M’Cheyne Bible Reading Plan
Esbaal meggyilkolása
4 Amikor Esbaal, Saul fia megtudta, hogy Abnert meggyilkolták Hebronban, nagyon elcsüggedt. Ugyanígy megrettent egész Izráel népe is.
2-3 Esbaalnak volt két embere a Benjámin törzséből, akik a portyázó csapatait vezették: Baaná és Rékáb, a beéróti Rimmón fiai. Amikor Beérót városát Benjámin törzse elfoglalta, annak előző lakosai Gittaimba menekültek, és mint jövevények, letelepedtek. Ott is laknak mind a mai napig.
4 Jonatánnak, Saul fiának volt egy fia, akit Meribbaalnak[a] hívtak. Amikor Saul és Jonatán halálhíre megérkezett Jezréelből, a dajkája fölkapta, és elmenekült vele. Akkor Meribbaal még csak öt éves volt. A nagy sietségben azonban a dajka leejtette a fiúcskát, akinek a lába megsérült, és egész életére sánta maradt.
5 Egyszer Rékáb és Baaná, a beéróti Rimmón fiai a déli hőség idején[b] bementek Esbaalhoz,[c] aki háza belső szobájában aludt. 6-7 A bejáratot őrző asszony előzőleg búzát aratott, és elálmosodott, majd elaludt az ajtóban. Így mellette Rékáb és Baaná észrevétlenül besurrant a házba.[d] Álmában ölték meg Esbaalt, aki az ágyán feküdt. Majd levágták a fejét, s azt magukkal vitték. Azután feltűnés nélkül elmenekültek, és egész éjjel mentek a Jordán völgyében vezető úton.
8 Elvitték Esbaal fejét Dávidhoz, Hebronba, és ezt mondták neki: „Nézd, urunk, elhoztuk neked Saul fiának, Esbaalnak a fejét! Annak az ellenségednek volt a fia, aki téged akart megölni! Látod, urunk, királyunk, az Örökkévaló így állt bosszút ma érted Saulon és annak fián!”
9 Dávid azonban így válaszolt a két testvérnek: „Az Élő Örökkévalóra mondom, aki engem minden veszedelemből kiszabadított! 10 Egyszer, még Ciklágban történt, hogy valaki hírt hozott Saul haláláról, és azt hitte, hogy ezzel örömet szerez nekem. Én azonban megragadtam, és megölettem a hírhozót, pedig ő azt várta, hogy megjutalmazom! 11 Akkor mennyivel inkább kivégeztetlek benneteket, ti gonoszok! Képesek voltatok egy igaz embert a saját házában és ágyában orvul meggyilkolni! Bizony, számon kérem rajtatok ezt a gyilkosságot, és kiirtalak benneteket a föld színéről!”
12 Ezután Dávid parancsára a katonái kivégezték Rékábot és Baanát, majd levágták a kezüket és lábukat. A holttesteket fölakasztották Hebronban, a víztározó tó mellett.
Esbaal fejét pedig eltemették Abner sírkamrájában, Hebronban.
Dávid egész Izráel és Júda királya lesz
5 Ezután Izráel összes törzsei Dávidhoz gyülekeztek, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk! 2 Már Saul királysága idején is te vezetted győzelemre csapatainkat! Az Örökkévaló, mondta neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni Izráel fölött.«”
3 Összegyűltek hát a királyhoz, Hebronba Izráel összes idős vezetői. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló jelenlétében. A vezetők akkor egész Izráel királyává kenték Dávidot.
4 Harminc éves volt Dávid, amikor trónra lépett, és 40 évig uralkodott. 5 Hebronban 7 és fél évig volt Júda királya, azután Jeruzsálemben további 33 évig uralkodott egész Izráel és Júda fölött.
Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet
6 Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!” 7 Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa.
8 Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!”
Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!”[e]
9 Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé.[f] 10 Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.
11 Tírusz királya, Hírám elküldte Dávidhoz a követeit. Azután küldött ácsmestereket és kőfaragókat is, hogy építsenek Dávidnak királyi palotát. Ehhez még a cédrusfa-gerendákat is Hírám szállította. 12 Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló erősítette meg, hogy uralkodjon egész Izráel fölött, és országát is felvirágoztatta, Izráel[g] népének javára.
13 Miután Dávid Hebronból Jeruzsálembe költözött, feleségei mellé még további feleségeket és ágyasokat vett, akiktől fiai és leányai születtek. 14 Ezek a fiai születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, 15 Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía, 16 Elisáma, Eljádá és Elifelet.
Győzelem a filiszteusok ellen
17 Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávid egész Izráel királya lett, összegyűjtötték egész seregüket, és Dávid ellen indultak, hogy elpusztítsák. Amikor ezt Dávid meghallotta, eléjük vonult seregével az erődítménybe. 18 A filiszteusok serege ellepte a Refáim-völgyet.
19 Dávid ekkor megkérdezte az Örökkévalót: „Ha megtámadom a filiszteusokat, győzelmet adsz nekem?”
Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Igen!”
20 Ezért Dávid megtámadta a filiszteusokat azon a helyen, és legyőzte őket. A csata után Dávid azt mondta: „Az Örökkévaló az, aki áttörte ellenségeim sorfalát, mint a gáttörő árvíz.” Ezért nevezte Dávid így azt a helyet: „Az Örökkévaló áttört.”[h] 21 A menekülő filiszteusok eldobálták bálványszobraikat, amelyeket Dávid emberei összeszedtek.[i]
22 Egy idő múlva a filiszteusok ismét behatoltak Izráel területére. Seregük újból megszállta a Refáim-völgyet.
23 Dávid ismét megkérdezte az Örökkévalót, hogyan támadjon. Az Örökkévaló ezúttal így felelt: „Ne szemből támadj rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé! Onnan támadd meg őket, a balzsamfák felől. 24 Várj addig, amíg meghallod az induló sereg zaját a balzsamfák tetején, s akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat!”
25 Dávid úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta, és legyőzte a filiszteusokat, akik elfutottak. Dávid katonái üldözték és vágták őket Gebától[j] egészen a gézeri útig.
Örömhír Krisztusról
15 Emlékeztetlek benneteket testvéreim arra az örömüzenetre, amelyet tőlem hallottatok, és amelyet el is fogadtatok. Ez lett a hitetek alapja, 2 és ez által fogtok üdvözülni, ha hűségesek maradtok hozzá. Ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké.
3 Elsősorban azt a legfontosabb üzenetet adtam át nektek, amelyet én is kaptam: hogy Krisztus a bűneinkért halt meg — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —, 4 azután eltemették, de a harmadik napon feltámadt — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —, 5 és hogy a feltámadása után láthatóan megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét apostolnak. 6 Azután egy alkalommal egyszerre több mint ötszáz testvérnek is megjelent, akik közül a legtöbben még most is élnek, bár néhányan már meghaltak. 7 Megjelent Jakabnak is, majd a többi apostolnak is. 8 Végül, mindezek után nekem is láthatóan megjelent Jézus — nekem, aki olyan vagyok, mint a túl későn született gyermek.
9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között. Sőt, nem is vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten Eklézsiáját. 10 Isten kegyelme által mégis azzá lettem, aki vagyok. Elmondhatom, hogy irántam való kegyelmét nem vesztegettem hiába, sőt, sokkal többet dolgoztam, mint a többi apostol. Valójában nem is én tettem mindezt, hanem Istennek velem lévő kegyelme. 11 De nem is az a fontos, hogy tőlem, vagy más apostoloktól hallottátok-e az örömhírt, amelyet hittel befogadtatok — hiszen mindannyian ugyanazt hirdetjük.
Fel fogunk támadni!
12 Krisztusról azt hirdettük nektek, hogy feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak sohasem támadnak fel? 13 Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Krisztus sem támadt volna fel. 14 Ha pedig Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nem lenne semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek hirdettünk. Sőt, akkor a ti hiteteknek sem lenne értelme! 15 Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy ő feltámasztotta Krisztust a halálból. Ha tehát igaz lenne, hogy a halottak nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.
16 Mert ha a halottak tényleg nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek. 18 Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg. 19 Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
20 Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak. 21 A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el. 22 Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett. 23 Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak. 24 Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.
25 Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá[a] nem kényszeríti. 26 A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut. 27 Az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”.[b] Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével, hiszen ezt az alávetést maga az Atya-Isten viszi véghez! 28 Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.
29 Egyébként pedig mit tesznek azok, akik a korábban meghaltakért merítkeznek be? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ezek az emberek miért merítkeztek be értük?
30 Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel? 31 Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által. 32 Ha csak emberi módon küzdöttem volna a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor annak van igaza, aki azt mondja: „Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”[c]
33 Ne engedjétek magatokat becsapni! „A rossz társaság elrontja a jellemes embert is!” 34 Térjetek végre észre, és ne vétkezzetek többé, mert vannak közöttetek, akik nem is ismerik Istent igazán — azért mondom ezt, hogy elszégyelljék magukat!
Milyen lesz a testünk a feltámadáskor?
35 De azt kérdezhetné valaki: „Hogyan támadhatnak fel a halottak? Milyen testben jönnek vissza az életbe?” 36 Ezek ostoba ellenvetések! Gondolj arra, amikor elveted a gabona vetőmagját! Az előbb „meghal” a földben, és csak azután fog kihajtani. 37 Ami pedig kinő belőle, az nem is hasonlít az elvetett magra, hanem a magnak megfelelő növény lesz, például búza vagy más gabonaféle. 38 Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.
39 Az élőlények különböző csoportjainak a teste és formája is különböző. Más az emberi test, más a négylábú állatok teste, megint más a madaraké, vagy a halaké. 40 Az égitestek pedig egészen mások, mint a földi élőlények. Bizony, nagy különbség van az égitestek szépsége és a földi élőlények szépsége között! 41 Még az égitestek sem egyformák: más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, megint másféle a csillagok fénye. Sőt, még a csillagok is különböznek egymástól a fényüket tekintve!
42 Így van ez a halottak feltámadásával is. Az emberi test, amelyet „elvetünk” a földbe, romlandó, és el is pusztul. A feltámadott test viszont romolhatatlan és elpusztíthatatlan! 43 Amikor eltemetjük a holttestet, az egyáltalán nem szép látvány, de amikor feltámad, már dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, már nincs benne semmi erő, de milyen erőteljes lesz, amikor majd feltámad! 44 Amikor eltemetjük, közönséges emberi testet temetünk el, de amikor feltámad, már szellemi test lesz!
Igen, ahogyan van hús-vér emberi test, amelyet az emberi lélek ural, úgy van szellemi test is, amelyet a szellem kormányoz. 45 Erről beszél az Írás: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.”[d] Az „utolsó Ádám”[e] viszont életet adó szellem. 46 Azonban nem ez a szellemi ember jött először, hanem a lelki, vagyis a természetes ember, csak azután jött a szellemi ember. 47 Az első ember a földből származik, hiszen Isten a földből formálta. A második ember a Mennyből jött. 48 Amilyen volt az első, a földből való ember, olyan a többi földi ember is. Viszont, amilyen az a Mennyből való, olyanok azok is, akik szintén a Mennyből származnak. 49 Ahogyan hasonlítunk az első földi emberre, úgy fogunk hasonlítani majd arra a mennyeire is.
50 Ezt azért mondom, testvéreim, mert ezzel a földi, hús-vér testünkkel nem vehetünk részt Isten Királyságában. Hiszen az, ami el fog pusztulni, az nem vehet részt abban, ami örökkévaló.
51 Figyeljetek rám, mert titkot tárok fel előttetek: nem mindannyian fogunk meghalni, de mindannyian át fogunk változni! 52 Mindez egy szempillantás alatt fog történni, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik. Megszólal a trombita hangja, és akik korábban meghaltak, feltámadnak a romolhatatlanságra, az örök életre. Mi pedig, akik akkor még élünk, át fogunk változni. 53 Ez a mostani testünk romlandó, ezért feltétlenül szükséges, hogy átváltozzon, és mentes legyen mindenféle romlástól. A mostani testünk halandó, ezért át kell változzon halhatatlan testté. 54 Amikor ez majd megtörténik, és a romlandó és halandó test átváltozik romlástól mentes és halhatatlan testté, akkor teljesedik be, amit az Írás mond:
„Elnyelte a halált a teljessé lett győzelem.”[f]
55 „Halál, hová lett a győzelmed?
Hol a fegyvered?”[g]
56 Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. 57 De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!
58 Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.
A hamis próféták ellen
13 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, prófétálj Izráel hamis prófétái ellen, akik a saját szívükből prófétálnak, és mondd meg azoknak, akik a saját gondolataikat hirdetik: Halljátok meg az Örökkévaló szavát! 3 Ezt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj az ostoba prófétáknak, akik a saját szellemüket követik, és akik semmiféle látomást nem láttak!
4 Jaj, Izráel! Prófétáid olyanok lettek, mint a romok között kószáló rókák!
5 Nem javítottátok a várfalak réseit, nem építettétek Izráel népének falait, hogy képes legyen megállni ellenségeivel szemben az Örökkévaló napján!
6 Nem láttatok ti semmiféle látomást, csak hazugságot és hamis jóslatokat, mégis azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. Pedig az Örökkévaló nem küldött titeket, hogy szóljatok az ő nevében. Mégis becsapjátok az embereket, akik szavaitok beteljesedését remélik.
7 Bizony, hamis látomásokat láttatok, hazug jóslatokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…« — noha én nem szóltam hozzátok!”
8 Ezért azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Mivel üres szavakat mondtatok, és hazugságot láttatok, ezért én ellenetek fordulok! — mondja Uram, az Örökkévaló. — 9 Kezem súlyát meg fogják érezni azok a próféták, akik üres és hamis látomásokat látnak, és hazugságokat prófétálnak! Nem maradhatnak népem közösségében, nem írják nevüket Izráel fiainak névsorába, s nem mehetnek be többé Izráel földjére! Amikor ezek beteljesednek, akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, az Isten!
10 Újra meg újra félrevezették népemet: azt ígérték, hogy béke lesz — pedig nincs békesség! Ha a nép gyenge falat épített, a hamis próféták azt is bemeszelték![a] 11 Te pedig, Ezékiel, mondd meg azoknak, akik azt bemeszelték, hogy ledől az a fal! Bizony, le fog dőlni, mert ömlő zápor zúdul majd rá, pusztító jégeső rombolja, szélvihar szaggatja! 12 S mikor a fal összedől, megkérdik tőletek: »Próféták, ugyan hová lett a meszelés?«”
13 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Szélviharral hasítom haragomban, záporeső zúdul rá felindulásomban, bosszúságom jégesője végleg elpusztítja! 14 Lerombolom a ti meszelt falatokat, a földre döntöm, hogy még az alapja is kilátszik! Összeomlik, rátok zuhan, és alatta pusztultok el. Akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló! 15 Így mutatom meg haragom hevét: elpusztítom a falat, és azokat is, akik meszelték. Azt mondom: Nincs többé sem fal, sem akik meszelték! 16 Nincs többé Izráelben, aki meszeljen, nincs, aki Jeruzsálemnek hamisan prófétáljon, nincs, aki békességről lásson látomást a városnak, amikor nincs békesség!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
17 „Ember fia, fordítsd tekinteted azokra a leányokra és asszonyokra Izráelben, akik a saját szívükből prófétálnak! Prófétálj ellenük! 18 Ezt mondd nekik: Azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj azoknak, akik szalagokat szőnek az emberek karjára, karkötőket kötögetnek mindenki csuklójára, és fejkendőket varrogatnak minden méretben! Elhitetik az emberekkel, hogy ezekben varázserő van — s ezzel csapdába csalják viselőik lelkét! Foglyul ejtetek népem közül egyeseket, csak azért, hogy legyen miből megéljetek? 19 Bemocskoljátok nevemet népem előtt: megöltök lelkeket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagytok olyanokat, akiknek nem lenne szabad tovább élniük! Mindezt pedig egy marék árpáért és egy darab kenyérért teszitek! Így vezetitek félre népemet — amely hallgat a hazugságra, és követi azt!”
20 Ezért így szól hozzátok Uram, az Örökkévaló: „Nézzetek rám! Ellenetek fordulok, és karkötőitek ellen, amelyekkel csapdába ejtitek és megkötözitek az emberek lelkét, mint madarász a madarakat! Letépem a karkötőket és szabadon engedem a fogoly lelkeket. Kiszabadítom a csapdába esettek lelkét, mint a madarakat, hadd repüljenek! 21 Bizony leszaggatom róluk a kendőket, és kiszabadítom népemet kezetekből! Kimenekülnek csapdáitokból, és nem lesznek többé a foglyaitok! Akkor értitek meg, és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló!
22 Hazugságaitokkal elbizonytalanítottátok az igazakat, akiket én nem akartam bántani. Viszont bátorítottátok a bűnösöket, hogy ne változtassanak az életükön, és ne meneküljenek meg! 23 Ezért nem fogtok többé hazug látomásokat látni, sem varázsolni! Kiszabadítom népemet a kezetekből. Akkor értitek meg, és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
A zenészek vezetőjének. Dávid éneke (maskil), abból az időből, amikor az edomi Dóég Saulhoz ment, és elárulta neki, hogy Dávid Ahimelek házában van.
52 Miért dicsekszel gonosz tetteiddel, te nagy hős,
hiszen nap mint nap szégyent hozol Istenre![a]
2 Folyton gonosz terveket szövögetsz,
hazug nyelved veszedelmes, mint az éles borotva.
3 Jobban szereted a rosszat, mint a jót,
a hazugságot inkább, mint az igazságot. Szela
4 Szereted az ártalmas és sértő beszédet,
hazug nyelved akárkit örömmel megsebez.
5 Le is ront téged Isten örökre,
megragad, és kiránt sátorodból![b]
Bizony, gyökeredet is kitépi az élők földjéből.[c] Szela
6 Látják ezt az igazak, és félve tisztelik Istent,
a gonoszokat pedig kinevetik:
7 „Nézzétek ezt a nagy hőst, aki nem Istenben bízott,
hanem a saját vagyonában!
Azt hitte, hogy ostobasága és büszkesége megmentheti!”
8 Én pedig olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában.
Mindörökké bízom Isten hűséges szeretetében!
9 Istenem, örökké dicsérlek mindazért, amit tettél!
Hirdetem neved szentjeidnek, mert ez olyan jó!
A zenészek vezetőjének. Mahalat szerint.[d] Dávid tanítása.
53 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Isten letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e köztük értelmes, Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne,
nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
Istent pedig nem tisztelik!
5 De egyszer úgy megrémülnek,
mint még soha.
Isten elutasította a gonoszokat,
Izráel pedig megalázza, és legyőzi őket.
Szétszórja Isten még a csontjaikat is!
6 Bárcsak eljönne a Sion hegyéről,
aki megszabadítja Izráelt!
Amikor Isten helyreállítja,
örül majd Jákób és vigad Izráel!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávid tanítása abból az időből, amikor a Zifben lakók elárulták Saulnak, hogy Dávid náluk rejtőzik.
54 Istenem, ments meg neved erejével!
Szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!
2 Hallgasd meg imádságomat, ó, Istenem,
figyelj szavamra!
3 Rám támadtak az idegenek,
akik nem ismerik Istent.
Erőszakos emberek üldöznek,
és meg akarnak ölni. Szela
4 Nézzétek, Isten a segítőm,
az én Uram azokkal van,
akik védenek és segítenek engem!
5 Megbünteti ellenségeimet!
Kérlek, Istenem, mutasd meg hűségedet,
és pusztítsd el őket!
6 Örömmel viszek majd neked hálaáldozatot, Örökkévaló!
Dicsérem nevedet, mert jó vagy!
7 Kimentettél engem minden bajból,
és láttam ellenségeim vereségét!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center