M’Cheyne Bible Reading Plan

Elizeus és a vízbe esett fejsze

6 A próféta-tanítványok egyszer azt mondták Elizeusnak: „Nézd, mester, ez a ház, ahol veled együtt össze szoktunk jönni, már túl kicsi ennyiünknek! ² Menjünk a Jordán melletti erdőbe, vágjunk ki mindannyian egy-egy fát, s a gerendákból építsünk egy nagyobb házat!”

„Jól van, menjetek!” — mondta Elizeus.

^3-4 Az egyik tanítvány kérte, hogy ő is menjen velük, így hát Elizeus is elment a csoporttal a Jordánhoz. Ott nekiláttak a favágásnak. ⁵ Munka közben azonban az egyik tanítvány fejszéjéről a vas lerepült, és a vízbe esett.

„Jaj, mester! Vízbe esett a fejszém, pedig csak kölcsön kaptam!” — kiáltott föl a tanítvány.

⁶ Isten embere megkérdezte: „Hol merült el a vízben?”

Amikor a tanítvány megmutatta, Elizeus bedobott oda egy fadarabot, s ekkor a fejsze vasból készült feje felbukkant a víz színére, és ott lebegett.

⁷ „Ott van, vedd ki!” — mutatta Elizeus. A tanítvány utána nyúlt, és kivette a fejsze vasát a vízből.

Elizeus szembeszáll az arám királlyal

⁸ Arám királya háborút indított Izráel ellen, és vezéreivel haditanácsot tartott. Elhatározták, hogy csapataikkal egy bizonyos helyen fognak majd Izráel területén táborozni.

⁹ De Isten embere üzenetet küldött Izráel királyának: „Vigyázz, mert az arám csapatok azon a bizonyos helyen akarnak betörni országodba! Nem menj arrafelé!” ¹⁰ A király ekkor a kémeit az Elizeus által megjelölt helyre küldte, és így elkerülte a lesben álló arámok csapdáját. Ez többször is megismétlődött.

¹¹ Emiatt Arám királya nagyon fölháborodott, és összehívta vezéreit. Ezt mondta nekik: „Mondjátok meg nekem, melyikőtök kémkedik Izráel királyának?”

¹² Az egyik vezér így válaszolt: „Uram, királyom! Nincs közöttünk áruló, de Izráelben van egy próféta, Elizeus, aki megmondja Izráel királyának még azt is, amiről a hálószobádban beszélsz!”

¹³ A király parancsot adott: „Tudjátok meg, hol van most az az Elizeus, hogy embereim elfogják!”

Azután jelentették a királynak, hogy Elizeus éppen Dótán városában tartózkodik.

¹⁴ Így hát Arám királya harci szekerekkel megerősített katonai csapatot küldött Dótánba, hogy Elizeust elfogják. Éjjel érkezett meg a csapat Dótán alá, és körbezárta a várost. ¹⁵ Elizeus szolgája másnap reggel, ahogy fölkelt, rémülten látta, hogy a várost körbevette az ellenséges sereg a harci szekereivel.

Így kiáltott: „Jaj, mester, most mit tegyünk?”

¹⁶ „Ne félj! — mondta neki Elizeus. — Sokkal többen vannak, akik értünk harcolnak, mint akik ellenünk!”

¹⁷ Azután Elizeus imádkozott: „Örökkévaló, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Így is történt: az Örökkévaló megnyitotta a szolga szemét, aki ekkor meglepetésében felkiáltott: „Harci szekerek és lovak!” Ugyanis Elizeus körül a hegy tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal. ¹⁸ Amikor az arám katonák fölvonultak, hogy elfogják Elizeust, ő így imádkozott az Örökkévalóhoz: „Kérlek, vakítsd meg ezeket a katonákat!”

Így is történt: az Örökkévaló vaksággal sújtotta az arám katonákat, ahogy Elizeus kérte. ¹⁹ Akkor Elizeus megszólította a katonákat: „Nem jó úton jártok! Nem ebbe a városba kellett volna jönnötök! Gyertek utánam, majd elvezetlek ahhoz az emberhez, akit kerestek!” Azok engedelmesen követték, Elizeus pedig elvezette őket Samáriába.

²⁰ Ott azonban Elizeus ismét imádkozott az Örökkévalóhoz: „Kérlek, nyisd meg a szemüket, hadd lássanak ismét!”

Az Örökkévaló megnyitotta a szemüket, és mikor újra láttak, fölismerték, hogy Samária közepén vannak! ²¹ Izráel királya ezt kérdezte Elizeustól, amikor meglátta az arám katonákat a városon belül: „Mester, levágassam őket?”

²² „Nem, dehogyis — mondta Elizeus —, hiszen ha a háborúban foglyokat ejtesz kardoddal vagy íjaddal, azokat sem gyilkolod le, igaz? Inkább vendégeld meg őket, hadd egyenek-igyanak, s úgy térjenek vissza urukhoz!”

²³ Így hát a király megvendégelte az ellenség katonáit, s nagy lakomát rendezett nekik. Azután békességgel hazaküldte őket a saját királyukhoz. Ettől fogva az arámok nem küldtek többé rablócsapatokat Izráel ellen.

Éhínség az ostromlott Samáriában

²⁴ Történt ezek után, hogy Benhadad, Arám királya nagy sereget gyűjtött, megtámadta Samária városát, és szoros ostromgyűrűt vont köré. ²⁵ Mivel az ostrom elhúzódott, a körülzárt városban éhínség lett úrrá. Végül már annyira elfogyott minden élelem, hogy egy szamárfejért is 80 sékel,^[a] egy maréknyi galambtrágyáért pedig 5 sékel ezüstöt kellett fizetni.

²⁶ Ekkor történt, hogy Izráel királya éppen a várfalon járt, amikor egy asszony segítségért fordult hozzá: „Uram, királyom, segíts rajtam!”

²⁷ De a király így válaszolt: „Ugyan, hogy segíthetnék én, ha az Örökkévaló nem segít? Üresek már a gabonatárolók és a borostömlők is — hogyan segítsek rajtad?” ²⁸ De azért csak megkérdezte: „Mi a panaszod?”

Az asszony így válaszolt: „Uram, egy asszonnyal megegyeztünk, hogy egyik nap megfőzzük és megesszük az én fiamat, a következő nap meg az ő fiát. ²⁹ Az én fiammal így is történt, de másnap hiába szóltam neki: Most add ide a fiadat, hogy őt is megegyük! — Elrejtette a gyermekét előlem.”

³⁰ Ezt hallva a király annyira elkeseredett, hogy megszaggatta a ruháját, és továbbment a várfalon. Ekkor meglepve látták az emberek, hogy a ruhája alatt zsákruhát viselt. ³¹ A király fölkiáltott: „Isten engem úgy segítsen, hogy még ma fejét vétetem Elizeusnak, Sáfát fiának!” ³² Azonnal el is küldte egyik szolgáját Elizeushoz, aki éppen a házában együtt ült a város vezetőivel.

Mielőtt a király szolgája odaért volna, Elizeus ezt mondta a vezetőknek: „Figyeljétek meg, a király, az a gyilkos ideküldi a szolgáját, hogy engem is meggyilkoljon! Zárjátok be előtte az ajtót, és ne engedjétek be! Tudom, hogy ő utána hamarosan a király is ide jön.”

³³ Alighogy ezt mondta Elizeus, megérkezett a király.^[b] Izráel királya ezt kérdezte a prófétától: „Látod, milyen bajba és veszedelmes helyzetbe taszított minket az Örökkévaló! Miért várjak tovább a segítségére?”

A gyülekezet vezetőiről

3 Igaz ez a mondás: „Ha valaki gyülekezeti vezető^[a] szeretne lenni, jó dolgot kíván.” ² Ezeknek a vezetőknek azonban úgy kell élniük, hogy senki se kritizálhassa őket jogosan! Az ilyen férfi legyen hűséges egyetlen feleségéhez, legyen bölcs, fegyelmezett, tiszteletre méltó, vendégszerető és jó tanító. ³ Nem lehet részeges, kötekedő, verekedő, vagy olyan, aki a pénzt szereti, hanem legyen szelíd és békés természetű! ⁴ Legyen igazi családfő: nevelje a gyermekeit engedelmességre és szüleik iránti tiszteletre! ⁵ Hiszen, ha valaki a saját családját sem tudja kormányozni, hogyan lenne képes akkor gondot viselni a helyi gyülekezetre, amely Istené?

⁶ Ne legyen gyülekezeti vezető olyan, aki még csak nem régen kezdte el Jézust követni! Az ilyen ugyanis könnyen beképzelt és büszke lesz, és ugyanolyan ítélet alá kerülhet, mint a Sátán. ⁷ Fontos, hogy a gyülekezeti vezetőnek a gyülekezeten kívüliek között is jó híre legyen! Ha megfelel ezeknek a követelményeknek, akkor nem fogják kritizálni, és nem esik a Sátán csapdájába.

A diakónusokról

⁸ Hasonlóképpen a diakónusok is olyan férfiak legyenek, akiknek tekintélyük van mások előtt. Ne legyenek kétszínűek, részegesek, ne akarjanak csalással meggazdagodni. ⁹ Hűséggel ragaszkodjanak a hit titkához, amelyet Isten megismertetett velünk, és tartsák tisztán a lelkiismeretüket. ¹⁰ Előbb ki kell próbálni őket, és csak akkor végezzék ezt a szolgálatot, ha megbízhatónak bizonyultak. ¹¹ Hasonlóképpen a nők^[b] esetében is követelmény, hogy mások szemében tiszteletre méltóak legyenek, ne pletykáljanak, hanem legyenek józan gondolkodásúak, és minden tekintetben megbízhatóak.

¹² A diakónusok is legyenek hűségesek egyetlen feleségükhöz, gyermekeiket és családjukat jól irányítsák. ¹³ Akik folyamatosan jól végzik diakónusi szolgálatukat, megbecsülést szereznek maguknak, és a Krisztus Jézusban való hitük megerősödik.

Az istenfélő élet titka

¹⁴ Mindezeket abban a reményben írom neked, Timóteus, hogy hamarosan eljutok hozzád. ¹⁵ Ha mégis késnék, ebből a levelemből megértheted, hogyan kell élni és viselkedni Isten családjában.^[c] Ez a család pedig az élő Isten Eklézsiája, amely támasza és szilárd alapja az igazságnak. ¹⁶ Kétségtelenül nagy az istenfélő élet titka, amelyet Isten kijelentett nekünk:

Látomás a Tigris folyó partján

10 Círusz perzsa király uralkodásának harmadik évében kapta ezt a kijelentést Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. A kijelentés hiteles, és nagyon súlyos időszakról szól. Dániel felfogta a kijelentés értelmét, mert látomásban megmagyarázták neki.

² Abban az időben én, Dániel, böjtöltem három hétig, vagyis 21 napig. ³ Ez alatt nem ettem sem húst, sem más kívánatos ételt, nem ittam bort, és olajjal sem kentem meg magam.

⁴ Az első hónap 24. napján a nagy Tigris folyó partján álltam. ⁵ Ahogy felnéztem a magasba, egy férfit láttam, aki fehér lenvászon ruhát viselt, a derekán pedig színarany övet. ⁶ Teste aranyfényű drágakőhöz hasonlított, arca úgy ragyogott, mint a villám, szeme, mint az égő fáklya, karja és lába, mint a csiszolt bronz. A hangja olyan volt, mint a tenger hullámainak zúgása.

⁷ Én, Dániel, egyedül láttam ezt a látomást. A velem lévő férfiak nagyon megrémültek, elszaladtak és elrejtőztek, ⁸ így egyedül maradtam. Amikor ezt a látomást láttam, minden erőm elhagyott, egészen elsápadtam, és csaknem összerogytam. ⁹ Azután az a férfi megszólított, s mikor a hangját hallottam, elájultam, és arccal a földre estem.

¹⁰ Akkor egy kéz megérintett, és felsegített a térdeimre. ¹¹ Az a férfi ezt mondta: „Dániel, te kedves férfi! Értsd meg, amiket mondok neked, és állj fel, mert hozzád küldtek!” Közben remegve felálltam. ¹² Így folytatta: „Ne félj Dániel, mert az első naptól kezdve, hogy odaszántad magad a titkok megértésére, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta kérésedet, és engem éppen ezért küldött hozzád. ¹³ Azonban a Perzsa Birodalom fejedelme^[a] 21 napig az utamba állt — emiatt csak most értem ide. Végül Mikaél, az egyik legfőbb fejedelem segítségemre sietett, és így tudtam eljönni, őt pedig ott hagytam a Perzsa Birodalom fejedelménél. ¹⁴ Azért jöttem hozzád, hogy megmagyarázzam, mi történik majd népeddel az utolsó időkben. Ez a látomás ugyanis az utolsó időkre vonatkozik.”

¹⁵ Miközben ezeket mondta, lehajtottam a fejemet, és egy szót sem tudtam szólni. ¹⁶ Akkor valaki, aki egy emberhez hasonlított, hozzám lépett, és megérintette a számat. Ekkor végre meg tudtam szólalni, és ezt mondtam annak, aki előttem állt: „Uram, ez a látomás annyira fájdalmas számomra, hogy semmi erőm nem maradt! ¹⁷ Hogyan is tudna szolgád beszélni veled! Hiszen minden erőm elhagyott, és lélegzetet is alig kapok!”

¹⁸ Ekkor az emberhez hasonló személy újra megérintett, megerősített, ¹⁹ és azt mondta: „Ne félj kedves férfi! Békesség töltsön be! Légy erős, nagyon erős!”

Amint ezt mondta, valóban megerősödtem, és válaszoltam is: „Uram, megerősítettél, most már szólj, figyelek!”

^20-21 „Tudod-e miért jöttem? — kérdezte. — Most pedig vissza kell térnem, hogy Perzsia fejedelmével harcoljak. Mikor majd végzek vele, Görögország fejedelme következik.

Előbb azonban elmondom neked, mi van megírva az igazság könyvében.

Ezek ellen a fejedelmek ellen csak Mikaél, a te néped fejedelme segít nekem.

Alef^[a]

Bét

Gimel