M’Cheyne Bible Reading Plan

7 Ekkor Elizeus megszólalt: „Hallgassátok meg, mit üzen az Örökkévaló: »Holnap ilyenkor olyan bőségesen lesz élelem Samáriában, hogy egy sékel^[a] ezüstért egy szeá^[b] finomlisztet vagy két szeá árpát lehet majd kapni a városkapu melletti piacon.«”

² Volt ott egy főember, aki mindig a király mellett szokott lenni, hogy segítsen neki. Ez a főember így szólt Elizeushoz, az Isten emberéhez: „Még ha az Örökkévaló ablakokat nyitna is az égen, ez még akkor sem történhet meg!”

„Saját szemeddel meg fogod látni, hogy így lesz, de nem eszel belőle!” — mondta neki Elizeus.

A négy leprás előtt az arám sereg megfutamodik

³ Ugyanekkor Samária városkapuja előtt négy leprás férfi üldögélt. Ezt mondták egymásnak: „Minek várjunk itt, amíg éhen halunk? ⁴ Ha bemegyünk a városba, ott már olyan nagy az éhínség, hogy biztosan éhen halunk. Ha meg itt ülünk tovább, akkor is meghalunk. Menjünk inkább az arámok táborába, mert ott legalább van élelem! Ha életben hagynak minket, akkor jó, ha megölnek, akkor sincs vesztenivalónk!”

⁵ Fölkeltek hát, és alkonyatkor elindultak, hogy átmenjenek az arám táborba. Amikor odaértek, meglepve látták, hogy nincs ott senki!

⁶ Az Örökkévaló ugyanis azt tette, hogy az arámok harci szekerek robogását és vágtató lovasok dobogását hallották, mintha hatalmas sereg közeledne. Szörnyen megrémültek, és kiabálni kezdtek: „Jaj, fussunk, mert Izráel királya fölbérelte ellenünk a hettiták és az egyiptomiak királyait!” ⁷ Alkonyatkor az egész hadsereg futásnak eredt, hogy az életüket mentsék. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, s az egész tábort úgy, ahogy volt.

⁸ Amikor a leprások elérték a tábort, bementek egy sátorba, és előbb ettek-ittak. Azután zsákmányt szereztek: ezüstöt, aranyat, ruhákat, és ezeket elrejtették. Majd egy másik sátort fosztottak ki, s azt a zsákmányt is elrejtették.

A leprások örömhírt hoznak az éhező városnak

⁹ Végül megálltak, és ezt mondták egymásnak: „Nézzétek, ez a nap a nagy örömhír napja! Mi meg nem szólunk róla senkinek! Nem jól van ez így! Ha reggelig itt maradunk, még büntetés ér bennünket. Menjünk hamar, vigyük meg a jó hírt a királynak!”

¹⁰ Vissza is mentek a városhoz, és bekiáltottak a kapuőröknek: „Elmentünk az arámok táborába, de nincs ott egy lélek sem! Egy hangot sem lehet hallani, csak a megkötött lovak és szamarak maradtak ott, meg a sátrak!” ¹¹ Az őrök jelentették a hírt a királyi palotában. ¹² Még éjjel volt, de a király azonnal fölkelt, és tanácskozott a főembereivel. Azt mondta nekik: „Sejtem én, mit terveznek ellenünk az arámok! Tudják, hogy Samária éhezik, ezért kimentek a táborukból, és elrejtőztek. Csak arra várnak, hogy kimenjünk a városból élelmet szerezni, s akkor lecsapnak ránk, foglyul ejtenek minket, a várost meg elfoglalják!”

¹³ Az egyik főember azt javasolta: „Uram, maradt még néhány lovunk. Küldjünk ki hát néhány embert öt lóval, hogy nézzék meg, mi történt! Ezek a lovak hamarosan úgyis elpusztulnának velünk együtt.” ¹⁴ Így is történt. A király kiküldte néhány emberét két harci szekérrel, amelyet a lovak húztak. „Menjetek — mondta nekik —, nézzétek meg, mi történt az arám hadsereggel!” ¹⁵ Azok el is mentek, és egészen a Jordánig követték az arám hadsereg nyomait. Ugyanis mindenütt szanaszét dobált hadi felszerelések és ruhák hevertek az úton, amelyet a menekülők a nagy sietségben elhajigáltak. Azután a király emberei visszatértek Samáriába, és jelentették uruknak, amit láttak.

¹⁶ Amikor az emberek meghallották a hírt, kitódultak a városból, és kifosztották az arámok elhagyott táborát. A nagy zsákmány miatt olyan bőség lett Samáriában, hogy egy sékelért egy szeá finomlisztet vagy két szeá árpát lehetett kapni a városkapu melletti piacon — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló azt előre megmondta.

^17-18 A király odaküldte a városkapuhoz azt a főembert, aki mindig mellette volt, hogy segítsen neki. De a tömeg olyan erővel rohant ki a kapun, hogy letaposták a király főemberét, aki meg is halt. Így teljesedett be, amit az Isten embere előre megmondott, amikor a király őhozzá ment tudakozódni. Ezt mondta ugyanis neki: „Holnap ilyenkor olyan bőségesen lesz élelem Samáriában, hogy egy sékelért egy szeá finomlisztet vagy két szeá árpát lehet majd kapni a városkapu melletti piacon.” ¹⁹ Ez a főember pedig akkor így válaszolt erre: „Még ha az Örökkévaló ablakokat nyitna is az égen, ez még akkor sem történhet meg!” Elizeus azonban megmondta neki: „Saját szemeddel fogod meglátni, hogy így lesz, de nem eszel belőle!” ²⁰ Pontosan ez történt: a város kapujában a nép összetaposta ezt a főembert, aki meg is halt.

Figyelmeztetés a tévtanítók veszélyére

4 A Szent Szellem világosan mondja, hogy az utolsó időkben lesznek olyanok, akik letérnek a hit útjáról, megtévesztő szellemeket és gonosz szellemek tanításait követik. ² Ezeket képmutató és hazug tévtanítók terjesztik, akiknek a lelkiismerete már kiégett. ³ Arra tanítják az embereket, hogy ne házasodjanak meg. Azt tanítják, hogy bizonyos ételeket nem szabad megenni — pedig azokat is Isten teremtette. Ezért a hívők, akik megismerték az igazságot, hálaadással és nyugodtan megehetik ezeket is, ⁴ hiszen minden jó, amit Isten teremtett! Semmit sem kell visszautasítanunk, ha hálaadással fogadjuk az ételt. ⁵ Minden, amit Isten teremtett, szentté válik Isten beszéde és a hívő ember imádsága által.

Jézus Krisztus igazi szolgája

⁶ Ezekre tanítsd a testvéreket! Így leszel Krisztus Jézus jó szolgája, akin látszik, hogy a hit igazságain és a helyes tanításon nőtt fel. Te hűségesen követted ezt a jó tanítást. ⁷ Viszont utasítsd el az értelmetlen mondákat és történeteket, amelyek nem egyeznek Isten igazságaival! Azon igyekezz, hogy az istenfélelemben és az Isten helyes módon való szolgálatában gyakorold magad!

⁸ Bár a testünk edzésének is van valami haszna, az istenfélelem gyakorlása sokkal hasznosabb, mert mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez. ⁹ Ez így igaz, fogadd el, amit mondok! ¹⁰ Hiszen azért dolgozunk és küzdünk teljes erőnkkel, mert az élő Istenben reménykedünk és bízunk, aki minden embernek megmentője, de különösképpen a hívőknek.

¹¹ Parancsold meg, és tanítsd ezeket a dolgokat! ¹² Igaz, hogy még fiatal vagy, de emiatt senki se becsüljön le téged! Éppen ellenkezőleg, te legyél a példa a testvéreknek! Mutasd meg nekik, hogyan éljenek. Légy példa a számukra abban, amit mondasz, és ahogyan élsz, meg a benned élő isteni szeretettel, hiteddel és az életed tisztaságával!

¹³ Addig is, míg megérkezem hozzád, olvass fel a többieknek az Írásokból, bátorítsd, biztasd és tanítsd őket! ¹⁴ Ne hanyagold el, hanem használd a benned levő szellemi ajándékot, amelyet prófétai üzenet^[a] által kaptál, amikor a gyülekezet vezetői rád tették a kezüket! ¹⁵ Ezekkel a dolgokkal foglalkozz minden erőddel! Ezekben élj teljes odaszánással, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen! ¹⁶ Legyen gondod magadra, és te is figyelj oda arra, amit tanítasz! Légy kitartó ezekben! Ez a javadat szolgálja neked is, meg a hallgatóidnak is.

11 A méd Dárius király uralkodásának első évében^[a] én is Mikaél^[b] mellett álltam, és támogattam őt.

² Most pedig elmondom neked az igazságot. A Perzsa Birodalomban még három király fog uralkodni, majd egy negyedik következik, aki sokkal gazdagabb lesz, mint az összes előző király. Amikor gazdagsága megerősíti, minden erejével hadakozni fog Görögország királysága ellen. ³ Azután egy olyan király támad, aki nagy harcos lesz, és hatalmas birodalmát tetszése szerint irányítja. ⁴ De alighogy felépül a birodalma, máris széthullik, és a négy égtáj szerint négy részre bomlik. Azonban nem a király leszármazottjai öröklik a részeket, és az egyes részek már nem lesznek olyan erősek, mint az eredeti birodalom. Az egész birodalmat gyökerestül kitépik, és másoké lesz.

⁵ Azután a déli király megerősödik. Majd a vezérek közül egy másik is megerősödik, még a déli királynál is jobban, és nagyobb területen uralkodik.

⁶ Néhány év múlva ők ketten szövetséget kötnek, és hogy ezt megerősítsék, a déli király leánya feleségül megy az északi királyhoz. Azonban sem a déli király, sem a leánya — a királyné — nem tudja megőrizni hatalmát. A királyné a gyermekével, kíséretével és támogatóival együtt áldozatul esik ellenfeleinek.

⁷ A királyné családjából valaki a déli király trónjára kerül, és seregével megtámadja az északi királyságot. Győzelme után bevonul az északi királyság erős váraiba, ⁸ és a bálványistenek szobrait, ezüst- és aranykincseiket is zsákmányul viszi haza Egyiptomba. Azután néhány évig nem háborúskodik az északi királlyal. ⁹ Az északi király viszont megtámadja, de nem jár sikerrel, és visszatér a saját országába.

¹⁰ Később az északi király fiai nagy sereget gyűjtenek, és ismét a déli királyság ellen vonulnak. Betörnek, mint az árvíz, és egészen a déli királyság erődítményéig hatolnak. ¹¹ Ekkor a déli király nagy haraggal kivonul ellenük, és összecsapnak. Bár az északi királyság serege nagyobb, mégis vereséget szenved. ¹² A déli király rengeteg hadifoglyot ejt, és a saját győzelmétől megrészegülve tízezreket lever, mégsem lesz tartós a győzelme. ¹³ Az északi király még az előzőnél is nagyobb sereget és sok fegyvert gyűjt össze, és pár év múlva megint a déli király ellen támad.

¹⁴ Abban az időben sokan felkelnek a déli király ellen, még a te néped erőszakos fiai is ellene támadnak, hogy beteljesítsék a látomást, de kudarcot vallanak. ¹⁵ Az északi király jön, és megostromolja a déliek egyik megerősített városát. Töltést emel a falak körül, és elfoglalja a várost. A déliek nem tudnak ellene állni, még legjobb vitézeinek sem lesz ereje a harcra.

¹⁶ Az északi király azt tesz, amit akar, senki sem tudja megállítani. Egészen hatalmába keríti a gyönyörű földet is. ¹⁷ Elhatározza, hogy egész haderejével megszállja a déli királyságot, és egyezséget köt a déli királlyal, sőt egyik leányát is hozzá adja feleségül, hogy a romlását okozza. De a tervei kudarcot vallanak.

¹⁸ Azután a szigetek és a tengerparti országok ellen fordul, és sokat el is foglal. Végül egy hadvezér legyőzi, megszégyeníti, és véget vet az északi király gyalázatos tetteinek.

¹⁹ Ezután az északi király visszatér a saját országába, és annak erős várai felé fordul, de meggyengül, vereséget szenved, és meghal.

²⁰ A helyére olyan valaki áll, aki adószedőt küld ki, hogy az ország dicsőségét elvegye, de rövid idő múltán elpusztul, noha nem csatában.

²¹ A helyére egy gyalázatos és gonosz személy kerül, akinek nem adnak királyi méltóságot, mégis megszerzi magának.^[c] Békesség idején váratlanul bevonul, és csellel megszerzi a hatalmat. ²² Az ellene támadó hatalmas seregeket szétveri, és még a szövetség fejedelmét is elpusztítja. ²³ Miután szövetséget köt sokakkal, hazugságokkal becsapja őket. Nagy hatalomra tesz szert, pedig csak kevesen támogatják.

²⁴ Alattomosan behatol az ország leggazdagabb részeibe, és olyan gaztetteket visz véghez, amelyeket elődei közül senki sem. Nagy zsákmányt és sok-sok kincset szétoszt hívei között. Terveket sző az erős várak elfoglalására is, de csak egy ideig.

²⁵ Majd összegyűjti erejét, és nagy sereggel a déli király ellen vonul, aki még nagyobb és erősebb sereggel száll szembe vele. De a déli király mégsem győzhet, mert összeesküvést szőnek ellene azok, ²⁶ akik asztalánál étkeznek. Az árulás miatt serege vereséget szenved, és sokan elesnek közülük a harcban. ²⁷ Akkor ez a két király egy asztalhoz ül, de mindkettő hazudik, hogy becsapja a másikat. Azonban egyiknek sem sikerül, mert a vég ideje még nem jött el.

²⁸ Majd az északi király nagy zsákmánnyal hazaindul. Elhatározza, hogy a szent szövetség^[d] ellen fordul. Miután terveit végrehajtja, hazatér a saját földjére. ²⁹ A megfelelő időben újra a déli király ellen vonul seregével, de ezúttal nem úgy lesz, mint előzőleg. ³⁰ Hajókon csapatok jönnek ellene Ciprus felől, ezért megijed, és visszafordul. Haragját azonban a szent szövetségen tölti ki. Tetszése szerint cselekszik, és összefog azokkal, akik elhagyják a szent szövetséget.

³¹ Serege elfoglalja, és meggyalázza a szent helyet. Megszünteti a naponkénti égőáldozatot, és odahelyezi a pusztító erejű utálatos bálványt.

³² Hízelgéssel és becsapással félrevezeti azokat, akik vétkeznek a szövetség ellen. Akik viszont ismerik Istenüket és hűségesek hozzá, azok erősen ellenállnak az északi királynak, és hősiesen harcolnak ellene.

³³ A nép bölcs tanítói és vezetői sokaknak segítenek majd megérteni, azt ami történik. Azonban egy ideig még nekik is üldözést kell elszenvedniük: egyeseket közülük fegyverrel, vagy tűzzel megölnek, másokat fogságba vetnek, és vagyonukat elveszik. ³⁴ Az üldöztetés közben kapnak ugyan egy kis segítséget, de sokan álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk. ³⁵ Egyesek még a bölcsek közül is elbuknak, mert szükséges, hogy próbára tegyék őket. Akik megmaradnak, így lesznek igazán kipróbáltak, tiszták és fehérek, amikor a végső idő elérkezik. Mert az elrendelt idő még nem jött el.

A király, aki a Felséges Isten ellen támad

³⁶ Az a király pedig azt tesz, amit csak akar. Felmagasztalja és fölébe emeli magát minden istennek, sőt, még a Legfelségesebb Isten ellen is gyalázatos módon beszél. Minden dolgában sikeres lesz, amíg az isteni harag ideje le nem telik. Ugyanis, ami el van határozva, annak meg kell történnie.

³⁷ Ez a király nem tiszteli ősei isteneit, sem azt, akit az asszonyok imádnak. Egyáltalán nem tisztel egyetlen istent sem, hiszen saját magát mindenkinél nagyobbnak tartja. ³⁸ Ezek helyett viszont tiszteli az erő istenét, egy olyan istent, akit az ősei nem ismertek. Ezt az istent tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és kincsekkel.

³⁹ Ez a király elfoglalja a legerősebb várakat is ennek az idegen istennek a segítségével. Akik behódolnak neki, azokat magas méltóságra emeli sokak fölé, és nagy birtokokat adományoz nekik.

⁴⁰ A végső időben az északi és a déli király ismét összecsap. Az északi király úgy megrohanja a déli királyt, mint a forgószél. Harci szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval támad ellene, elfoglalja az országokat, és átvonul rajtuk, mint az árvíz. ⁴¹ Elfoglalja a gyönyörű földet is, és sokan áldozatul esnek neki, de Edom, Moáb és Ammon népének maradéka megmenekül a kezéből. ⁴² Kiterjeszti hatalmát más országokra is, még Egyiptom sem menekül meg tőle. ⁴³ Elrabolja Egyiptom gazdagságát, arany- és ezüstkincseit. Líbiaiak és etiópok is lesznek a kíséretében. ⁴⁴ Azonban nyugtalanító híreket kap keletről és északról, ezért nagy haraggal kivonul Egyiptomból, hogy sok népet teljesen elpusztítson. ⁴⁵ Azután felállítja királyi sátorát a tengerek között, a dicsőséges szent hegyen^[e]. Ekkor azonban utoléri a vég, és senki sem segít rajta.

Dálet

Hé

Vau