becsapta őket.
Idegen istenekkel paráználkodtak,
hűtlenül elhagyták Istenüket!
13 Hegyek tetején áldoztak bálványaiknak,
a dombokon égették áldozataikat,
zöldellő tölgyfák alatt,
mert szeretik árnyékukat.
Hát majd leányaitok is
azok árnyékában paráználkodnak,
és menyeitek is a tölgyfák alatt
követnek el házasságtörést!
14 De nem büntetem leányaitokat paráznaságukért,
sem menyeiteket a házasságtörésért,
mert a férfiak is paráznákhoz járnak,
s bálványoknak áldoznak a prostituáltakkal.
Az ilyen esztelen nép
a maga vesztébe rohan.”
Efraim bálványokkal szövetkezett
15 „Ha Izráel paráználkodik is a bálványokkal,
legalább te ne vétkezzél, Júda!
Ne menjetek Gilgálba, se Bét-Ávenbe[f]!
Ne esküdjetek az Örökkévaló nevére:
»Ahogy él az Örökkévaló!«
16 Mert Izráel olyan makacs,
mint a csökönyös szamár.
Hogyan legeltesse hát őket az Örökkévaló úgy,
mint pásztor a nyáját tágas legelőn?
17 Efraim[g] bálványokkal szövetkezett,
hát hagyd magára!
18 Ha megrészegednek,
bálványaikkal paráználkodnak
— jobban szeretik a gyalázatot,
mint a tisztességet.
19 Szárnyára kapja őt a szélvihar,
megszégyenül a bálványok oltárai miatt.”
Ajin
121 Azt tettem, ami helyes és igazságos,
ne adj át azoknak, akik el akarnak taposni engem!
122 Kérlek, te vállalj értem, szolgádért, kezességet,
hogy a büszkék ne nyomhassanak el engem!
123 Szemem sóvárogva várja segítségedet:
igazságos ígéreted teljesülését.
124 Bánj velem, szolgáddal, kegyelmed szerint,
és taníts törvényedre!
125 Uram, szolgád vagyok,
segíts, hogy megérthessem bizonyítékaidat!
126 Itt az ideje, Örökkévaló, hogy cselekedj,
mert az emberek eltértek tanításodtól!
127 De én szeretem parancsaidat,
az aranynál is, még a színaranynál is jobban.
128 Követem minden utasításodat,
de gyűlölök minden hamisságot és csalást.
Pe
129 Bizonyítékaid csodálatosak,
ezért lelkem hozzájuk igazodik.
130 Uram, beszéded megértése világosságot gyújt a sötétben,
még a tanulatlan embert is bölccsé teszi.
131 Annyira kívánom parancsaidat,
mint fuldokló a levegőt!
132 Uram, fordulj hozzám, és erősíts meg,
ahogy azokkal bánsz, akik szeretnek téged!
133 Beszéded vezessen, és erősítse lépteimet,
hogy ne uralkodjon rajtam semmiféle gonosz!
134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától,
hogy a te utasításaidat követhessem!
135 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra,
és taníts törvényeidre!
136 Patakzik a könny szememből,
mert az emberek nem követik tanításaidat!
Cádé
137 Örökkévaló, te igazságos vagy,
ítéleteid is igazságosak és helyesek!
138 Igazságos és jó törvényeket adtál nekünk,
amelyek teljesen megbízhatóak.
139 Izzó szenvedély emészt engem,
mert ellenségeim nem törődnek beszédeddel!
140 Uram, beszéded tiszta, mint a tűzben finomított arany,
szolgád azért szereti szavaidat!
141 Én ugyan lenézett és jelentéktelen vagyok,
utasításaidat mégis megtartom, Uram!
142 Igazságosságod örökké érvényes,
tanításod pedig igaz és megbízható!
143 Nagy nyomorúság és baj ért,
mégis parancsaidban gyönyörködöm.
144 Igazságos bizonyítékaid örökké érvényesek,
hadd értsem meg őket, hogy élhessek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center