M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak
22 Dávid ezt az éneket[a] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám,
erős kőváram és szabadítóm!
3 Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet győzelemre!
Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm!
Te mentesz meg az erőszaktól!
4 Az Örökkévalóhoz kiáltok,
aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál hullámai,
megrémített a pusztító áradat.
6 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
7 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!
8 Remegett a föld, és reszketett,
még az egek alapja is remegett,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
9 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
10 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők voltak a lába alatt.
11 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
12 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
13 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
villámok cikáztak.
14 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget,
villámaival összezavarta őket.
16 Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket,
haragja szélviharától
még a tenger feneke is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
17 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
18 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
19 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
20 Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
21 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezem tisztaságáért,
22 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
23 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
24 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
25 Meg is jutalmazott az Örökkévaló
ártatlanságom szerint,
mert azt tettem, amit ő jónak tart.
26 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
27 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén,
annak, aki ravaszkodik!
28 Megszabadítod az alázatosakat,
de szemmel tartod,
és megalázod a büszkéket.
29 Örökkévaló, te vagy a mécsesem,
Istenem, te világítasz nekem a sötétben!
30 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
31 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
32 Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül?
Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős váram!
Ő teszi tökéletessé utamat!
34 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
35 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
36 Szabadításod védelmez engem,
újra meg újra megsegítesz, Istenem!
37 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
38 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
39 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
40 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted,
akik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem,
és gyűlölőimet levágtam.
42 Segítséget kerestek,
de nem találtak.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de nem felelt nekik.
43 Ízzé-porrá zúztam őket,
mint a föld porát,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
44 Istenem, megszabadítottál
sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
45 Idegenek hódolnak nekem,
amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.
46 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
47 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
48 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
49 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
50 Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged,
a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!
51 Mert te vagy az Isten,
aki győzelmet adsz választott királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
Pál látogatása a jeruzsálemi apostoloknál
2 Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében újból felmentem Jeruzsálembe, és magammal vittem Tituszt is. 2 Isten kijelentése következtében indultam el. Ez alkalommal külön, csak a vezetőknek magyaráztam el, hogy milyen örömüzenetet hirdetek az Izráelen kívüli nemzeteknek. Meg akartam bizonyosodni afelől, hogy ebben egyetértünk, nehogy az addigi és a jelenlegi munkám kárba vesszen.
3 Bár a velem levő Titusz görög származású volt, a vezetők mégsem kényszerítették arra, hogy körülmetélkedjen. 4 Szükséges volt azonban, hogy velük megbeszéljük ezeket a kérdéseket, mivel néhányan befurakodtak közénk, akik magukat a testvéreinknek mutatták. Ezek alattomos szándékkal ki akarták kémlelni a mi szabad életmódunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk. Az volt ugyanis a szándékuk, hogy ismét a Törvény rabszolgáivá tegyenek bennünket. 5 Mi azonban egy pillanatra sem hátráltunk meg, és semmiben sem tettünk engedményt nekik, hogy az örömhír igazságát tisztán megőrizzük számotokra.
6 A tekintélyes vezetők tehát semmiben sem változtatták meg az örömüzenetről szóló tanításomat. (Nekem egyébként mindegy, hogy tekintélyesek-e, vagy sem, hiszen Isten előtt mindenki egyforma.) 7 Sőt, belátták, hogy Isten nekem azt a különleges feladatot adta, hogy az Izráelen kívüli — vagyis körülmetéletlen — népeknek hirdessem az örömüzenetet, ahhoz hasonlóan, ahogy Péter a zsidóknak hirdeti. 8 Mert Isten, akitől az erőt kaptuk, Pétert a zsidók közé küldte apostolnak, engem viszont az Izráelen kívüli népek közé.
9 Jakab, Péter[a] és János, akiket a gyülekezet tekintélyes vezetőinek tartanak, elismerték az én Istentől kapott különleges ajándékomat, és annak jeleként, hogy elfogadnak szolgatársuknak, barátságosan kezet nyújtottak nekem és Barnabásnak. Abban egyeztünk meg, hogy mi a zsidóságon kívüli népek közé megyünk az örömhírt terjeszteni, ők pedig a zsidók között teszik ugyanezt. 10 Csak azt kötötték a lelkünkre, hogy ne feledkezzünk meg a szegényekről — amit én magam is mindig fontosnak tartottam.
Isten a Krisztusban való hit által fogad el bennünket
11 Amikor viszont Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett. 12 Amikor ugyanis Péter először jött Antiókhiába, közösséget vállalt és együtt étkezett a nem zsidó származású hívőkkel. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött, s ettől kezdve Péter minden kapcsolatot megszakított a nem zsidókkal. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidó származású hívőt körül kell metélni.
13 Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelen lévő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra. 14 Amikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad sem tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”
15 Mi, akik zsidónak születtünk — nem pedig ugynevezett „Izráelen kívüli bűnösnek” —, 16 jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján válik Isten számára elfogadhatóvá. Isten egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket! Mi ugyanis azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten pedig azért fogadott el bennünket, mert hittünk Krisztusban, s nem a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis soha senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.
17 Mi zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. Ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé? Semmi esetre sem! 18 Hiszen ha újból felvenném magamra azt a köteléket, amelyet egyszer már levetettem, akkor lennék csak igazán törvényszegő! 19 Maga a Törvény vetett véget annak az életnek, amelyet a Törvény uralma alatt éltem. Meghaltam a Törvény számára, hogy attól kezdve Istennek éljek.
20 Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem. 21 Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.
Prófécia Egyiptom ellen
29 A száműzetés tizedik évében[a], a tizedik hónap tizenkettedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, tekints Egyiptom királyára, a fáraóra. Ezt mondd neki és Egyiptomnak: 3 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
Lásd, ellened fordulok,
fáraó, Egyiptom királya,
te hatalmas szörnyeteg[b],
aki a Nílus ágai közt heverészel,
s azt mondod: »Enyém a folyó,
én alkottam magamnak!«
4 Horgokat akasztok állkapcsodba,
folyód halait páncélodhoz tapasztom,
s partra vonszollak a halakkal együtt.
5 Puszta sivatagba doblak téged és halaidat,
sík mezőn pusztulsz el,
össze sem takarít senki,
el sem temetnek.
Mezei vadak és égi madarak
gyomra lesz a temetőd!
6-7 Akkor tudja meg Egyiptom minden lakosa,
hogy én vagyok az Örökkévaló!
Egyiptom, te törékeny nádszál vagy
Izráel számára!
Mikor próbáltak beléd kapaszkodni,
megrepedtél, és a válluk kificamodott,
amikor próbáltak rád támaszkodni,
megrándult a derekuk.
8 Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló —
ellenség seregét hozom ellened, Egyiptom,
s kiirtok belőled embert és állatot!
9 Puszta romhalmazzá lesz Egyiptom földje,
s akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló!
Mivel azt mondtad: »Enyém a folyó, én alkottam magamnak!« 10 — ezért ellened fordulok, fáraó, és a folyód ellen. Elpusztítom Egyiptomot teljesen egyik végétől a másikig, az északi Migdoltól a déli etióp határig. 11 Úgy elpusztul, hogy negyven éven keresztül egészen lakatlan lesz: nem jár arra sem ember, sem állat. 12 Igen, Egyiptom is az elpusztult országok közé fog tartozni negyven évig. Városait is a romvárosok között emlegetik majd. Lakosait pedig szétszórom a népek közé, elszélesztem őket az országokban.”
13 Azt mondja Uram az Örökkévaló: „Negyven év múltával ismét összegyűjtöm az egyiptomiakat a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket. 14 Száműzötteiket visszahozom, hazatérnek Patrósz földjére, ahonnan származtak, de ezúttal már csak gyenge és jelentéktelen országgá lesznek. 15 Bizony, ez lesz a leggyengébb királyság, és soha többé nem fog más országokat leigázni. Olyan kicsivé teszem őket, hogy nem tudnak mások fölött uralkodni. 16 Izráel népe sem fog többé Egyiptomban bízni, sőt, inkább arra a bűnére emlékezik majd, amikor Egyiptomhoz fordult segítségért.”
Prófécia az Egyiptom elleni hadjáratról
17 A száműzetés huszonhetedik évében[c], az első hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 18 „Ember fia, Nebukadneccar, Babilon királya seregével együtt sokat fáradozott, hogy Tíruszt elfoglalja. Minden fej lekopaszodott, minden váll kisebesedett az erőlködéstől. De fáradságuk jutalmát nem kapták meg, Tíruszt nem tudták elfoglalni.”
19 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én odaadom Egyiptomot Nebukadneccarnak, Babilon királyának! Egyiptom népét tömegestül fogságba hurcolja, kincseit elrabolja, gazdagságát zsákmányul ejti: ez lesz a jutalma a babilóniai seregnek. 20 Bizony, Nebukadneccarnak adtam Egyiptomot, mert értem fáradozott” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
21 „Azon a napon ismét megnövelem Izráel hatalmát, neked pedig, Ezékiel, ismét megengedem, hogy szólj népedhez! Akkor fogják megérteni, és igazán megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló.”
Ászáf tanítása.
78 Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
2 Régi énekeket mondok,
ősrégi titkokat hirdetek.
3 Jól ismerjük ezeket,
hiszen őseink beszélték el nekünk.
4 Mi is továbbadjuk fiainknak,
elmondjuk a következő nemzedéknek,
amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
hogy senki el ne felejtse.
5 Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal,
Törvényt adott Izráelnek.
Megparancsolta őseinknek,
hogy tanítsák erre gyermekeiket.
6 Tudja meg ezt minden nemzedék,
a születendő fiak,
s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!
7 Hogy bízzanak Istenben,
el ne felejtsék csodás tetteit,
engedelmeskedjenek parancsainak.
8 Ne legyenek lázadók, mint őseik:
makacs és engedetlen nemzedék,
állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.
9 Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai,
az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,
10 nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket,
s nem követték Törvényét,
11 elfelejtették nagy tetteit,
csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára
Cóán mezején, Egyiptomban!
13 Kettéválasztotta a tengert,
hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak,
és népét átvezette közöttük.
14 Vezette őket nappal a felhőoszloppal,
éjjel a tűzoszlop világosságával.
15 Sziklát hasított meg a sivatagban,
hogy a mélyből feltörő vizekből
inni adjon népének bőségesen.
16 Vizet fakasztott a sziklából,
mely úgy zúdult le, mint a folyó!
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
21 Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra,
haragra lobbant Izráel ellen,
22 mert nem hittek benne,
nem bíztak segítségében.
23 Majd parancsolt fent a fellegeknek,
és megnyitotta az ég ajtaját,
24 mannát hullatott rájuk, mint esőt,
mennyei gabonát adott nekik eledelül.
25 Angyalok kenyerét adta népének,
Isten bőséges asztalt terített nekik.
26 Feltámasztotta a keleti szelet,
és erejével a déli szelet,
27 fürjek tömege hullott a népre, mint az eső,
annyi madár szállt közéjük, mint a por.
28 Ott értek földet a táborban,
leszálltak a sátrak közé.
29 Evett a nép, ameddig jóllakott,
Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.
30 De nem fékezték kívánságukat,
még szájukban volt a hús,
31 mikor Isten haragja lesújtott rájuk,
és megölte még az erőseket is.
Sok fiatal harcost is megölt.
32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
a többiek hozzá fordultak segítségért.
Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center