M’Cheyne Bible Reading Plan
A súnemi asszony visszakapja örökségét
8 Egyszer Elizeus szólt annak a súnemi asszonynak, akinek a fiát életre keltette: „Egész családoddal együtt költözz el innen! Telepedjetek le jövevényként, ahol tudtok, mert az Örökkévaló éhínséget hívott elő, s ami még rosszabb, ez hét esztendeig fog tartani ebben az országban!”
2 Az asszony megfogadta az Isten emberének szavát, és családjával együtt a filiszteusok országába költözött. Ott éltek hét évig. 3 Amikor letelt ez az időszak, visszatértek Izráel földjére.
Ekkor azonban az asszony elment a királyhoz, hogy segítségét kérje, mert vissza akarta kapni házát és földjét.
4 A király éppen Géházival, az Isten emberének szolgájával beszélgetett. Kérte, hogy mondja el neki Elizeus összes csodatetteit.
5 Géházi éppen arról beszélt a királynak, hogyan keltette életre Elizeus a súnemi asszony fiát, amikor ez az asszony a fiával együtt bement a király elé, hogy visszakérje birtokát. Ekkor Géházi fölkiáltott: „Uram, királyom, ő az az asszony, akiről beszéltem, és ez az a fiú, akit Elizeus életre keltett!”
6 Akkor a király kikérdezte az asszonyt, aki felelt a kérdéseire.
Azután megparancsolta egyik udvari emberének, hogy intézkedjen, és az asszony családjának adják vissza minden vagyonát, sőt még a birtokuk jövedelmét is attól a naptól kezdve, amelyen elhagyták az országot egészen addig, amíg visszatértek.
Elizeus prófétál Hazáélnek
7 Ezután Elizeus Damaszkuszba ment. Ebben az időben Benhadad, Arám királya éppen betegen feküdt. Amikor megtudta, hogy Elizeus odaérkezett, 8 szólt Hazáélnek: „Vigyél az Isten emberének ajándékot, és kérd, hogy tudakolja meg az Örökkévalótól, vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből!”
9 Hazáél így is tett: megrakott 40 tevét válogatott damaszkuszi drágaságokkal, és felkereste Elizeust. Megállt előtte, és ezt mondta: „Fiad,[a] Benhadad, Arám királya küldött, hogy megkérdezze, fölgyógyul-e betegségéből.”
10 Elizeus így válaszolt: „Menj, és mondd neki, hogy meggyógyul. De az Örökkévaló megmutatta nekem, hogy biztosan meghal.”
11 Majd a próféta sokáig mereven maga elé nézett, végül sírva fakadt. 12 Hazáél megkérdezte: „Uram, miért sírsz?”
„Mert látom, hogy mennyi bajt hozol majd Izráelre! Erős városait fölgyújtod, harcosait fegyvered öli meg, csecsemőit földhöz vered, s még terhes asszonyait is megölöd” — mondta Elizeus.
13 „De uram, ki vagyok én, hogy ilyen nagy dolgokat tegyek, hiszen annyit érek, mint egy kutya!” — válaszolt Hazáél.
„Az Örökkévaló megmutatta nekem, hogy te leszel Arám királya” — felelt a próféta.
14 Hazáél ezután visszatért Benhadadhoz, aki megkérdezte: „Mit üzent Elizeus?”
„Azt mondta, hogy bizonyosan meggyógyulsz, uram” — válaszolta Hazáél.
15 A következő napon azonban Hazáél fogott egy takarót, és vízbe mártotta. Majd bement a királyhoz, s a takarót Benhadad arcára terítette: így fojtotta meg. Ezután Hazáél ült Arám trónjára.
Jórám, Júda királya(A)
16 Jórám, Aháb fia, Izráel királya uralkodásának 5. évében kezdett uralkodni Júdában Jórám[b], Jósafátnak, Júda királyának a fia.[c] 17 Jórám, Jósafát fia harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben. 18 Izráel királyainak útján az járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt. 19 Az Örökkévaló azonban, a szolgájára, Dávidra való tekintettel mégsem pusztította el Júdát, mert megígérte neki, hogy királyi hatalmat ad neki és fiainak örökké.[d]
20 Jórám, Jósafát fia idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak.
21 Emiatt Jórám, Jósafát fia a seregével, vezéreivel és harci szekereivel Cáírba vonult, de az edomiak körülzárták őket. Jórám, Jósafát fia még akkor éjjel a harci szekerek parancsnokaival együtt kitört a gyűrűből, és megmenekült. Serege azonban szétszóródott, és hazafutott. 22 Így szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig.
Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám, Jósafát fia uralma ellen, és el is szakadt tőle.
23 Jórám, Jósafát fia többi tetteit, és mindazt, amit uralkodása idején tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 24 Azután meghalt Jórám, Jósafát fia, és ősei mellé temették a Dávid városában. Júda trónján fia, Ahazjá követte.
Ahazjá, Júda királya(B)
25 Jórám, Aháb fia, Izráel királya uralkodásának 12. évében kezdett uralkodni Júdában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. 26 Ahazjá 22 éves volt, amikor trónra lépett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Atalja, Omrinak, Izráel királyának az unokája volt. 27 Ahazjá is Aháb családjának útját követte, és olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Azért tett ilyen gonosz dolgokat, mert rokonságban volt Ahábnak, Izráel királyának családjával.
28-29 Ahazjá a seregével csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához, és együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámok megsebesítették Jórámot, aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon.
Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.
A gyülekezet belső rendje
5 Idősebb férfival soha ne bánj vagy beszélj gorombán! Még ha helyre is kell igazítanod, akkor is úgy kérleld, mintha az édesapád lenne! A fiatalabb férfiakkal úgy bánj, mintha öcséddel beszélnél! 2 Idősebb asszonnyal úgy, mint az édesanyáddal, a fiatalabbakkal, mint húgoddal vagy nővéreddel! Velük kapcsolatban különösen ügyelj a tisztességre!
3 Gondoskodj azokról az özvegyasszonyokról, akik teljesen egyedül élnek! 4 Azonban ha egy özvegyasszonynak vannak gyermekei, vagy unokái, akkor elsősorban azoknak kell megtanulniuk, hogy gondoskodjanak a saját családtagjaikról. Így viszonozzák szüleiknek vagy nagyszüleiknek a gondoskodást!
5 Az az özvegyasszony, aki teljesen egyedül él, Isten gondviselésére bízza magát. Az ilyen özvegy éjjel-nappal kitartóan imádkozik és könyörög Istenhez. 6 Az olyan özvegyasszony azonban, aki csak az élvezeteket hajszolja, már életében halottnak számít.
7 Parancsold meg a hívőknek, hogy ezek szerint éljenek, és hogy viseljenek gondot a saját családjukra! Ne adjanak alkalmat senkinek, hogy vádolhassa őket! 8 Ha egy hívő mégsem gondoskodik a rokonairól, különösen pedig a saját családjáról, akkor valójában megtagadta a hitet, és rosszabb még a hitetlennél is.
9 Csak olyan özvegyasszonyt lehet felírni az özvegyek listájára, aki legalább hatvanéves, és hűséges volt egyetlen férjéhez, 10 akiről mindenki tudja, hogy mennyi jót tett, aki felnevelte a gyermekeit, szívesen fogadta házában a vendégeket, szolgálta[a] a testvéreket, segített a bajbajutottakon, és mindig készen állt arra, hogy valami jót tegyen.
11 Hatvan évnél fiatalabb özvegyasszonyokat ne írj fel az özvegyek listájára, mert, amikor a testi kívánságaik erősebbek lesznek, mint az a vágyuk, hogy Krisztust szolgálják, újra férjhez akarnak menni. 12 Így nem tartják meg korábbi ígéretüket, és ítélet alá kerülnek. 13 Ráadásul az ilyen fiatalabb özvegyasszonyok megszokják, hogy kerüljék a munkát, és hogy házról-házra járjanak. De nemcsak munkakerülők lesznek, hanem pletykákat is terjesztenek, beleavatkoznak mások ügyeibe, és olyan dolgokat mondanak, amilyeneket nem kellene.
14 Éppen ezért azt akarom, hogy a fiatalabb özvegyasszonyok inkább menjenek férjhez, neveljenek gyermekeket, viseljék gondját a saját családjuknak és a háztartásuknak! Így az ellenségünknek nem fognak semmi lehetőséget adni a vádolásra. 15 Azért mondom ezt, mert vannak olyan fiatalabb özvegyasszonyok, akik már le is tértek a jó útról, és a Sátánt követik.
16 Ha egy hívő asszony rokonai között vannak özvegyasszonyok, akkor ez a hívő asszony maga tartsa el őket.[b] Ne a helyi gyülekezetre nehezedjen ez a teher. Így csak a teljesen egyedül élő özvegyeket kell támogatnia a gyülekezetnek.
A gyülekezet vezetőiről
17 Azok a vezetők, akik jól végzik a gyülekezetben munkájukat, kétszeres anyagi támogatást és megbecsülést érdemelnek, különösen azok, akik az Isten üzenetével és a tanítással foglalkoznak. 18 Mert az Írás azt mondja: „A cséplést végző ökörnek ne kösd be a száját, és engedd, hogy egyen is, miközben tapossa a gabonát!”[c], és: „A munkásnak add meg a maga fizetését!”[d]
19 Ne hallgass arra, aki gyülekezeti vezetőt vádol, csak akkor, ha két vagy három másik ember is tanúsítja, hogy igazat mond! 20 Akik folyamatosan vétkeznek, azokat határozottan figyelmeztesd, de ezt az egész helyi gyülekezet előtt, nyilvánosan kell megtenned. Így a többieket is figyelmezteted, hogy ne vétkezzenek.
21 Megparancsolom neked, Timóteus, hogy kövesd ezeket az utasításaimat, és senkivel se kivételezz! Úgy mondom ezt, mint aki tudom, hogy Isten, Krisztus Jézus és a kiválasztott angyalok előtt állok.
22 Gondold meg jól, mielőtt kijelölsz valakit gyülekezeti vezetőnek és ráteszed a kezed, hogy ezáltal megerősítsd a kijelölését! Ne siess ezzel! Vigyázz, hogy téged ne terheljen a felelősség mások bűnei miatt! Őrizd meg tisztán magadat!
23 Timóteus, te eddig kizárólag vizet ittál. Ezentúl igyál egy kevés bort is, mert jót fog tenni a gyomrodnak, és nem fogsz olyan gyakran gyengélkedni!
24 Vannak, akiknek a bűnei jól láthatók. Ezek a nyilvánvaló bűnök mutatják, hogy ítélet vár rájuk. De vannak olyanok is, akiknek a bűnei csak később derülnek ki. 25 Hasonló a helyzet a jótettekkel is: vannak, amelyeket jól lehet látni. Más jótettek nincsenek szem előtt — de ezek sem maradnak örökké rejtve!
A végső idők és a feltámadás
12 Abban az időben felkel, és harcba indul Mikaél,[a] a nagy fejedelem, aki néped védelmezője. Akkor olyan nagy nyomorúság és szorongattatás lesz, amilyen korábban még soha nem volt, amióta nemzetek vannak a földön. De akkor megszabadul néped: mindazok megmenekülnek, akiknek neve föl van jegyezve a könyvben. 2 Sokan azok közül, akik korábban meghaltak és eltemették őket, feltámadnak a halálból[b]: közülük egyesek az örök életre mennek, mások pedig az örök szégyenre és utálatra. 3 Akkor a bölcs tanítók fényleni fognak, mint a nappali égbolt. Ezek sokakat[c] elvezettek az igazságosságra, ezért örökké ragyogni fognak, mint a csillagok.[d]
A látomás lepecsételése
4 Te pedig, Dániel, ezt a kijelentést zárd be egy edénybe, és pecsételd le, mint ahogyan a könyvtekercset szokták,[e] hogy egészen a végső időkig zárva maradjon! Sokan fogják majd keresni a nyitját, és növekedni fog a tudás.”
5 Akkor én, Dániel, észrevettem két másik személyt is: az egyik a folyó innenső, a másik a túlsó partján állt. 6 Egyikük megkérdezte a lenvászonba öltözött férfitól, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor fognak beteljesedni ezek a csodálatos dolgok?”
7 Ekkor a lenvászonba öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, mindkét kezét az égre emelte, és megesküdött az örökké élő Istenre, hogy egy időszak, két időszak és egy fél időszak múlva, amikor véget ér annak hatalma, aki a szent nép erejét megrontja, mindezek be fognak teljesedni.
8 Hallottam ugyan, amit mondott, de nem értettem, mit jelent, ezért megkérdeztem tőle: „Uram, mi lesz ezeknek a dolgoknak a végső kimenetele?”
9 Ő azonban így válaszolt: „Ne aggódj, Dániel, te csak menj tovább békességben az utadon! Ez a kijelentés — lezárva és lepecsételve — megmarad egészen az utolsó időkig. 10 Sokan meg fognak tisztulni, fehérek lesznek, és próbára teszik őket. A gonoszok azonban továbbra is gonoszul cselekednek. A gonoszok közül senki sem fogja érteni ezt a látomást, de a bölcsek majd megértik.
11 Attól kezdve, hogy a naponkénti égőáldozatot megszüntetik, és felállítják a pusztító erejű utálatos bálványt, 1 290 nap telik el. 12 Boldogok, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak, és megérik az 1 335 nap elteltét!
13 Te pedig, Dániel, menj tovább békességben az utadon! Elpihensz majd, azután fölkelsz a napok végén, és megkapod kijelölt örökségedet.”
Zain
49 Emlékezz, Uram, szavadra,
szolgádnak tett ígéretedre,
amelyhez nekem reménységet adtál!
50 Ez ad erőt és vigasztalást szorult helyzetemben,
mert beszéded és ígéreteid megelevenítenek!
51 Bárhogyan gúnyolnak is a büszkék,
mégsem fordulok el tanításodtól, Uram!
52 Mikor ítéleteidről gondolkodom,
amelyeket az ősidőkben hoztál, Örökkévaló,
mindig megvigasztalódom!
53 Harag és szomorúság vesz erőt rajtam az istentelenek miatt,
akik elfordulnak tanításodtól!
54 Mint az énekek, olyanok számomra törvényeid,
mikor idegen országban vándorolok.
55 Még éjjel is rád gondolok, Örökkévaló,
és emlékezem tanításodra!
56 Ez az én sorsom,
hogy engedelmeskedjek utasításaidnak.
Het
57 Örökkévaló, elhatároztam: az én részem,
hogy engedelmeskedem beszédednek.
58 Hozzád jövök, teljes szívből kérlek:
légy kegyelmes hozzám, ígéreted szerint!
59 Végiggondoltam életemet:
visszatérek bizonyítékaidhoz, Uram!
60 Sietek, nem aggodalmaskodom,
parancsaidat megtartom!
61 Bár az istentelenek kötelei tekeredtek rám,
mégsem felejtem el tanításodat!
62 Még éjjel is felkelek,
hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért!
63 Barátjuk vagyok azoknak, akik téged imádnak!
Társa vagyok mindenkinek, aki utasításaidat követi.
64 Hűséges szereteted, ó, Örökkévaló, az egész Földet beborítja!
Taníts engem törvényeddel!
Tet
65 Örökkévaló, valóban jó vagy hozzám,
úgy, ahogy megígérted!
66 Taníts engem bölcsességre és helyes ítéletre,
mert bízom parancsaid helyességében!
67 Mielőtt megaláztatás ért, eltévedtem,
de most már követem, amit mondasz, Uram!
68 Milyen jó vagy, és mindent helyesen teszel!
Taníts engem törvényeddel!
69 Gőgös hazugok támadtak rám,
mégis teljes szívvel követem utasításaidat!
70 Szívük sötét és ostoba, nem törődnek semmivel,
de én tanításodban gyönyörködöm!
71 Hasznomra vált a szenvedés,
mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!
72 A tanítás a te szádból, Uram, többet ér,
mint ezernyi arany és ezüst!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center