2 Krónika 25  Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Amacjá, Júda királya^(A)

25 Amacjá huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, és Jeruzsálemből származott. ² Amacjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart — de mégsem teljes szívvel. ³ Amikor uralma megerősödött, kivégeztette azokat a szolgákat, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. ⁴ A gyilkosok gyermekeit azonban nem bántotta, mert meg van írva Mózes Törvényének könyvében, hogy az Örökkévaló megparancsolta: „Az apáknak nem kell meghalniuk gyermekeik bűnei miatt, sem a gyermekeknek apáik bűneiért, hanem mindenki a saját bűneiért fizessen halálával.”^[a]

⁵ Amacjá összegyűjtött Júdából minden húsz éves vagy annál idősebb, harcra alkalmas férfit, és besorozta őket a hadseregébe. Júda és Benjámin törzséből családjaik szerint osztotta be őket századosok és ezredesek vezetése alá. Az így felállított hadseregben 300 000 válogatott harcos szolgált, akik pajzzsal és dárdával voltak felfegyverkezve.

⁶ Ezen kívül 100 talentum^[b] ezüstért Izráelből is felfogadott 100 000 válogatott és erős zsoldos katonát.

⁷ Azonban Isten egyik embere a királyhoz ment, és ezt mondta: „Királyom, ne menjen veled a harcba az Izráelből felbérelt sereg! Az Örökkévaló nem lesz Izráellel, az Efraim törzséből valókkal. ⁸ De ha mégis magaddal viszed őket, hiába készülsz a harcra, mert Isten földre terít téged az ellenség előtt. Tudd meg, hogy Istennek van hatalma győzelemre segíteni, vagy elbuktatni a harcban!”

⁹ Amacjá ekkor azt kérdezte Isten emberétől: „De mi legyen azzal a 100 talentum ezüsttel, amit már kifizettem az izráeli katonáknak?” Isten embere azt válaszolta: „Az Örökkévaló annál sokkal többet tud neked adni!”

¹⁰ Így hát Amacjá különválasztotta az Efraimból jött csapatot, és hazaküldte őket. Azok pedig megharagudtak rá és Júdára, s felháborodva tértek vissza.

¹¹ Amacjá pedig felbátorodott, és seregét a Sós-völgybe vezette. Ott megütközött a szeíri sereggel^[c], és levágott közülük 10 000 harcost. ¹² Ezen kívül Júda serege foglyul ejtett 10 000 ellenséges katonát, akiket felhajtottak egy magas kősziklára, majd onnan ledobtak a mélybe — így ölték meg valamennyit.

¹³ Az Efraimból jött csapat, amelyet Amacjá hazaküldött, és nem vitt magával a harcba, rátört a júdabeli városokra Samáriától Béthoronig, megölt 3 000 embert és sok zsákmányt rabolt.

¹⁴ Amikor Amacjá az edomiak legyőzése után hazatért, a bálványaikat magával hozta Jeruzsálembe. Ott felállította, és úgy tisztelte azokat, mintha saját istenei lennének: meghajolt előttük és tömjént égetett nekik. ¹⁵ Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Amacjára, és egy prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta: „Miért imádod azokat az isteneket, akik a saját népüket sem tudták megmenteni a te kezedből?”

¹⁶ De a király közbevágott: „Ki tett téged a király tanácsadójává?! Hallgass el, különben meghalsz!” Akkor a próféta elhallgatott, de még hozzátette: „Látom, hogy Isten elhatározta a vesztedet, mivel ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.”

¹⁷ Azután Amacjá, Júda királya tanácskozott a vezetőivel, és követet küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szemben!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.

¹⁸ Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. ¹⁹ Azt gondolod, hogy már dicsekedhetsz, mivel legyőzted az edomiakat?! Erre vagy annyira büszke? Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon! Hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”

²⁰ De Amacjá nem nyughatott, mert Isten elhatározta, hogy Júdát ellenségei kezébe adja, mivel Amacjá és népe Edom isteneit imádta. ²¹ Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben: Jóás, Izráel királya és Amacjá, Júda királya. ²² A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak, ²³ őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta Bétsemesnél, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya Jóás fia, Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök^[d] hosszan. ²⁴ Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Isten Templomából, amelyeket addig Obed-Edóm őrzött, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.

²⁵ Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt. ²⁶ Amacjá uralkodásának eseményeit elejétől végéig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. ²⁷ Amikor Amacjá elfordult az Örökkévaló követésétől, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. ²⁸ Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és eltemették a Dávid városába, ősei mellé.