M’Cheyne Bible Reading Plan
Jéhú, Izráel királya
9 Elizeus szólt az egyik tanítványnak a próféták közösségéből:[a] „Készülj fel az útra! Fogd ezt a korsó olajat, és menj el a gileádi Rámótba! 2 Ott keresd meg Jéhút, Jósafát fiát, Nimsi unokáját. Hívd ki a társai közül, és vezesd be egy belső szobába. 3 Öntsd a fejére az olajat, és mondd neki: »Az Örökkévaló mondja neked: Fölkentelek téged Izráel királyává.« Azután fuss el onnan, ne maradj ott egy percig se!”
4 Így is lett. A fiatal próféta elment a gileádi Rámótba. 5 Meglepetésére ott találta a hadsereg vezéreit, akik éppen egy asztalnál ültek. Azt mondta: „Üzenetet hoztam neked, parancsnok!”
Jéhú megkérdezte: „De melyikünknek?”
„Neked, parancsnok!” — mondta a próféta.
6 Jéhú fölkelt, és ketten bementek a házba. Ott a próféta Jéhú fejére öntötte az olajat, és ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene mondja neked: »Királlyá kenlek téged: mostantól fogva te vagy az Örökkévaló népének, Izráelnek a királya. 7 Irtsd ki uradnak, Ahábnak egész családját! Így állok bosszút Jezábelen, amiért meggyilkolta szolgáimat, a prófétákat és az Örökkévaló többi szolgáját. 8 Kipusztul Aháb egész családja. Kiirtok Izráelből minden fiút és férfit Aháb rokonságából, apraját-nagyját egyaránt. 9 Úgy bánok Aháb családjával, mint Jeroboám, Nebát fia, vagy Baasá, Ahijjá fia családjával. 10 Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, el se temetik!«” Azzal a próféta elfutott onnan.
Jéhút királlyá teszik a hadsereg vezetői
11 Azután Jéhú visszament a király szolgáihoz, a hadsereg vezetőihez. Azok megkérdezték: „Minden rendben van? Minek jött ez a bolond hozzád?”
De Jéhú nem akarta elmondani nekik, mi történt. „Semmi különös! Tudjátok, mi mindent fecsegnek ezek össze-vissza!”
12 De azok már gyanút fogtak: „Ne beszélj mellé, Jéhú! Mondd meg az igazat!”
Akkor Jéhú elmondott nekik mindent igazán: „Azt mondta nekem a próféta: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Királlyá kenlek téged, hogy Izráel királya légy.«”
13 Ezt hallva a vezérek levetették felsőruhájukat, és Jéhú lába alá terítették a lépcsőkre, majd megfújták a sófárt, és ezt kiáltották: „Jéhú a király!”
14 Így kezdődött Jéhúnak, Nimsi unokájának az összeesküvése Jórám, Júda királya ellen. Jórám ekkor Izráel egész seregével a gileádi Rámót várát védte Hazáélnek, Arám királyának a serege ellen. 15 Azonban a harcban megsebesült, és visszatért Jezréelbe, hogy a sebeit gyógyíttassa.
Jéhú ezt mondta a vezéreknek: „Ha valóban engem akartok királyotoknak, akkor ne engedjünk senkit kimenni a városból, nehogy elvigye a hírt Jezréelbe!”
Jéhú megöli Jórámot
16 Ezután Jéhú harci szekerére szállt, és csapatával együtt elindult Jezréelbe, mivel Jórám oda ment, hogy a sebét gyógyíttassa. Ugyanakkor Ahazjá, Júda királya is Jezréelbe ment, hogy meglátogassa Jórámot.
17 Jezréel tornyában az őrszem észrevette a közeledő csapatot, és jelentette a királynak.
Jórám azt mondta: „Küldjetek ki egy lovast, hogy kérdezze meg, békés szándékkal jönnek-e!”
18 A lovas küldött Jéhú elé sietett, és megszólította: „A király kérdezi, békés szándékkal jöttök-e?”
„Ugyan, mit törődsz te azzal? Állj be mögém, és kövess engem!” — felelte Jéhú.
Az őrszem jelentette Jórámnak: „A küldött odament a közeledő csapathoz, de nem tért vissza.”
19 Erre Jórám kiküldött egy másik lovast, aki ezt mondta Jéhúnak: „A király kérdezi, békés szándékkal jöttök-e?”[b]
„Ugyan, mit törődsz te azzal? Állj be mögém, és kövess!” — felelte Jéhú.
20 Az őrszem ismét jelentette Jórámnak: „A második küldött is odament a közeledő csapathoz, de ő sem tért vissza. De aki azt a harci szekeret vezeti, úgy hajt, mint egy őrült. Jéhú, Nimsi unokája szokott így hajtani.”
21 Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be a szekerébe. Azután Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya — mindegyik a maga harci szekerén — Jéhú elé hajtottak. Éppen ott találkoztak vele, ahol egykor a jezréeli Nábót szőlőskertje volt.
22 Jórám megszólította Jéhút: „Békés szándékkal jössz?”
„Hogy lehetne békesség, amíg anyád, Jezábel folyton csak szaporítja a bálványimádást[c] és a varázslást?!” — felelte Jéhú.
23 Erre Jórám megfordította a szekerét, hogy elmeneküljön. Közben odakiáltott Ahazjának: „Ez árulás, Ahazjá!”
24 Jéhú fogta az íját, és teljes erővel a menekülő király hátába lőtte nyilát. Jórámot a nyíl szíven találta, azonnal összeesett a szekerében, és meghalt.
25 Jéhú ezt mondta a szekere hajtójának, Bidkarnak: „Fogd Jórám holttestét, és dobd a jezréeli Nábót földjére! Emlékezz rá, hogy amikor mi ketten egymás mellett álltunk a harci szekéren, Jórám apja, Aháb király mögött, az Örökkévaló megmondta, hogy ez így fog történni — s lám, most beteljesedett! Azt mondta Ahábnak: 26 »Amilyen igaz, hogy tegnap láttam Nábótnak és a fiainak kiontott vérét, olyan biztos, hogy egy napon éppen ezen a helyen fogok bosszút állni rajtad!« Dobd oda hát Jórám testét arra a helyre, az Örökkévaló szava szerint!”
Jéhú megöli Ahazjá királyt és Jezábelt(A)
27 Ahazjá, Júda királya látta ezt, és igyekezett Bét-Haggán felé menekülni a harci szekerén. Jéhú és a csapata azonban őt is üldözőbe vette. Ezt mondta Jéhú az embereinek: „Ahazját is lőjétek le!” Meg is sebesítették őt a szekerén, a nyilaikkal[d] a Gúr-hágó közelében, Jibleám mellett. Ahazjá mégis elmenekült, de csak Meggidóig jutott, mert ott belehalt a sérülésébe. 28 Szolgái ezután hazavitték a holttestét a harci szekerén Jeruzsálembe, s ott eltemették ősei mellé, a Dávid városában. 29 Jórám, Aháb fia uralkodásának 11. évében lett Ahazjá Júda királya.
30 Ezután Jéhú Jezréelbe ment. Amikor Jezábel ezt megtudta, kicsinosította magát, és kinézett az emeleti ablakon. 31 Amikor Jéhú bevonult a város kapuján, lekiáltott neki: „Hogy vagy, Zimri?[e] Meggyilkoltad a saját uradat?!”
32 Jéhú erre odanézett, majd fölkiáltott: „Van-e ott valaki, aki velem tart?”
Erre két-három királyi szolga megjelent az ablakban. 33 „Fogjátok meg Jezábelt, és hajítsátok ki!” — mondta nekik Jéhú. Azok engedelmeskedtek, és kidobták. Ő lezuhanva szörnyethalt, és vére a falra fröccsent, meg a lovak lábára, amelyek összetaposták.
34 Jéhú az embereivel ezután leült enni-inni. Azután azt mondta: „Nézzetek utána annak az átkozott asszonynak, s temessétek el, mégiscsak király leánya volt!”
35 De mire a szolgák kimentek, hogy eltemessék, a holttestből már alig találtak valamit: csak a koponya, a lábszár és a kézfej maradt belőle. 36 Amikor ezt jelentették Jéhúnak, ő így szólt: „Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott szolgája, a tisbei Illés által Jezábelről: »A kutyák eszik meg Jezábel testét Jezréelben. 37 Olyan lesz a holtteste azon a jezréeli földbirtokon, mint a trágya a szántóföldön. Senki meg nem mondhatja róla, hogy ez volt Jezábel!«”
A rabszolgákról
6 Akik rabszolgák, és keményen dolgozniuk kell, őszintén tiszteljék és becsüljék a gazdájukat, hogy Isten nevét és a tanításunkat senki ne szidalmazza! 2 Vannak olyan hívő rabszolgák, akiknek a gazdájuk is hívő, tehát testvérek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gazdájuk kevesebb tiszteletet érdemel. Éppen ellenkezőleg, még jobban kell szolgálniuk a gazdájukat, mint szeretett hívő testvérüket!
Timóteus, tanítsd ezeket a testvéreknek, és biztasd őket, hogy eszerint éljenek!
A hamis tanítók és az igazi gazdagság
3 Azonban vannak, akik másképpen tanítanak — olyan dolgokat, amelyek nincsenek összhangban Urunk, Jézus Krisztus egészséges tanításával. Ezek a hamis tanítók nem fogadják el azt a tanítást, amelynek az igazi istenfélelem és az Isten helyes szolgálata az alapja. 4 Ezek nagyra tartják magukat, de semmihez sem értenek igazán. Valójában az a betegségük, hogy szeretnek vitatkozni, és bizonyos szavak miatt huzakodni. Ebből azonban csak irigység, veszekedés, egymás sértegetése és gonosz gyanúsítás származik. 5 Állandóan viszálykodnak, megromlott a gondolkozásuk, és nem ismerik az igazságot. Úgy gondolják, Isten szolgálata arra való, hogy ezzel sok pénzt szerezzenek.
6 Természetesen az istenfélelem és az Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy mindazzal, amid van. 7 Gondold meg: amikor világra jöttünk, semmit sem hoztunk magunkkal. Világos, hogy el sem vihetünk semmit, amikor meghalunk. 8 Ha tehát van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele!
9 Akik arra vágyakoznak, hogy meggazdagodjanak, csapdába kerülnek, és kísértések veszik körül őket. Ostoba vágyaikat követik, és maguknak ártanak vele, a vesztükbe rohannak, s végül elpusztulnak. 10 Pénzimádatukból sokféle baj és gonoszság származik. A pénz utáni sóvárgás már letérített a hit útjáról egyeseket, akik ezenfelül még rengeteg szenvedést is okoztak saját maguknak.
Figyelmeztetések
11 Te azonban, Timóteus, Isten embere vagy! Tehát menekülj el, és maradj távol ezektől a dolgoktól! Teljes erővel azon igyekezz, hogy Isten tetszése szerint élj, és őt szolgáld! Küzdj a hitért, az isteni szeretetért, a türelmes kitartásért és a szelídségért — hogy ezek uralkodjanak benned! 12 Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg és ne engedd ki a kezedből az örök életet — hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad, hogy hiszel Jézusban.
13 Isten előtt és Krisztus Jézus előtt meghagyom neked ezeket. Isten az, aki életet ad mindenkinek, és Jézus az, aki bátran tanúskodott Poncius Pilátus előtt. 14 Tehát azt parancsolom neked, hogy vidd véghez a megbízatásodat hiánytalanul és feddhetetlenül egészen addig, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön!
15 Mert ő vissza fog jönni! Mikor? A legalkalmasabb időpontban, amikor áldott Istenünk elküldi őt. Igen, ő az egyetlen uralkodó, a Királyok Királya és az Urak Ura! 16 Egyedül övé a halhatatlanság, aki az emberek számára megközelíthetetlen világosságban lakik, és akit ember még nem látott, és nem is láthat. Egyedül őt illeti a tisztelet, és övé az örök hatalom örökké! Ámen!
17 A gazdagoknak, akik a mostani világban sok vagyonra tettek szert, mondd meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban bízzanak! Sokkal inkább Istenben bízzanak, aki bőségesen megad mindent, amire szükségünk van. 18 Parancsold meg nekik, hogy a jó tettekben legyenek gazdagok! Legyenek nagylelkű adakozók, szívesen osszák meg másokkal, amijük van! 19 Ha ezt teszik, kincset gyűjtenek maguknak a Mennyben. Ez lesz a jövőjük biztos alapja, és képessé teszi őket, hogy megragadják a valóságos életet.
20 Timóteus, Isten sok dolgot bízott rád. Őrizd meg ezeket! Tartsd magad távol azoktól, akik ostoba dolgokat beszélnek, amelyek nem Istentől valók! Kerüld el azokat, akik az igazság ellen érvelnek! Ezek azt mondják, hogy ők tudják, mi az „igazi ismeret” — ez azonban csak üres fecsegés! 21 Egyesek, akik azt állítják, hogy bennük megvan ez az „igazi ismeret”, már el is fordultak a hittől.
Isten kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Hóseás felesége és gyermekei
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Hóseásnak, Beéri fiának mondott azokban az években, amikor Uzzijjá, majd Jótám, azután Áház, utána pedig Ezékiás volt Júda királya, és Jeroboám, Jóás fia volt Izráel királya.
2 Amikor az Örökkévaló először szólt Hóseáshoz, ezt mondta neki: „Hóseás, indulj el, és házasodj meg! Egy prostituált nőt vegyél feleségül, és ez a parázna asszony szüljön neked gyermekeket! Azért tedd ezt, mert egész népem hűtlenül elfordult az Örökkévalótól.”
3 Hóseás tehát feleségül vette Gómert, Diblaim leányát. Ezután Gómer teherbe esett és fiút szült Hóseásnak.
4 Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Hóseáshoz: „Nevezd a fiadat így: »Jezréel«,[a] és emlékeztessen a neve arra, hogy rövid idő múlva bosszút állok Jéhú családján a gyilkosságok[b] miatt, amelyeket a Jezréel völgyében elkövettek. Emlékeztessen arra is, hogy Izráel királyságának[c] nemsokára véget vetek. 5 Igen, hamarosan eljön a nap, amikor Izráel íját összetöröm a Jezréel völgyében.”
6 Ezután Gómer ismét teherbe esett és gyermeket szült: ezúttal leányt.
Az Örökkévaló pedig ezt mondta Hóseásnak: „Nevezd a leányodat így: »Nincs kegyelem« — mert nem kegyelmezek, és nem bocsátok meg többé Izráel népének! 7 De Júda népének megkegyelmezek, és én — az Örökkévaló Isten — fogom megszabadítani őket. Ez a szabadítás azonban nem a fegyvereik győzelme lesz: nem a júdeai hadsereg által, és nem a lovak és lovasok vitézsége által történik!”
8 Amikor Gómer nem szoptatta tovább a kislányát, ismét teherbe esett, és újra fiút szült. 9 Az Örökkévaló akkor szólt Hóseásnak: „Így nevezd a fiadat: »Nem vagytok népem« — mert ti nem vagytok többé népem, és én sem leszek többé Istenetek!
Prófécia Izráel helyreállításáról
10 De mégis eljön az idő, amikor majd Izráel leszármazottjai olyan mérhetetlenül sokan lesznek, mint a homokszemek a tenger partján! Annyian lesznek, hogy meg sem lehet számolni őket. Bizony, ugyanazon a helyen, ahol ezt mondták nekik: »Nem vagytok népem!«, azt fogják mondani egy napon: »Ti az Élő Isten gyermekei vagytok!« 11 Abban az időben Júda és Izráel népe újra összegyűlik, és egyetlen fejedelem vezetése alatt egyesül. Ismét megszaporodnak, és benépesítik földjüket[d], mert nagy lesz az a nap, Jezréel napja!
Jod
73 Uram, kezed formált engem,
és te tartasz életben,
segíts, hogy parancsaidat megismerjem
és megértsem!
74 Látnak engem, akik tisztelnek és félnek téged,
és örülnek, mert ígéreteidben reménykedem!
75 Tudom, hogy igazságosak ítéleteid, Örökkévaló,
és jól tetted, hogy megfenyítettél!
76 De most, kérlek, vigasztalj meg jóságoddal,
ahogy szolgádnak megígérted!
77 Szálljon rám irgalmad, és eleveníts meg,
hogy tanításod élvezhessem!
78 Szégyenüljenek meg a büszkék, akik ok nélkül vádoltak engem,
én pedig utasításaidról gondolkozom.
79 Akik tisztelnek és félnek téged, Uram,
forduljanak ismét felém,
akik megismerték bizonyítékaidat!
80 Segíts, hogy hűséges legyek törvényedhez,
hogy soha ne kelljen szégyenkeznem!
Kaf
81 Lelkem sóvárogva várja, hogy megszabadíts, Uram,
ígéretedben reménykedem!
82 Egyre csak várom, hogy beteljesítsd,
amit ígértél nekem.
Már a szemem is belefáradt a nézésbe,
mikor vigasztalsz meg?
83 Olyan lettem, mint a füstre akasztott száraz bőrtömlő
mégsem felejtem el törvényedet!
84 Mennyit szántál szolgádnak, meddig élek még?
Mikor tartasz ítéletet üldözőim fölött?
85 Vermet ástak nekem az istentelenek,
akik nem tanításod szerint élnek.
86 Parancsaid mind megbízhatóak.
Az istentelenek ok nélkül üldöznek, segíts meg, Uram!
87 Majdnem elpusztítottak engem,
mégsem tértem el utasításaidtól!
88 Eleveníts meg hűséges szereteteddel,
hogy bizonyítékaidat megőrizzem!
Lamed
89 Amit mondtál, Örökkévaló, örökre érvényes marad,
olyan biztos, mint a Menny!
90 Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre!
Megalapoztad a Földet, és az szilárdan áll!
91 Minden, ami van, téged szolgál,
ítéleteid szerint áll fenn minden, ami létezik.
92 Tanításaid örömömre vannak,
különben már elpusztultam volna a szenvedésben!
93 Nem felejtem utasításaidat,
mert azok által éltetsz engem!
94 Tiéd vagyok, Uram!
Ments meg, hiszen utasításaidat keresem!
95 Az istentelenek lesnek rám, hogy megöljenek,
mégis bizonyítékaiddal foglalkozom.
96 Láttam, hogy egyszer mindennek vége szakad,
de parancsod örök és végtelen!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center