M’Cheyne Bible Reading Plan

Illés próféta és a nagy szárazság

17 Illés próféta Tisbe városából származott, Gileádból. Azt mondta Ahábnak, Izráel királyának: „Esküszöm az élő Örökkévalóra, Izráel Istenére, aki előtt állok,^[a] hogy a következő években mindaddig sem eső, sem harmat nem hullik, amíg én nem mondom.”

² Azután az Örökkévaló szólt Illésnek: ³ „Menj el innen kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak völgyében, a Jordántól keletre! ⁴ A patakból ihatsz, és parancsoltam a hollóknak, hogy tápláljanak téged.”

⁵ Illés tehát elment a Jordánon túlra, az Örökkévaló szava szerint, és letelepedett a Kerít-patak mellett. ⁶ A hollók minden reggel és este kenyeret és húst hoztak neki, vizet pedig a patakból ivott.

⁷ Mivel azonban egy csepp eső sem esett az országban, egy idő múlva ez a patak is kiszáradt. ⁸ Akkor az Örökkévaló ismét szólt Illésnek: ⁹ „Illés, indulj útnak, menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Nézd, parancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.”

¹⁰ Illés elindult, és amikor Sarepta kapujához közeledett, látott egy özvegyasszonyt, aki tűzrevaló gallyakat szedegetett. Illés megszólította: „Kérlek, hozz egy kis vizet nekem a korsódban, nagyon szomjas vagyok!” ¹¹ Amikor az asszony elindult, hogy vizet hozzon, Illés még utána szólt: „Egy falat kenyeret is hozz, kérlek!”

¹² De az asszony így válaszolt: „Istenedre, az élő Örökkévalóra mondom, hogy már semmi kenyerem sincs. Mindössze egy marék lisztem és egy kis olajam maradt a korsóban. Most éppen azért szedegetek egy kis fát, hogy az utolsó néhány lepényt elkészítsem a fiamnak és magamnak. Ha azt megettük, azután már nincs más hátra, mint hogy éhen haljunk!”

¹³ Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is. ¹⁴ Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”

¹⁵ Az asszony megfogadta Illés szavát, hazament, és elkészítette az ételt. Abból evett Illés is, az asszony is, meg a családja is, sok napon keresztül. ¹⁶ Nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja — az Örökkévaló szava szerint, amelyet Illés mondott neki.

¹⁷ Történt azonban, hogy egy idő múlva megbetegedett az asszony fia, és az állapota egyre súlyosabb lett. A végén már nem is lélegzett. ¹⁸ Akkor az asszony így szólt Illéshez: „Miért jöttél ide, Isten embere? Azért, hogy a bűneimre emlékeztess, és megöld a fiamat?”

¹⁹ „Add ide a fiadat!” — mondta Illés. Azzal elvette az asszony karjából a gyereket, és fölvitte az emeleten lévő szobájába, ahol a szállása volt. Ott lefektette az ágyára, ²⁰ és így kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Ez az özvegyasszony befogadott engem a házába, s most ilyen bajt hozol rá, hogy megölöd a fiát?!”

²¹ Azután háromszor ráborult a gyermekre, és kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Kérlek, térjen vissza a gyermek lelke a testébe!”

²² Az Örökkévaló meghallgatta Illés kérését, a gyermek lelke visszatért a testébe, és föléledt. ²³ Illés ekkor karjába vette a gyermeket, levitte az anyjához, és átadta neki. „Nézd, él a fiad!” — mondta.

²⁴ „Most tudtam meg igazán — válaszolta az asszony —, hogy te valóban az Isten embere vagy, és valóban az Örökkévaló szavát mondod!”

4 Ti pedig, akiknek rabszolgáitok vannak, bánjatok jól és igazságosan velük, hiszen nektek is van uratok a Mennyben!

Tanácsok

² Az imádkozásban tartsatok ki, legyetek éberek és hálás szívűek. ³ Imádkozzatok értünk is, hogy Isten adjon nekünk alkalmat arra, hogy üzenetét hirdessük, és a Krisztusra vonatkozó titkát megismertessük az emberekkel! E miatt az eddig elrejett igazság miatt vagyok most börtönben. ⁴ Kérlek, imádkozzatok értem, hogy ezt a titkot úgy tudjam feltárni az emberek előtt, hogy ők világosan meg is értsék!

⁵ Bölcsen viselkedjetek azok között, akik még nem hisznek Jézusban, és jól használjátok ki az időtöket! ⁶ Amikor velük beszéltek, legyetek mindig bölcsek és kedvesek! Akkor majd mindig tudni fogjátok, hogy kinek mit válaszoljatok.

Hírek a munkatársakról

⁷ Tükhikosz majd elmondja nektek, hogy mi történt velem, és hogyan vagyok. Ő szeretett testvérem, aki velem együtt hűségesen szolgálja az Urat. ⁸ Éppen azért küldöm most hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velünk, és így megvigasztaljon benneteket. ⁹ Vele megy majd hűséges és szeretett testvérünk, Onézimosz is, aki közétek tartozik. Ők majd elmondanak nektek mindent, ami velünk történt.

¹⁰ Köszönt benneteket Arisztarkhosz, aki velem együtt raboskodik, és Márk, Barnabás unokatestvére is. Márkról már írtam nektek: fogadjátok őt szeretettel, amikor hozzátok érkezik. ¹¹ Köszönt titeket Jusztusz, akinek a másik neve Jézus. A zsidók közül csak ők dolgoznak velem együtt Isten királyi uralmának kiterjesztésében. Ők viszont valóban nagy vigasztalást jelentenek számomra.

¹² Epafrász, aki közétek tartozik, szintén köszöntését küldi. Ő is a Krisztus Jézus szolgája, aki imádságaiban állandóan küzd értetek. Azért imádkozik, hogy szellemileg érettek legyetek, és minden helyzetben biztosan felismerjétek, mi az Isten akarata. ¹³ Bizony, nagyon sokat fáradozik értetek, és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban laknak. ¹⁴ Köszönt még benneteket kedves barátunk, Lukács doktor és Démász is.

¹⁵ Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket, valamint Nimfát és a házánál levő helyi gyülekezetet is. ¹⁶ Miután felolvastátok ezt a levelet, gondoskodjatok róla, hogy olvassák fel a laodiceai helyi gyülekezetben is. Ti pedig vegyétek át és olvassátok fel azt a levelet, amelyet nekik írtam! ¹⁷ Mondjátok meg Arkhipposznak: „Legyen gondod a szolgálatra, amit az Úr bízott rád, és azt gondosan végezd!”

¹⁸ Ezt a köszöntést a saját kezemmel írtam — pál. Emlékezzetek rám, mert most még börtönben vagyok! Az Úr kegyelme maradjon veletek!

A Templomból eredő folyó

47 Majd a férfi visszavezetett a Templom bejárati kapuja elé, amely keletre nézett. Láttam, hogy a Templom déli sarkánál, a kapu küszöbe alól vízforrás fakad fel. A víz keletre folyt tovább, az oltártól délre. ² Majd a férfi az északi kapu útján kivezetett a külső falon kívülre. Megkerültük a falat, és a külső keleti kapuval szemben megálltunk. A víz ott folyt ki a Templom területéről a kapu déli oldalán, keleti irányban.

³ A férfi, kezében a mérőzsinórral, kelet felé vezetett, ezer könyök távolságra. Ott megállt, és átvezetett a kis patakon, amely csak a bokámig ért. ⁴ Majd tovább haladt, ismét ezer könyöknyi távolságra. Ott újra átvezetett a vízen, amely itt már a térdemig ért. Újabb ezer könyök után megint átvezetett a folyón, de ott már a derekamig ért a víz. ⁵ Újabb ezer könyök távolság után a folyó annyira felduzzadt és elmélyült, hogy már nem tudtam átmenni rajta. Ebben már csak úszni lehetett! Túl mély lett ahhoz, hogy átgázoljak rajta. ⁶ Megkérdezte: „Ember fia, jól megfigyelted, amit láttál?”

Ezután visszavezetett a folyó partján. ⁷ Eközben észrevettem, hogy a folyó mindkét partján nagyon sok fa nő. ⁸ A férfi ezt mondta: „Ez a folyó az Arábá-völgyön keresztül a keleti puszta felé halad, és a Holt-tengerbe ömlik. Amikor pedig vize bejut oda, meggyógyítja a Holt-tenger vizét. ⁹ Ahová ennek a folyónak a vize eljut, ott minden teremtmény élni fog, és megszaporodik! A Holt-tengerben is rengeteg hal nyüzsög majd, mert ahová ez a folyó behatol, ott minden élőlény egészséges lesz, és élni fog! ¹⁰ Akkor majd halászok dolgoznak a Holt-tenger partján Én-geditől Én-Eglaimig, és hálóikkal tömérdek halat zsákmányolnak. Olyan sokféle hal nyüzsög majd a Holt-tengerben is, akárcsak a Földközi-tengerben.

¹¹ Az elszigetelt mocsarak és pocsolyák azonban nem gyógyulnak meg, hanem továbbra is sósak maradnak. ¹² A folyó két partján mindenféle gyümölcsfa nő. Levelük nem hervad, gyümölcsük nem fogy el. Minden hónapban új termést hoznak, mert a víz, amely öntözi őket, a Templomból ered. Gyümölcseik táplálnak, leveleik gyógyítanak.”

Izráel földjének határai

¹³ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezek lesznek Izráel földjének a határai, s ezen belül osszátok fel a földet Izráel tizenkét törzse között. Józsefnek azonban két részt adjatok! ¹⁴ Vegyétek birtokba a földet, minden törzs a maga részét! Őseiteknek felemelt kézzel megesküdtem, hogy ezt a földet nekik adom. Így hát ez a föld jogos örökségetek!

¹⁵ Ezek lesznek a határaitok: Az északi határ a Földközi-tengertől a kelet felé vezető Hetlón út. Ahol ez az út Hamát felé északnak fordul, ott a határ keletre megy tovább, Cedád felé. ¹⁶ Tovább haladva érinti Hamátot, Bérótát és Szibraimot. Ez utóbbi a Damaszkusz és Hamát közötti határon van. Majd a határ Hácér-Hattíkon felé megy, amely Haurán határán van. ¹⁷ Tehát az északi határ a Földközi-tengertől Hacar-Énónig húzódik azon a vonalon, amely Damaszkusz és Hamát területét elválasztja. Ez az északi határ.

¹⁸ A keleti határ Hacar-Énóntól halad dél felé Haurán és Damaszkusz között. Azután a Jordán folyó a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a Holt-tengerig, majd maga a Holt-tenger. Annak déli végétől a határ egészen Támárig halad. Ez a keleti határ.

¹⁹ A déli határ Támártól nyugat felé húzódik a Meribá-Kádés oázisig, onnan pedig Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig. Ez a déli határ.

²⁰ A nyugati határ a Földközi-tenger partja észak felé, egészen a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati határ.

²¹ Ezt a körülhatárolt területet osszátok fel magatok között Izráel törzsei szerint. ²² Sorshúzással osszátok fel magatok között örökségül. Adjatok részt azoknak az idegeneknek is, akik tartósan közöttetek élnek, és már gyermekeik is születtek Izráel földjén. Velük is úgy bánjatok, mintha Izráel fiai közül valók lennének: ugyanúgy kapjanak örökségül egy-egy részt, mint Izráel fiai. ²³ Az idegen annak a törzsnek a területéből kapja a maga részét, amelyik törzs népe között él.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Dávidé.