M’Cheyne Bible Reading Plan

Ahazjá király és Illés próféta

1 Miután^[a] Aháb király meghalt, Moáb lerázta magáról Izráel fennhatóságát.

² Történt egyszer, hogy Ahazjá, Aháb fia, Izráel királya Samáriában, palotája fölső teraszáról leesett a korláton keresztül, és súlyosan megsérült. Követeket küldött hát Ekrónba, ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Ekron istenét, Baálzebúbot, hogy felgyógyulok-e ebből a betegségből!”

³ Ekkor az Örökkévaló angyala szólt a tisbei Illés prófétának: „Samária királya követeket küldött Ekrónba. Menj, és keresd meg őket. Ezt mondd nekik: »Azért mentek Baálzebúbhoz, Ekron istenéhez tanácsot kérni, mert nincs Isten Izráelben?! ⁴ Most hát mondjátok meg uratoknak: azt üzeni neki az Örökkévaló, hogy nem fog fölkelni az ágyból, amelyben fekszik, hanem biztosan meghal!«” Illés elmondta ezt a követeknek, majd otthagyta őket.

⁵ Amikor a követek visszatértek a királyhoz, ő megkérdezte: „Miért jöttetek vissza ilyen hamar?”

⁶ Azok így feleltek: „Mert találkoztunk egy férfival, aki ezt mondta: »Menjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket! Mondjátok meg neki, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Azért mentek Baálzebúbhoz, Ekron istenéhez tanácsot kérni, mert nincs Isten Izráelben?! Ezért nem fogsz fölkelni az ágyból, amelyben fekszel, hanem biztosan meghalsz!«”

⁷ A király megkérdezte: „Milyen volt az az ember?”

⁸ „Szőrből készült köpeny volt rajta, bőrövvel a derekán.”^[b] — felelték azok.

„Akkor biztosan a tisbei Illés volt az!” — mondta a király.

⁹ Ekkor elküldte egyik tisztjét 50 katonával Illésért. A tiszt meglepődve látta, hogy Illés éppen egy domb tetején ül. Fölkiáltott neki: „Isten embere, a király parancsolja, hogy jöjj le!”

¹⁰ A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád, meg az embereidre, és égessen meg titeket!”

Ekkor valóban tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.

¹¹ Ezután a király másik 50 fős csapatot küldött Illésért, egy másik tiszt vezetésével. Ez a tiszt is fölkiáltott Illésnek: „Isten embere, a király parancsolja, hogy azonnal jöjj le!”

¹² A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád és az embereidre, és égessen meg titeket!”

Ekkor ismét tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.

¹³ Ezután a király újabb 50 fős csapatot küldött Illésért, egy harmadik tiszt vezetésével. Azonban ez a harmadik tiszt fölment Illéshez a dombra, térdre esett előtte, és így könyörgött: „Kérlek, Isten embere, legyen becsülete szemedben az életemnek, és az én 50 emberem életének! ¹⁴ Nézd, az előző két tisztet és 50 fős csapatukat elpusztította az égből jövő tűz, ezért kérlek, kíméld meg az életünket!”

¹⁵ Akkor az Örökkévaló angyala szólt Illésnek: „Menj vele, ne félj!”

Illés el is ment a katonákkal Ahazjá királyhoz, ¹⁶ és ezt mondta neki: „Követeket küldtél, hogy általuk Baálzebúbtól, Ekron istenétől kérj tanácsot. Vajon nincs Isten Izráelben, hogy az ő szavát kérdezted volna?! Mivel ezt tetted, nem fogsz fölkelni az ágyból, amelyben fekszel, hanem biztosan meghalsz!”

Jórám, Izráel királya

¹⁷ Ahazjá valóban meg is halt, ahogy ezt az Örökkévaló Illés által megmondta. Mivel Ahazjának nem volt fia, halála után Jórám lett Izráel királya. Uralkodását akkor kezdte meg, amikor Júdában Jórám, Jósafát fia uralkodott már második éve.^[c]

¹⁸ Ahazjá egyéb tetteit pedig följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

1 Üdvözlet Páltól, Szilvánusztól és Timóteustól a thesszalonikai gyülekezetnek, amely az Atya-Istené és Urunké, Jézus Krisztusé.

² Isten, az Édesapánk és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!

³ Testvéreim, mindig hálával tartozunk Istennek értetek! Igen, erre minden okunk megvan, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az egymás iránti isteni szeretet folyton növekszik bennetek. ⁴ Ezért dicsekszünk is veletek az Isten gyülekezeteiben. Elmondjuk, hogy milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket.

Amikor az Úr visszajön

⁵ Mindez biztos előjele annak, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor majd titeket méltónak nyilvánít arra, hogy bemehessetek Királyságába, amelyért szenvedtetek is. ⁶ Ahogyan igazságos lesz az is, hogy szenvedéssel fizessen majd azoknak, akik nektek most szenvedést okoznak. ⁷ Nektek pedig, akik most szenvedtek, velünk együtt megpihenést és nyugalmat fog adni.

Hogy mikor? Amikor az Úr Jézus lángoló tűzben megjelenik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt. ⁸ Akkor fogja majd megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól. ⁹ Ezeknek az engedetleneknek örökké tartó pusztulás és szenvedés lesz a sorsuk, mivel örökre száműzik őket az Úr jelenlétéből és erejének dicsőségéből.

¹⁰ Azon a napon, amikor az Úr eljön, mindenki dicsőíteni fogja őt, mert látják majd a dicsőségét azokban, akik teljesen őhozzá tartoznak. Mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik hisznek benne. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk.

¹¹ Ez az, amiért szüntelenül imádkozom értetek. Azt kérem Istentől, hogy tegyen titeket méltóvá az elhívásra. Azt kérem, hogy Isten ereje által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül — mindazt, amire a hitetek indít benneteket. ¹² Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok, ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban — Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből.

Írás a falon

5 Bélsaccar király egyszer nagy ünnepséget rendezett, amelyre meghívta birodalma ezer főemberét. A lakoma közben a király és vendégei együtt itták a bort. ² Mikor a király már elég sokat ivott, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket még az egyik előző király, Nebukadneccar^[a] hozott el Jeruzsálemből, a Templomból. Azt akarta, hogy ő maga, főemberei, feleségei és ágyasai ezekből a kelyhekből igyanak. ³ Elő is hozták ezeket az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket korábban a Templomból, Isten házából hoztak el. A király ezekből ivott, főembereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. ⁴ Miközben itták a bort, dicsérték a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítették.

⁵ Eközben hirtelen feltűnt egy emberi kéz a királyi palota falán, a mécstartóval szemben, és írni kezdett a meszelt falra.

⁶ Ahogy ezt a király meglátta, elsápadt, nagyon megrémült, térdei remegtek, dereka megroggyant, ⁷ és kiáltozni kezdett, hogy azonnal hozzák elé a királyi asztrológusokat, varázslókat és jövendőmondókat.

Amikor elé álltak, a király ezt mondta a babilóniai bölcseknek: „Aki elolvassa ezt az írást és megfejti értelmét, annak bíborpalástot^[b] és aranyláncot adományozok, és rangja szerint birodalmam harmadik vezetője lesz.”

⁸ El is jött a király összes bölcse, de sem elolvasni, sem megfejteni nem tudták a falon lévő írást. ⁹ Emiatt a király még inkább megrémült, elsápadt, és főemberei is tanácstalanok voltak.

¹⁰ Akkor az anyakirálynő, a király anyja jött be a terembe, ahol az ünnepséget tartották, mivel meghallotta, hogy a király és tanácsosai miről beszélnek. Ezt mondta: „Király, örökké élj! Ne rémülj meg, és ne sápadj el! ¹¹ Van valaki a birodalmadban, akiben a szent istenek szelleme lakik. Atyád^[c] uralkodása idején már megmutatkozott, hogy olyan bölcsesség, értelem és világosság van benne, mint az istenekben. Nebukadneccar király — aki előtted ült ezen a trónon — ezt a férfit nevezte ki a varázslók, jövendőmondók és asztrológusok vezetőjévé. ¹² Dániel — így hívták ezt a férfit, de a király elnevezte Baltazárnak — rendkívüli képességekkel rendelkezett: nemcsak értelmes és művelt volt, hanem meg tudta fejteni a titkokat és az álmok értelmét, és válaszolni tudott a legnehezebb kérdésekre is. Hívasd hát elő Dánielt, és ő biztosan meg tudja mondani, mit jelent ez az írás a falon.”

¹³ Ezután Dánielt a királyhoz vezették, aki így szólt hozzá: „Szóval, te vagy Dániel, a júdai foglyok közül, akit még az egyik királyi elődöm hozatott ide Júdából! ¹⁴ Azt hallottam felőled, hogy az istenek szelleme, rendkívüli világosság, értelem és bölcsesség lakik benned. ¹⁵ Előhívattam a bölcseket és asztrológusokat, hogy olvassák el ezt az írást, és fejtsék meg az értelmét, de képtelenek voltak rá. ¹⁶ Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod fejteni a titkokat, és válaszolni tudsz a nehéz kérdésekre. Most azért, ha elolvasod ezt az írást, és megmagyarázod, hogy mit jelent, akkor bíborpalástot és aranyláncot kapsz tőlem ajándékba, és te leszel rangban a harmadik a birodalmamban.”

¹⁷ Dániel ekkor a király előtt így válaszolt: „Bélsaccar király, köszönöm, de nem fogadom el ajándékaidat, és arra a tisztségre is válassz valaki mást! Az írást azonban elolvasom, és megmondom, mit jelent.

¹⁸ Király, a Felséges Isten királyságra emelte elődödet, Nebukadneccart, és dicsőséget, nagyságot és méltóságot adott neki. ¹⁹ Mivel rendkívüli nagyságot és hatalmat kapott, tisztelték és félték Nebukadneccart az összes népek, nemzetek és nyelvek. Olyan nagy hatalma volt, hogy akit akart, megöletett, vagy megkegyelmezett neki, akit akart, tisztségre emelt, vagy elvette tőle a tisztségét.

²⁰ De amikor büszke és keményszívű lett, és gőgösen viselkedett, elvették tőle a királyi hatalmat, és minden dicsőségétől megfosztották. ²¹ Száműzték az emberek közül, és szíve elváltozott: olyan lett, mint az állatoké. A vadszamarak életmódja szerint élt: füvet legelt, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte. Ez addig tartott, amíg megtanulta, és elismerte, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi birodalom fölött, és annak adja az uralmat, akinek akarja.

²² Te pedig, Bélsaccar király, aki Nebukadneccar trónján ülsz^[d], bár mindezt jól tudtad, mégsem viselkedtél tisztelettudóan a Felséges Istennel szemben! ²³ Ellenkezőleg, a Menny Ura fölé emelted magad, mivel az ő Templomának a kelyheit hozattad elő, és te magad is, meg a főembereid, feleségeid és ágyasaid is azokból ittátok a bort! Dicsérted a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítik. Őket dicsérted, akik nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. A Felséges Istent pedig, akitől az életed és a sorsod függ, nem tisztelted.

²⁴ Ezért küldte Isten ezt a kezet, hogy írja fel a falra e szavakat:

²⁵ mené, mené, tekél, úparszin.

²⁶ Ennek jelentése pedig a következő:

²⁹ Akkor Bélsaccar parancsára Dánielre bíborpalástot adtak, nyakába aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik uralkodó a birodalomban.

³⁰ Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát, ³¹ országát pedig a méd Dárius foglalta el, aki ekkor hatvankét éves volt.

Dávid zsoltára.