M’Cheyne Bible Reading Plan

Jórám, Izráel királya

3 Jósafát, Júda királya uralkodásának 18. évében lett Izráel királya Jórám, Aháb fia Samáriában, és 12 esztendeig uralkodott. ² Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Bár nem annyira, mint apja vagy anyja, hiszen lerombolta Baál oszlopát, amelyet apja emelt. ³ Mégis ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűnéhez, amellyel ő bűnbe vezette Izráelt. Ettől Jórám sem tért el.

⁴ Moáb királya, Mésa juhtenyésztéssel foglalkozott, és nagyon nagy juhnyájai voltak. Évente 100 000 bárányt és 100 000 kost küldött — megnyírásuk előtt — adó fejében Izráel királyának. ⁵ Azonban, amint Aháb meghalt, Moáb királya lerázta magáról Izráel fennhatóságát.

⁶ Emiatt Jórám király elhatározta, hogy hadjáratot indít Moáb ellen, és Samáriából kiindulva összegyűjtötte Izráel egész hadseregét. ⁷ Majd követeket küldött Jósafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: „Moáb királya föllázadt ellenem. Eljössz-e velem, hogy együtt harcoljunk ellene?”

Jósafát ezt válaszolta: „Elmegyek én is, mint te; hadseregem is, mint a te hadsereged; lovaim is, mint a te lovaid.”

Három király kér tanácsot Elizeustól

⁸ Majd megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk föl Moáb ellen?”

Jórám ezt felelte: „Azon, amelyik Edom sivatagán vezet keresztül.”

⁹ Így hát három hadsereg vonult föl együtt, három király — Izráel, Júda és Edom királya — vezetésével. Azonban kerülő úton mentek Moáb felé, és 7 nap után már minden vizük elfogyott. Sem a hadseregnek, sem a velük lévő, lábon hajtott állatoknak nem volt ivóvize. ¹⁰ Végül Izráel királya fölkiáltott: „Jaj! Látom már, az Örökkévaló csak azért hívta ide ezt a három királyt, hogy kiszolgáltasson minket ellenségeinknek, a moábiaknak!”

¹¹ Jósafát ezt kérdezte: „Nincs itt egy sem az Örökkévaló prófétái közül, hogy általa tanácsot kérhetnénk?”

Izráel királyának egyik szolgája válaszolt: „Itt van velünk Elizeus, Sáfát fia, aki Illés segítője volt.”

¹² „Bizony, nála van az Örökkévaló beszéde!” — mondta Jósafát.

Így hát a három király — Izráel királya, Jósafát és Edom királya — fölkereste Elizeust.

¹³ De Elizeus így fogadta Izráel királyát: „Minek jöttél ide? Semmi közöm hozzád! Menj apád és anyád prófétáihoz!”

Izráel királya azonban így válaszolt: „Kérlek, ne utasíts el! Látod, az Örökkévaló azért hívott össze bennünket — ezt a három királyt és seregeiket —, hogy kiszolgáltasson minket a moábiaknak!”

¹⁴ „Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy ha nem lennék tekintettel Jósafátra, Júda királyára, veled szóba sem állnék, még csak rád sem néznék! ¹⁵ De jól van, hívjatok ide egy hárfás zenészt!”

Amikor az pengetni kezdte hárfáját, az Örökkévaló keze megérintette Elizeust, ¹⁶ aki prófétálni kezdett: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Megtelnek vízzel a gödrök ebben a kiszáradt folyómederben!^{[a] 17} Nem lesz sem szél, sem eső, mégis megtelik az egész meder vízzel. Ihattok bőven belőle, ti is, meg állataitok is.« ¹⁸ De még ez is csekélység az Örökkévaló számára. Ezen fölül még a moábiakat is kiszolgáltatja nektek. ¹⁹ Elfoglaljátok majd megerősített városaikat, minden fontosabb várost, kivágjátok a hasznos fákat, betömitek forrásaikat, és köveket szórtok szántóföldjeikre.”

²⁰ Másnap reggel, az ételáldozat idején Edom felől hirtelen vízáradat jött, s elöntötte az egész vidéket.

²¹ A moábiak mind megtudták, hogy a három király hadjáratot indított ellenük. Összegyűjtöttek hát országukból minden fegyverforgató férfit, és a határukhoz vonultak. Ott várták a támadást. ²² Azon a reggelen, amikor fölkeltek, a nap fénye vörösen tükröződött a vízről. A moábiak ezt úgy látták, mintha vér lett volna, ²³ és azt mondták: „Nézzétek! Ez csakis vér lehet! Biztosan egymás ellen támadt az a három király, és seregeik egymást kaszabolták le! Most azután rajta, szerezzünk nagy zsákmányt!”

²⁴ De mikor a közelükbe értek, az izráeliek is megindultak, és leverték a moábiakat, akik megfutamodtak. Az izráeli sereg üldözte őket, és sokat levágtak közülük. ²⁵ Elfoglalták városaikat, kivágták hasznos fáikat, betömték forrásaikat, és köveket szórtak szántóföldjeikre. Végül már csak Kír-Haraset városfalai álltak ellen. Az izráeli parittyások azt is körülvették, és ostromolni kezdték.

²⁶ Moáb királya látta, hogy vesztésre áll, ezért maga mellé vett 700 harcost, és kivont karddal megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből Edom királyával szemben, de kudarcot vallottak. ²⁷ Ekkor Moáb királya fogta legidősebb fiát, a trónörököst, és az ostromló sereg szeme láttára égőáldozatul föláldozta a város falán. Ezen annyira fölháborodott az izráeli sereg, hogy abbahagyták az ostromot, és hazatértek Izráelbe.

Imádkozzatok értünk!

3 Végül pedig arra kérünk, testvérek, hogy imádkozzatok értünk! Imádkozzatok hogy az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul terjedjen és győzzön, mint ahogy az nálatok is történt! ² Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert nem mindenkié a hit.

³ Az Úr azonban hűséges, megerősít és megvéd titeket a gonosztól! ⁴ Az Úrra való tekintettel bízunk bennetek, hogy megtartjátok mindazt, amit tanácsoltunk és parancsoltunk nektek, de nemcsak most, hanem a jövőben is. ⁵ Az Úr irányítsa szíveteket arra, hogy Istent tejes szívvel szeressétek, és kitartóan várjátok Krisztust, amíg visszatér!

Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!

⁶ Most pedig Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, testvérek, hogy vonuljatok vissza és maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül él, és nem akar dolgozni! Mert az ilyen ember nem a szerint a tanítás szerint él, amit tőlünk kaptatok, ⁷ hiszen jól tudjátok, milyen példát mutattunk nektek. Amikor köztetek éltünk, soha nem lustálkodtunk. ⁸ Nem ettük ingyen senkinek a kenyerét, hanem mindig fizettünk érte. Éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. ⁹ Pedig jogunk lett volna rá, de mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, hogy a saját példánkat állítsuk elétek, hogy kövessetek bennünket. ¹⁰ Ezért is parancsoltuk nektek, amikor nálatok voltunk: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!”

¹¹ Mindezt azért mondjuk, mert hallottuk, hogy vannak közöttetek, akik rendetlenül élnek, és nem akarnak dolgozni. Sőt, ahelyett, hogy a saját dolgukat végeznék, beleavatkoznak mások dolgába. ¹² Az ilyeneknek megparancsoljuk és sürgetjük is őket Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek! ¹³ Ti azonban, testvérek, ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!

¹⁴ Ha valaki közületek nem akar engedelmeskedni annak, amit ebben a levélben írtunk, jegyezzétek meg azt az embert, és ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy szégyellje el magát! ¹⁵ De azért ne tekintsétek ellenségnek, csak figyelmeztessétek, ahogyan testvéreinket szoktuk!

Búcsúzás

¹⁶ Maga a Békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békességet! Az Úr legyen veletek!

¹⁷ Ezt a köszöntést a saját kezemmel írtam — pál. Minden levelemet így szoktam befejezni, s ebből tudhatjátok, hogy valóban én küldöm. Így írok.

¹⁸ A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

Látomás a négy vadállatról

7 Bélsaccar, Babilónia királya uralkodásának első évében^[a] Dániel álmot látott. Ezt a látomást látta, amíg aludt. Azután feljegyezte, amit látott.

² Ezt mondta: Én, Dániel, azt láttam ebben az éjjeli látomásban, hogy a négy égtáj felől fújó szelek felkorbácsolták a nagy tenger hullámait. ³ A tengerből négy különböző hatalmas vadállat emelkedett ki.

⁴ Az első oroszlánhoz hasonlított, de sas-szárnyai voltak. Amint néztem, láttam, hogy kitépik a szárnyait, majd felemelik, és két lábra állítják, mint egy embert, és emberi szívet adtak neki.

⁵ A második medvéhez hasonlított, az egyik oldalára támaszkodott és három bordát tartott a fogai között. Azt mondták neki: „Kelj fel, és egyél sok húst!”

⁶ Azután láttam a harmadikat, amely párduchoz hasonlított, de négy feje, és a hátán négy nagy madár-szárnya volt. Hatalmat kapott, hogy uralkodjon.

⁷ Azután az éjjeli látomásban láttam a negyedik vadállatot is, amely ijesztőnek, rettenetesnek és igen erősnek látszott. Nagy vasfogai voltak, amelyekkel összezúzta és felzabálta, ami a szájába került. Amit nem tudott megenni, azt a lábaival összetaposta. Ez a vadállat különbözött a másik háromtól, és tíz szarva volt.

⁸ Mialatt a szarvait néztem, észrevettem, hogy egy újabb kis szarva nőtt ki, amelyen nagyokat mondó száj és emberi szemek voltak. Három szarvat az előbbiek közül gyökerestül kitéptek, hogy helyet készítsenek a kis szarvnak.

Az Öregkorú és az Emberfia

¹¹ Figyeltem, hogy mi fog történni, mert az a kis szarv nagyon elbizakodott hangon szólt. Akkor láttam, hogy a negyedik vadállatot megölték, a testét elpusztították, és lángoló tűzben elégették. ¹² A másik három vadállattól is elvették hatalmukat, de meghatározott ideig még életben hagyták őket.

¹³ Azután ezt láttam az éjjeli látomásban: Az ég felhőin közeledett valaki, ember fiához^[d] hasonló. Az Öregkorúhoz jött, trónja elé vezették.

¹⁴ Akkor az ember fiához hasonló uralmat, dicsőséget és királyságot kapott, hogy minden nép, nemzet és nyelv szolgálja őt. Uralma örökké tart, nem lesz vége soha. Királysága elpusztíthatatlan, mert örök.

A látomás magyarázata

¹⁵ Akkor én, Dániel, nagyon megdöbbentem, mert ezek a látomások felkavartak. ¹⁶ Ezért odamentem valakihez, aki ott állt, és megkérdeztem tőle, hogy mit jelent a látomás. Ő pedig elmagyarázta: ¹⁷ „A négy hatalmas vadállat, amelyet láttál, négy birodalmat^[e] jelent, amelyek a földön^[f] kialakulnak és felemelkednek. ¹⁸ De az uralmat^[g] a Felséges Isten szentjei fogják megkapni, és mindörökre az övék is marad.”

¹⁹ Tovább kérdezősködtem, mert szerettem volna megtudni az igazságot a negyedik vadállat felől, amely különbözött a többitől, és oly rettenetesnek látszott. Tudni akartam, mit jelentenek a vasfogai, bronzkarmai, miért zabált föl és zúzott össze a fogaival mindent, és miért taposta össze a maradékot. ²⁰ Megkérdeztem, mit jelent a tíz szarv a vadállat fején, meg az a kicsi szarv, amely a többinél nagyobbnak látszott, amelyen szemek voltak és egy nagyokat mondó száj, s amelynek útjából három másik szarvat kitörtek.

²¹ Figyeltem ezt az utóbb növekedett szarvat, amely megtámadta a szenteket. Háborút viselt ellenük, és erősebbnek bizonyult náluk, ²² ameddig az Öregkorú el nem jött. Akkor igazságot szolgáltattak a Magasságos Isten szentjeinek, akik végül győztek, mert eljött az ideje, hogy megkapják a királyi hatalmat az uralkodásra.

²³ Akkor akit megkérdeztem, folytatta a magyarázatot: „A negyedik vadállat a negyedik birodalmat jelenti a földön, mely különbözni fog minden más birodalomtól. Fölzabálja az egész földet, darabokra zúzza, és letapossa a népeket. ²⁴ A tíz szarva tíz királyt jelent, akik ebből a birodalomból támadnak. Majd utánuk egy másik király jön, a többiektől különböző, aki három előző királyt lever és megaláz, ²⁵ a Felséges Isten ellen szól, üldözi és gyilkolja a Felséges szentjeit, meg akarja változtatni a törvényt és a megszabott ünnepeket^[h], és kezébe adják a szenteket három és fél évig^[i].

²⁶ De ítéletet tartanak fölötte, elveszik hatalmát, elpusztítják, és végleg megsemmisítik. ²⁷ A királyi uralmat, hatalmat, s a világ összes országa fölötti uralkodást átadják a Felséges Isten szentjeinek.^[j] Mert a Felséges Isten királyi uralma örökké tartó uralom, minden uralkodó neki szolgál és engedelmeskedik.”

²⁸ Itt végződött az álom. Én pedig, Dániel, sokat gondolkoztam ezen, és gondolataim annyira nyugtalanítottak, hogy egészen belesápadtam. De mindezt jól megjegyeztem, és nem beszéltem róla.