M’Cheyne Bible Reading Plan

Harc az ammoniak és az arámok ellen

10 Történt ezután, hogy Náhás, az ammoniak királya meghalt, és fia, Hánún követte a trónon. ² Amikor ezt Dávid megtudta, azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulattal leszek a fiához.” Ezért elküldte követeit Hánúnhoz, hogy általuk fejezze ki részvétét Náhás halála miatt.

Amikor Dávid követei megérkeztek az ammoniakhoz, ³ a vezetők ezt mondták uruknak, Hánúnnak: „Királyunk, azt hiszed, hogy Dávid azért küldte hozzád a követeit, hogy ezzel megtisztelje atyádat, és részvétét fejezze ki atyád halála miatt? Egyáltalán nem! Azért küldte őket, hogy kikémleljék városunkat, s azután Dávid könnyebben el tudja majd foglalni.”

⁴ Hánún hallgatott rájuk, letartóztatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket. Féloldalt leborotváltatta a szakállukat, és a ruhájuk alsó felét is levágatta, úgy, hogy egészen a derekukig csupaszon maradtak. Azután elküldték őket.

⁵ Amikor Dávid megtudta, hogy a követeit ennyire megalázták, eléjük küldte a szolgáit, ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikóban, amíg újra kinő a szakállatok, csak azután térjetek vissza hozzám!”

⁶ Amikor az ammoniak megtudták, hogy Dávidot magukra haragították, hozzáláttak, hogy fölkészüljenek a közelgő háborúra. A következő országokból fogadtak fel zsoldos katonákat: Arámból, Bét-Rehóbból és Cóbából, összesen 20 000 gyalogost, azután Maaká királyától 1 000 főt és Tób vidékéről még 12 000 katonát.

⁷ Ezt Dávid is megtudta, ezért Jóáb vezetésével egész hadseregét az ammoniak ellen küldte. ⁸ Az ammoniak felvonultak a város kapuja előtti csatatérre. Elrendezték soraikat, és készültek a csatára. A segédcsapatok, amelyek Arámból, Rehóbból, Cóbából, Tób vidékéről és Maakából jöttek, külön álltak fel a mezőn.

⁹ Amikor Jóáb látta, hogy elől és hátul egyaránt ellenséges támadásra számíthat, kiválogatta serege színe-javát, és az arámi csapatokkal szemben állította fel őket. Ezt a sereg-részt ő maga vezette. ¹⁰ Serege másik részét testvére, Abisaj vezetésére bízta, és az ammoniak ellen küldte harcba. ¹¹ A csata előtt ezt mondta Abisajnak: „Figyelj rám! Ha úgy fordul, hogy az arámok fölülkerekednek velem szemben, akkor segíts nekem! Ha pedig az ammoniak bizonyulnak erősebbnek nálad, akkor én sietek a segítségedre. ¹² Legyünk erősek és harcoljunk bátran népünkért, Isten városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye azt, amit jónak lát!”

¹³ Azután Jóáb és csapata rohamra indult az arám csapatok ellen, akik megfutamodtak előle. ¹⁴ Ezt látva az ammoniak is futásnak eredtek, és bemenekültek a városba Abisaj serege elől.

Így hát Jóáb győztesen tért haza Jeruzsálembe az ammoniak elleni hadjáratból.

¹⁵ Az arámok azonban az Izráeltől elszenvedett vereség után ismét összegyűjtötték seregüket Hélámban. ¹⁶ Hadadezer király követeket küldött az Eufrátesz folyón túl élő arámokhoz, hogy őket is bevonja a hadjáratba. Azok el is jöttek Hélámba, Sóbak, Hadadezer király hadvezére vezetésével.

¹⁷ Amikor Dávid ennek hírét vette, ő is összegyűjtötte seregét egész Izráelből, és maga vezette őket a hadjáratra. Átkeltek a Jordánon, és egyenesen Hélámba vonultak. Ott az arámok csatasorba álltak, és megütköztek Dávid seregével. ¹⁸ Az arámok megfutamodtak, és az izráeliek Dávid vezetésével levágtak 40 000 lovast és 700 harci szekéren küzdő harcost. Az arám hadvezér, Sóbak is elesett ebben a csatában. ¹⁹ Ennek a vereségnek az lett a következménye, hogy azok a királyok, akik addig Hadadezer alattvalói voltak, békét kötöttek Izráellel, és Dávid alattvalói lettek. Az arámok pedig attól kezdve óvakodtak attól, hogy az ammoniaknak katonai segítséget nyújtsanak.

Az Új Szövetség szolgái

3 Kezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Talán szükségünk lenne ajánlólevelekre — mint egyeseknek — hozzátok, vagy tőletek? ² Nem! A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt mindenki ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk! ³ Mert nyilvánvaló, hogy Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet ő bízott ránk. Ezt a levelet azonban nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára,^[a] hanem emberi szívekbe.

⁴ Azért merjük ezt mondani, mert Krisztus által teljes bizalmunk van Istenben. ⁵ Nem mintha önmagunktól, a saját erőnkből képesek lennénk bármi jót tenni, hanem Isten az, aki képessé tesz bennünket erre. ⁶ Igen, ő tett alkalmassá minket, hogy az Új Szövetség szolgái legyünk — vagyis a Szent Szellemet szolgáljuk, nem pedig a Törvény betűjét! Az írott Törvény ugyanis megöl, a Szent Szellem pedig életet ad.

Az Új Szövetség nagyobb dicsősége

⁷ A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. A szolgálata mégis olyan dicsőséges volt, hogy Izráel népe rá sem tudott tekinteni Mózes ragyogó arcára, amelyen Isten dicsősége tükröződött — bár ez a dicsőség hamarosan elhalványult!

⁸ Mennyivel dicsőségesebb hát az életadó Szent Szellemet szolgálni! ⁹ Ha dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre a bűneiket, és elítélni őket, akkor sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket! ¹⁰ Kétségtelenül a Törvény szolgálatának is megvolt a maga dicsősége, ez azonban az Új Szövetség sokkal nagyobb dicsősége mellett egészen elhalványul. ¹¹ Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!

¹² Mivel mi ebben a nagyobb dicsőségben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül szólunk. ¹³ Nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izráel népe ne láthassa a rajta ragyogó dicsőséget, se azt, amikor az elhalványul, és végleg eltűnik.

¹⁴ De Izráel népének gondolkodása valóban elsötétült, és megmerevedett. Mind a mai napig, amikor csak olvassák az ószövetségi Írásokat, befedi a szívüket az a „takaró” — s az nem is tűnik el onnan, csak akkor, ha az Úrhoz fordulnak. ¹⁵ Igen, mindmáig, amikor csak Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” borul az értelmükre. ¹⁶ Amikor azonban az Úrhoz fordulnak, az a „takaró” eltűnik, ¹⁷ mivel az Úr a Szellem, ahol pedig az Úr Szelleme, ott a szabadság.

¹⁸ Mi azonban mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Eközben pedig az Úr Szelleme által fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk.

Példázat a sasról és a szőlőről

17 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet! ³ Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:

A példázat magyarázata

¹¹ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹² „Kérdezd meg a lázadó és engedetlen népet, értik-e, mit jelent ez a példázat! Magyarázd meg nekik! Látjátok, Babilónia királya eljött Jeruzsálembe, s annak királyát és vezetőit magával hurcolta országába. ¹³ Majd kiválasztott egy férfit a királyi családból, szövetséget kötött vele, és kényszerítette: esküdjön meg, hogy hűséges marad hozzá. Azután királlyá tette őt Jeruzsálemben. Ugyanakkor az előkelő júdeai vezetőket elhurcolta Babilonba, ¹⁴ hogy Júda királysága nehogy megerősödjön és fellázadjon, hanem hűséges legyen a babilóniai királlyal kötött szövetségéhez, és megmaradjon.

¹⁵ De Júda királya mégis fellázadt a babilóniai király ellen, és Egyiptom királyához fordult segítségért: követeket küldött hozzá, hogy hadsereget és lovakat kérjen tőle. Mit gondoltok, sikerül-e neki? Vajon jó vége lesz ennek? Megmenekülhet-e, aki ilyet tesz? Megszabadulhat, aki megtöri a szövetséget? ¹⁶ Amilyen igaz, hogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, oly igaz, hogy Júda királya Babilonban fog meghalni! Annak a királynak a földjén hal meg, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megszegte, és akivel kötött szövetségét megtörte! ¹⁷ A fáraó ugyanis nem fogja nagy seregével megsegíteni Júda királyát, amikor majd Babilon királya megtámadja Júdát, ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és sáncot épít ellene, hogy sokakat elpusztítson a városban.

¹⁸ Júda királya semmiképpen sem menekül meg, mert megszegte esküjét, megtörte a szövetséget! Bár kezet adott rá, mégsem tartotta meg adott szavát, ezért nem menekülhet!”

¹⁹ Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy megbüntetem Júda királyát, amiért rám esküdött, azután mégis megszegte esküjét! Megbüntetem, mert rám hivatkozva szövetséget kötött, mégsem tartotta meg! Ennek minden következményét viselnie kell! ²⁰ Ezért kifeszítem hálómat, és megfogom! Csapdát állítok neki, és beleesik! Azután Babilonba viszem, és ott tartok ítéletet fölötte, mert hűtlenül elpártolt tőlem. ²¹ Júda királyának harcosai és népének menekülői pedig az ellenség fegyverétől pusztulnak el. Aki mégis életben marad közülük, azok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy mindezt valóban én, az Örökkévaló mondtam!”

Prófécia a Messiásról

²² Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben.

A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávidé.