M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid utolsó éneke

23 Ez Dávid utolsó éneke.^[a]

Dávid legkiválóbb vitézei

⁸ Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei:^[c]

Az első volt a hakmóni Jesbaal,^[d] a Különleges Csapat^[e] kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.

⁹ Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott, ¹⁰ csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.

¹¹ Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott, ¹² de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.

¹³ Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból^[f] a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.^{[g] 14} Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben. ¹⁵ Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!” ¹⁶ Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.

Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt, ¹⁷ és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid.

Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.

¹⁸ Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat^[h] vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.^{[i] 19} A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.

²⁰ Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt. ²¹ Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül. ²² Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt. ²³ A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.

A Különleges Csapat

²⁴ A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak:

Összesen 37 harcos.

Akik hisznek Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei

3 Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire félrevezetni titeket? Hiszen úgy hirdettük nektek Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt! ² Mondjátok meg nekem igazán: vajon azért kaptátok-e a Szent Szellemet, mert megtartottátok a Törvény előírásait, vagy pedig azért, mert amikor hallottátok Jézusról az örömhírt, hittel elfogadtátok? ³ Hogyan lehettek ennyire ostobák, hogy a Szent Szellemben elkezdett új életeteket most emberi erővel akarjátok folytatni? ⁴ Olyan sok minden történt veletek! Talán minden hiába volt? Remélem, hogy nem! ⁵ Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Hanem azért, mert amikor hallottátok az örömhírt Jézusról, hittetek benne.

⁶ Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: „Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.”^{[a] 7} Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! ⁸ Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: „Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.”^{[b] 9} Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.

¹⁰ Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: „Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak.”^{[c] 11} Azt pedig, hogy a Törvény megtartása által senki sem lesz Isten szemében elfogadható, világosan mondja az Írás: „Akit Isten elfogad, az a hite által fog élni.”^{[d] 12} A Törvény azonban nem a hitre épít, hiszen az Írás azt mondja: „Csak az élhet a Törvény által, aki megtartja azt.”^{[e] 13} Krisztus azonban kiváltott bennünket a Törvény átka alól, amikor helyettünk magára vette az átkot. Az Írás ezt így magyarázza:^[f] „Átok sújt mindenkit, akit fára függesztve végeznek ki.”^{[g] 14} Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet.

A Törvény és az ígéret

¹⁵ Testvéreim, hadd mondjak most egy példát a mindennapi életből: egy érvényes szerződést senki sem érvényteleníthet, és nem is egészíthet ki. ¹⁶ Isten ígéreteket tett Ábrahámnak és a leszármazottjának. Az Írásban nem azt olvassuk, hogy „leszármazottjainak”, többes számban, mintha sok emberről lenne szó, hanem egyes számban: „leszármazottodnak”, aki nem más, mint Krisztus. ¹⁷ Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget a 430 évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így az Ábrahámnak tett ígéret a Törvény életbe lépése után is érvényben maradt. ¹⁸ Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.

¹⁹ Akkor tehát mi a Törvény célja? Azért kaptuk, hogy rámutasson azokra a bűnökre, amelyeket az emberek elkövetnek. A Törvény addig működött, amíg el nem jött Ábrahám Leszármazottja, akiről az ígéret szólt. A Törvényt Isten adta az angyaloknak, ők pedig elhozták azt Mózesnek, aki közvetített Isten és az emberek között. ²⁰ Közvetítőre akkor van szükség, ha két fél közötti megállapodásról van szó. Amikor viszont Isten egyoldalúan ígéreteket tett Ábrahámnak, nem kellett közvetítő.

A Mózesi Törvény végcélja Krisztus

²¹ Ez azt jelentené, hogy a Törvény Isten ígéretei ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvényt kaptunk volna, amely képes lett volna életet adni, akkor annak alapján válhatnánk Isten számára elfogadhatóvá. ²² Az írott Törvény azonban az egész emberiséget a bűn rabságába zárta, hogy a megígért örökséget kizárólag a Jézus Krisztusban való hit által kaphassák meg azok, akik hisznek benne.

²³ Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. ²⁴ Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. ²⁵ Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk.

²⁶ Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, ²⁷ mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. ²⁸ Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. ²⁹ Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.

Prófécia Egyiptom bukásáról

30 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, prófétálj! Mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:

⁵ Fegyverük levágja az etiópokat, pútiakat, lídeket, líbiaiakat, még a szövetség fiait^[a] is az egyiptomiakkal együtt.”

⁹ Akkor gyors hírvivőket küldök Etiópiába hajókon, hogy megvigyék Egyiptom bukásának hírét, és hogy megrémítsék a gyanútlan etiópokat. A hír hallatára Etiópia gyászolja Egyiptomot. Bizony, ez hamar bekövetkezik!”

Összetöröm Egyiptom bálványait

Prófécia a fáraó ellen

²⁰ A száműzetés tizenegyedik évében,^[d] az első hónap hetedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ²¹ „Ember fia, nézd, eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de senki sem kötözte be, hogy meggyógyuljon, és újra fegyvert foghasson.

²² Most azért — mondja Uram, az Örökkévaló —, figyelj rám! A fáraó ellen fordulok, és ezúttal mindkét karját egészen összetöröm: az épet és a sérültet is úgy, hogy végleg kiejti a kardot kezéből. ²³ Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban.

²⁴ Viszont Babilon királyának karját megerősítem, és kezébe adom a kardomat. A fáraó karját úgy összetöröm, hogy jajgatni fog Babilon királya előtt, ahogy a halálra sebzett jajgat. ²⁵ Babilon királyának karját megerősítem és támogatom, a fáraó karja pedig lehanyatlik.

Akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki kardomat Babilon királyának a kezébe adtam, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa. ²⁶ Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”