M’Cheyne Bible Reading Plan
Amacjá, Júda királya(A)
14 Jóás, Jóáház fia, Izráel királya uralkodásának második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. 2 Huszonöt éves korában lépett trónra, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, Jeruzsálemből származott. 3 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló jónak tart, de nem annyira, mint ősapja, Dávid király, mert mindenben apjának, Jóásnak a példáját követte. 4 Az áldozati magaslatokat még ekkor is használták, s a nép ott mutatta be áldozatait.
5 Amikor Amacjá királyi hatalma megerősödött, megölette azokat az udvari embereket, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. 6 Azonban a gyilkosok fiait nem végeztette ki, mert így van megírva Mózes Törvénykönyvében, amelyet az Örökkévaló elrendelt: „Ne ítéljék halálra az apát fia bűne miatt, se a fiút apja bűnéért. Mindenkit csak a saját bűne miatt lehet halálra ítélni.”[a]
7 Amacjá volt az, aki legyőzte az edomiak 10 000 fős seregét a Sós-völgyben vívott csatában. Szela városát megostromolta és elfoglalta, azután elnevezte Jokteélnek — és ezt ma is így hívják.
Amacjá vereséget szenved Jóástól
8 Ezután Amacjá követeket küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szembe!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.
9 De Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. 10 Az edomiakat valóban legyőzted — emiatt bíztad el magad? Elégedj meg ezzel a dicsőséggel! Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”
11 De Amacjá nem hallgatott rá. Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben. Az egyik oldalon Jóás, Izráel királya, a másikon Amacjá, Júda királya vezette a seregeket. 12 A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak, 13 őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya, Jóás fia, és Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök[b] hosszan. 14 Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Örökkévaló házából, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.
Jóás és Amacjá halála
15 Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján Jóást a fia, Jeroboám követte.
17 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt. 18 Amacjá uralkodásának többi eseményét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 19 Amacjá ellen összeesküvést szőttek Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. 20 Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és ősei mellé temették a Dávid városában.
Uzzijjá, Júda királya
21 Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját[c] tette királlyá apja, Amacjá helyett. 22 Uzzijjá volt az, aki felépítette és ismét Júdához csatolta Élat városát. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.
II.Jeroboám, Izráel királya
23 Amacjá, Jóás fia, Júda királya uralkodása 15. évében II.Jeroboám, Jóás fia lett Izráel királya. Negyvenegy évig uralkodott Samáriában. 24 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte I.Jeroboámnak,[d] Nebát fiának összes bűnét, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt. 25 II.Jeroboám király volt az, aki helyreállította Izráel eredeti határait a Hamátba vezető úttól a Holt-tengerig. Ez pontosan úgy történt, ahogyan az Örökkévaló, Izráel Istene mondta szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 26 Mert az Örökkévaló látta Izráel népének — a szolgáknak és a szabadoknak egyaránt — keserves nyomorúságát, s látta, hogy nincs, aki megszabadítsa őket. 27 Az Örökkévaló nem akarta eltörölni Izráel nevét a földről, ezért megszabadította őket II.Jeroboám, Jóás fia által.
28 II.Jeroboám, Izráel királya visszafoglalta Damaszkuszt és Hamátot Izráel számára — mert ezek a városok egykor Júdához tartoztak. Mindezeket és II.Jeroboám többi dolgait; mindazt, amit tett, meg a hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 29 Azután meghalt II.Jeroboám, és eltemették elődei, Izráel korábbi királyai mellé. A trónon fia, Zekarjá követte.
4 Timóteus, ezt a parancsot úgy adom neked, mintha Isten és Krisztus Jézus előtt állnánk. Mert Krisztus Jézus ítélni fog élők és halottak felett, és visszajön, hogy királyként uralkodjon a földön! 2 Tehát azt parancsolom neked, hogy hirdesd Isten üzenetét az embereknek, akár kedvező, akár kedvezőtlen a helyzet! Győzd meg, igazítsd helyre, bátorítsd, figyelmeztesd és tanítsd őket nagy türelemmel!
3 Azért írom ezt, mert eljön az idő, amikor már hallani sem akarják többé az egészséges tanítást. Inkább olyan tanítókat keresnek majd maguknak, akik azt fogják mondani, amit a közönségük hallani szeretne. 4 Akkor az emberek elfordulnak az igazságtól, és inkább a kitalált, misztikus történetek és legendák érdeklik őket. 5 Te azonban őrizd meg a józanságodat, és bármilyen nehézséggel kell szembenézned, viseld el! Hirdesd az örömüzenetet, és kitartóan végezd mindazokat a szolgálatokat, amelyeket Isten rád bízott!
6 Ami engem illet, életem a befejezéséhez közeledik, és hamarosan elköltözöm innen. Életem Isten oltárára kerül, mint ahogy az italáldozatot kiöntik. 7 Végigküzdöttem a szép harcot, pályafutásomat befejeztem, s a hitet mindvégig megőriztem. 8 Vár az igazságosság koszorúja, a győztesnek járó jutalom, amelyet maga az Úr, az Igazságos Bíró fog átnyújtani nekem azon a Napon. De nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretettel és vágyakozva várják őt vissza.
Személyes üzenetek
9 Siess hozzám, amilyen gyorsan csak tudsz! 10 Démász ugyanis elhagyott engem, mert jobban szerette ezt a mostani világot, és Thesszalonikába ment, Kreszcensz Galáciába utazott, Titusz pedig Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács maradt mellettem. Amikor eljössz, hozd magaddal Márkot, mert hasznos lenne a segítsége! 12 Tükhikoszt elküldtem Efezusba.
13 A kabátomat Karposz házában hagytam, Troászban. Kérlek, hozd magaddal azt is, amikor jössz, meg a könyveimet is. Különösen a pergamen-tekercsekre van szükségem!
14 Alexander, az ötvösmester sok bajt okozott nekem, de az Úr majd megbünteti a tettei szerint. 15 Óvakodj tőle, mert erősen ellenkezett azzal, amit tanítottunk!
16 Amikor első bírósági tárgyalásomra sor került, senki sem támogatott, hanem mindenki magamra hagyott. Isten bocsásson meg nekik! 17 De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt és megerősített, hogy rajtam keresztül az igazság üzenetét minden nép meghallja, Izráelen kívüli is — és megmenekültem az oroszlán fogai közül. 18 De az Úr meg fog védeni engem minden más gonosztól is, és biztos kézzel elvezet mennyei Királyságába. Dicsőség neki örökkön-örökké! Ámen.
Üdvözletek
19 Add át köszöntésemet Priszkának és Akvilának, meg Onéziforosz családjának! 20 Erasztosz Korinthusban maradt. Trofimoszt Milétoszban hagytam betegen. 21 Siess, próbálj meg ideérni még a tél előtt!
Köszöntését küldi Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és az összes többi testvér is.
22 Az Úr legyen szellemeddel, és kegyelme mindnyájatokkal!
Izráel hanyatlása
7 „Amikor helyre akartam állítani népemet,
meg akartam gyógyítani Izráelt,
akkor derült ki Efraim bűne,
akkor látszott meg Samária[a] gonoszsága.
Hazugságban élnek,
tolvaj tör be házaikba,
rablócsapat fosztogat odakint.
2 Eszükbe sem jut,
hogy minden gaztettükre emlékezem,
hiszen ott vannak tetteik szemem előtt!
Körülfogták őket saját bűneik.
3 Gonoszsággal örvendeztetik meg királyukat,
hazugsággal fejedelmeiket.
4 Egytől egyig mind hűtlenek,
mint a házasságtörők!
Olyanok, mint a felfűtött kemence,
melynek már nem szítják a tüzét,
míg a bekovászolt tészta megkel,
belül mégis forró marad.
5 Királyunk napján a fejedelmek dáridóznak,
ivócimboráik csúfolódó idegenek,
s a bortól mind megbetegszenek.
6 Felhevülnek a bortól,
mint parázstól a kemence.
Egész éjjel izzanak,
reggel megint lángolnak,
mint a felszított tűz.
7 Tüzesek, mint a kemence,
s elemésztik vezetőiket.
Királyaik sorra elhullanak,[b]
még sincs közöttük senki,
aki segítségül hívná nevem!
Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem!
8 Efraim összekeveredett a nemzetekkel,
s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos:
odaégett.
9 Mert idegenek emésztik fel erejét,
de észre sem veszi!
Már haja is megőszült,
de azt sem veszi észre.
10 Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz,
nem keresik őt mindennek ellenére sem.
11 Efraim is olyanná lett,
mint egy ostoba galamb.
Milyen értelmetlenek,
hiszen Egyiptomot hívják segítségül,
és Asszíriához küldenek követeket!
12 De akárhová futkosnak,
hálót feszítek eléjük,
s megfogom őket, mint a repdeső madarakat.
Megbüntetem őket,
mivel idegenekkel szövetkeztek.
13 Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem,
pusztulás vár rájuk,
mert lázadtak ellenem!
Én ugyan megmenteném őket,
de ők hazugságokat beszélnek felőlem.
14 Nem kiáltanak hozzám teljes szívükből,
csak jajgatnak ágyaikban.
Keseregnek a búza és bor hiánya miatt,
s ellenem lázadoznak.
15 Felneveltem, megerősítettem őket,
mégis gonoszt forralnak ellenem.
16 Olyanok, mint a rossz íj,
visszafordulnak, de nem a Felségeshez.[c]
Fejedelmeiket kard pusztítja el,
mert gyaláztak engem,
mikor Egyiptomba mentek segítségért.”
„A Templomba felvezető ének.”
120 Mikor körülvettek a bajok és veszedelmek,
az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért,
és ő válaszolt nekem!
2 Kérlek, Örökkévaló,
mentsd meg lelkemet azoktól,
akiknek szája hazugságot mond,
és nyelve alatt hamisság lakik!
3 Ti hazug nyelvűek!
Mit fogtok elérni hamisságaitokkal?
Mit kaptok ezért?
4 A harcosok hegyes nyilait!
Bizony, izzó parazsat kaptok büntetésül!
5 Jaj, nekem, hogy közöttük kell élnem,
mintha Mesekben laknék,
vagy Kédár[a] sátrai között!
6 Milyen régóta élek azok között,
akik gyűlölik a békességet!
7 Én ugyan mindig a békességre törekszem,
de ők folyton harcolni akarnak.
„A Templomba felvezető ének.”
121 Felnézek a hegyekre:
vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre,
nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád,
ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked
sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged,
mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
ő véd most és ezentúl örökké.
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
122 Hogy megörvendtem, mikor mondták:
menjünk fel az Örökkévaló Templomába!
2 S most kapuidhoz érkeztünk,
Jeruzsálem!
3 Ó Jeruzsálem, te szépen épült város!
Milyen jó rendben illenek össze házaid!
4 A város, ahová feljönnek mind a törzsek,
az Örökkévaló nemzetségei
mert így rendelte Izráelnek,
hogy együtt tiszteljük nevét!
5 A város, ahol a bírói székek állnak,
Dávid családjának trónjai!
6 Imádkozzatok Jeruzsálem békességéért!
Akik szeretnek téged, Jeruzsálem,
békét és nyugalmat találjanak benned!
7 Békesség legyen falaid között,
és virágozzanak palotáid!
8 Testvéreimért és barátaimért imádkozom:
Az Örökkévaló adjon békességet neked!
9 Istenünk, az Örökkévaló Templomáért kívánom:
Áldjon meg az Örökkévaló minden jóval, Jeruzsálem!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center