M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid Jeruzsálembe viszi a Szövetségládát
6 Ezután Dávid összegyűjtötte egész Izráelből a legjobb harcosokat, 30 000 férfit. 2 Majd seregével a júdeai Baalá városába[a] vonult. Azért ment, hogy onnan Jeruzsálembe vigye Isten Szövetségládáját, amely az Örökkévalónak, a Seregek Urának nevét viseli, akinek trónusa a kerubok fölött van. 3-4 Dávid emberei kihozták Abinádáb dombon álló házából a Szövetségládát, majd föltették egy új ökrösszekérre, amelyet előzőleg még senki sem használt. Uzza és Ahjó, Abinádáb fiai vezették az ökröket, így irányították a szekeret.[b] Ahjó ment elől.
5 Közben Dávid és Izráel egész népe teljes erővel örvendezett és énekelt[c] az Örökkévaló előtt. Táncoltak és énekeltek, sokféle hangszer kíséretével: lantokkal, hárfákkal, dobokkal, csörgőkkel és cintányérokkal 6 Amikor azonban Nákón szérűskertjéhez érkeztek, az ökrök megbotlottak, és az Örökkévaló Szövetségládája megbillent, Uzza azonban kinyújtotta a kezét, és megfogta, hogy a helyére igazítsa. 7 Az Örökkévaló megharagudott Uzza vakmerősége miatt, és Isten lesújtott Uzzára, aki ott helyben, Isten Szövetségládája mellett azonnal meg is halt. 8 Dávid nagyon megrémült, amikor látta, hogy az Örökkévaló haragja kitört, és Uzzára zúdult. Így nevezte el azt a helyet: „Uzza összetörése”[d] — és ma is így hívják.
9 Ekkor Dávid félni kezdett az Örökkévalótól, és azt gondolta: „Ezek után hogy merészeljem az Örökkévaló Szövetségládáját a saját lakóhelyemre hozatni?” 10 Emiatt lemondott tervéről, hogy a saját városába vitesse az Örökkévaló Szövetségládáját, s inkább a közelben, Obed-Edóm házánál helyezte el. Obed-Edóm Gát városából származott. 11 A Szövetségláda ettől kezdve 3 hónapig ott is maradt, s ez alatt az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot, egész családját és gazdaságát.
12 A szolgái azonban jelentették Dávidnak: „Az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot egész családjával, szolgáival, mindenével együtt, mióta az ő házában őrzik Isten Szövetségládáját.”
Ennek hallatára Dávid és kísérete elment Obed-Edóm házához, és elhozta onnan Isten Szövetségládáját, s nagy örömmel felvitte Jeruzsálembe, a Dávid városába. 13 Amikor azok, akik a vállukon hordozták az Örökkévaló Szövetségládáját elindultak, és hat lépést haladtak, Dávid egy bikát és egy hízott borjút áldozott az Örökkévalónak. 14 Útközben Dávid — aki ekkor lenvászon efódot viselt — teljes erejéből táncolt az Örökkévaló előtt.
15 Így vitte Dávid és Izráel egész népe nagy ujjongás közepette, örömkiáltásokkal és a sófár hangjával kísérve az Örökkévaló Szövetségládáját Jeruzsálembe. 16 Amikor a menet Dávid városába ért, Mikál, Saul leánya az ablakból nézte a felvonulást. Látta, hogy a király örömében ugrál és forog az Örökkévaló előtt — és emiatt megutálta Dávidot.
17 Azután elhelyezték az Örökkévaló Szövetségládáját abban a sátorban, amelyet Dávid külön erre a célra készített. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be Dávid az Örökkévalónak, 18 és az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében megáldotta a népet. 19 Az összegyűlt sokaságban minden egyes férfinak és asszonynak ajándékozott egy-egy kenyeret, egy-egy csomag préselt datolyát és préselt mazsolát. Ezután a sokaság szétoszlott, és mindenki hazatért.
20 Dávid is hazament, hogy a saját családját is megáldja. Mikál, Saul leánya eléje ment, és ezt mondta: „Mondhatom, nagy dicsőség, ahogyan ma Izráel királya bolondot csinált magából! Csak egy féleszű mutogatja magát olyan hiányos öltözetben, mint ma te, szolgáid szolgálólányai előtt!”
21 Dávid azonban így válaszolt: „Az Örökkévaló előtt táncoltam. Őt tiszteltem meg ezzel, aki engem kiválasztott, hogy népének, Izráelnek fejedelme legyek! Őt tisztelem, aki nem apádat vagy a családodból valaki mást, hanem engem választott. Igen, az Örökkévaló előtt táncoltam, és fogok is! 22 Lehet, hogy még ennél jobban is meg fogom alázni magamat, és még inkább bolondnak látszom majd, mikor az Örökkévalót tisztelem, de a szolgálólányok — akiket emlegettél — még jobban fognak tisztelni érte.”
23 Mikál, Saul leánya gyermektelen maradt halála napjáig.
Gyűjtés a júdeai testvérek számára
16 Ami pedig az Isten népének megsegítésére való gyűjtést illeti, kövessétek, amit a Galáciában élő helyi gyülekezeteknek mondtam! 2 Minden hét első napján tegyetek félre annyi pénzt, amennyit erre tudtok szánni. Így gyűjtsétek össze, amit tudtok, annak megfelelően, hogy mennyi a jövedelmetek. Ne akkor kezdjetek gyűjteni, amikor hozzátok érkezem! 3 Majd kiválasztok közületek néhány embert, hogy vigyék el az összegyűlt pénzt Jeruzsálembe. Olyanokat fogok választani, akiket ti javasoltok, és ajánlólevelet is írok nekik. 4 Ha pedig úgy látszik jónak, akkor magam is elmegyek velük.
Útitervek
5 Az a szándékom, hogy előbb átutazom Macedónián, s utána látogatlak meg titeket. Macedónián csak átutazom, 6 nálatok azonban talán el is időzöm egy darabig, esetleg még a telet is ott töltöm. Azután majd a ti segítségetekkel megyek tovább, ahová mennem kell. 7 Most azért nem látogatok hozzátok, mert akkor csak átutazóban, és rövid ideig láthatnálak benneteket. Azt remélem ugyanis, hogy később majd hosszabb időt tölthetek veletek, ha az Úr is úgy akarja. 8 Itt, Efezusban pünkösdig akarok maradni, 9 mivel nagy lehetőség nyílt előttem, hogy az Úr munkáját végezzem, de sok az ellenség is.
10 Ha Timóteus megérkezik, legyen gondotok rá, hogy semmitől se kelljen tartania, amíg közöttetek lesz, mert ő is az Úr munkáját végzi, akárcsak én! 11 Ne becsüljétek le, hanem segítsétek, és békességgel küldjétek hozzám, mert várom a többi testvérrel együtt!
12 Ami a testvérünket, Apollóst illeti, nagyon kértem, hogy látogasson meg titeket a testvérekkel együtt, de ő most nem akart menni. Egy másik alkalommal azonban majd meglátogat benneteket.
Búcsúzás
13 Maradjatok éberek, és szilárdan álljatok meg a hitben! Viselkedjetek úgy, mint bátor férfiakhoz illik, legyetek erősek! 14 Mindent az isteni szeretet által tegyetek!
15 Tudjátok, hogy Sztefanász és családja voltak az első hívők Akhájában, és hogy ők Isten népének szolgálatára szánták magukat. Ezért kérlek titeket, 16 fogadjátok el és kövessétek őket, meg mindazokat, akik velük együtt szolgálnak, és az Úr munkáját végzik!
17 Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezett hozzám, és kárpótoltak azért, hogy ti olyan messze vagytok! 18 Felüdítették a szellememet, akárcsak a tiéteket. Becsüljétek meg az ilyen embereket!
19 Köszöntenek benneteket a Kis-Ázsiában élő helyi gyülekezetek! Sok szeretettel köszönt benneteket az Úrban Akvila és Priszka, meg az a helyi gyülekezet, amely az ő házuknál jön össze. 20 Köszöntenek benneteket a testvérek mindannyian. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
21 Ezt a köszöntést én írom, a saját kezemmel: pál.
22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott!
Marana, tha![a]
23 Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!
24 Szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban!
Az Örökkévaló felel a bálványimádóknak
14 Izráel vezetői közül néhányan eljöttek hozzám, és leültek velem szemben. 2 Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 3 „Ember fia, ezek a férfiak a bálványaikat a szívükben állították fel, és ott imádják azokat. A bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik tekintetüket. Ezek után még ide jönnek, hogy tőlem kérjenek tanácsot?! Mit gondolsz, vajon megengedjem nekik, hogy kérdezősködjenek?
4 Ezért hát, mondd nekik ezt: Így szól Uram, az Örökkévaló: Izráel népe közül egyesek a bálványaikat a szívükben állítják fel, és ott imádják azokat. Bár ezek a bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik a tekintetüket. Azonban, ha ezek után mégis a prófétához mennek, hogy rajta keresztül kérjenek tőlem tanácsot, akkor én, az Örökkévaló fogok nekik válaszolni! Igen, én magam válaszolok nekik — annak ellenére, hogy oly sok bálványuk van —, 5 mert meg akarom ragadni Izráel népének szívét, amely bálványaik miatt eltávolodott tőlem.
6 Ezért mondd Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Forduljatok el bálványaitoktól, és térjetek vissza hozzám! Fordítsatok hátat minden hamis istennek, és rá se nézzetek többé!
7 Izráel népe közül és az itt élő idegenek közül egyesek a szívükben állítják fel bálványaikat, és ott imádják azokat. Bár ezek a bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik a tekintetüket. Ha ezek mégis a prófétához mennek, hogy általa tőlem kérjenek tanácsot, akkor én, az Örökkévaló fogok nekik felelni! Ez lesz a válasz, amit tőlem kapnak: 8 ellenük fordulok, és elpusztítom őket! Intő jellé és közmondássá lesznek a többiek számára. Kigyomlálom őket népem közül — s akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!
9 Ha pedig az a próféta engedi magát megtéveszteni, és mégis »prófétál« annak a bálványimádónak, aki hozzá fordul, akkor én, az Örökkévaló fordulok a próféta ellen, és én tévesztem meg őt! Sőt, kinyújtom kezem ellene, és kiirtom népem, Izráel közül! 10 Így mindketten ugyanazt a büntetést viselik. Egyforma lesz a bálványimádó és a hamisan prófétáló próféta büntetése. 11 Azért teszem ezt, hogy Izráel népe többé ne távolodjon el tőlem, és többé ne szennyezze be magát bűneivel, hanem valóban az én népemmé legyenek, én pedig Istenük legyek” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!
Amikor egy ország népe súlyosan vétkezik
12 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 13 „Ember fia, ha egy ország népe súlyos bűnöket követ el, és vétkezik ellenem, akkor kezemet kinyújtom ellenük, elveszem tőlük a kenyeret, éhséget bocsátok rájuk, és kipusztítok onnan embert és állatot. 14 Bizony, megbüntetem azt az országot, még akkor is, ha Nóé, Dániel és Jób[a] ott élne közöttük! Ők hárman is csak a saját életüket tudnák megmenteni igazságos és istenfélő életükkel” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!
15 „Vagy ha vérengző vadállatokat küldenék oda, hogy kiirtsák a lakosokat, és olyan lakatlan pusztasággá lenne az ország, hogy senki sem merne átmenni rajta a vadállatok miatt; és 16 ha Nóé, Dániel és Jób közöttük élne, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, s még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.
17 Vagy ha ellenséges hadsereget küldenék arra az országra, s megparancsolnám nekik, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot, 18 és még ha Nóé, Dániel és Jób élne is közöttük, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, azt mondja Uram, az Örökkévaló —, még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.
19 Vagy ha halálos járványt küldenék arra az országra, s haragomban tömegesen pusztítanám el lakosait, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 20 és még ha Nóé, Dániel és Jób élne is közöttük, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, azt mondja Uram, az Örökkévaló —, még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.”
21 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha ez így igaz, akkor mennyivel inkább el fog pusztulni Jeruzsálem, amikor rázúdítom mind a négy súlyos büntetésemet: ellenséges hadsereget, éhínséget, vadállatokat és járványos betegséget, hogy kiirtsak belőle embert és állatot egyaránt!
22 Mégis, mindezek ellenére életben hagyok néhányat közülük! Fiak és leányok fognak megmenekülni, egy csekély maradék megmarad, amelyet Babilonba hurcolnak. Igen, éppen ide jönnek, hogy lássátok őket! Akkor majd megvigasztalódtok a csapások miatti szomorúságotokból, amelyekkel Jeruzsálemet sújtottam. 23 Megvigasztal benneteket, ha látni fogjátok, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és milyen istentelen módon éltek! Akkor meg fogjátok érteni, és belátjátok, hogy nem ok nélkül bántam így Jeruzsálemmel” — azt mondja Uram, az Örökkévaló!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávid tanítása.
55 Istenem, hallgasd meg imádságomat!
Ne zárkózz el könyörgésem elől!
2 Hallgass meg, és válaszolj, kérlek,
hadd mondjam el, mi nyugtalanít!
3 Az ellenség hangja megrémített,
a gonoszok fenyegetése megijesztett.
Mert rettenetes dolgokkal vádolnak,
és haragosan támadnak rám.
4 Szívem vergődik,
s halálfélelem rettent.
5 Remegek a félelemtől,
rémület töltött el.
6 Azt mondtam: „Bárcsak szárnyam lenne,
mint a galambnak, hogy elrepülhetnék,
és végre nyugtom lenne!
7 Messze elbujdosnék,
és a pusztában laknék!” Szela
8 Sietve elrepülnék,
menedéket keresnék a vihar elől!
9 Uram, rontsd meg tervüket,
zavard össze beszédüket!
Csupa erőszakot és viszályt látok a városban!
10 Éjjel-nappal ezzel van tele a város,
bűn és hamisság uralkodik benne.
11 Az utcákon erőszak és romlás,
mindenütt csak hazugság és csalás!
12 Ha ellenségem szidalmazna, elviselném.
Ha gyűlölőm támadna, elrejtőznék előle.
13 De te támadsz ellenem,
barátom és társam?
14 Pedig bizalmasom voltál,
együtt jártunk Isten Templomába a sokaságban!
15 Ragadja magával a halál ellenségeimet!
Elevenen hulljanak a hallottak országába,
mert lakóhelyük és lelkük gonoszsággal tele!
16 De én Istent hívom segítségül,
meg is szabadít engem az Örökkévaló!
17 Este, reggel és délben imádkozom,
ő meghallja hangom, és válaszol!
18 Sok csatában harcoltam,
de épségben tértem haza,
mert ő mindig megmentett!
19 Bizony meghallgat engem Isten,
aki ősidők óta uralkodik,
és megveri ellenségeimet. Szela
Ők soha nem változnak,
nem félik és nem tisztelik Istent.
20 Még barátaikat is megtámadják,
megtörik a szövetséget.
21 Beszédük sima és hízelgő,
örökké a békességet emlegetik,
de szívükben már harcra készülnek.
Szavaik simábbak az olajnál,
mégis megsebeznek, mint az éles kard.
22 Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz,
majd ő gondodat viseli!
Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.
23 Istenem, ezeket a gyilkosokat és hazugokat
te dobod a sírba!
Bizony, az életük felét sem érik meg!
Én pedig csak benned bízom, Uram!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center