M’Cheyne Bible Reading Plan

A gibeoniak kiengesztelése

21 Egyszer három egymást követő évben éhínség sújtotta az országot. Mivel ekkor Dávid uralkodott, megkérdezte az Örökkévalót. Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Sault és háza népét gyilkosság bűne terheli, mivel gibeonitákat gyilkoltak meg.”

² A gibeoniak nem tartoztak Izráel leszármazottjai közé, hanem emóriak voltak, akik az ország őslakosai közül megmaradtak, mert Izráel népe megesküdött nekik, hogy megkímélik őket. Saul azonban Izráel és Júda iránti buzgalmában mégis arra törekedett, hogy kiirtsa őket Izráelből és Júdából.^[a]

Dávid király hívatta a gibeoniakat, ³ és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok tőlem? Hogyan tehetném jóvá Izráel ellenetek elkövetett bűnét, hogy áldjátok az Örökkévaló népét?”

⁴ A gibeoniak így válaszoltak: „Arannyal-ezüsttel nem lehet engesztelést szerezni. Tehát nem követelünk Saul családjától ilyesmit. Azonban nekünk nincs jogunk senkit kivégeztetni Izráelben.”

Dávid megértette, és ezt mondta: „Mit kívántok tőlem? Megteszem!”

⁵ „Saul pusztított bennünket — felelték a gibeoniak —, mert teljesen ki akarta irtani népünket Izráel földjéről. ⁶ Ezért azt kérjük, hogy adj át nekünk hét férfit Saul leszármazottjai közül. Mivel Saul az Örökkévaló választottja volt, ezt a hét férfit kivégezzük és fölakasztjuk az Örökkévaló előtt a Gibea-hegyen, ahol Saul élt.”

„Rendben van — válaszolta a király —, átadom őket.”

⁷ Dávid kiválasztotta ezt a hét férfit, de Meribbaalt, Jonatán fiát, Saul unokáját megkímélte, mert esküvel kötött szövetséget^[b] az Örökkévaló előtt Jonatánnal. ⁸ Viszont kiválasztotta Armónit és Meribbaalt,^[c] akiket Ricpá, Ajjá leánya szült Saulnak. Ezen kívül kiválasztotta Merabnak,^[d] Saul leányának öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült. ⁹ Ezt a hét férfit adta át a gibeoniaknak, akik egy napon kivégezték és felakasztották őket az Örökkévaló előtt, a hegyen. Ez tavasszal, az árpaaratás kezdetén történt.

¹⁰ Ezután Ricpá, Ajjá leánya zsákruhát vett, és az aratás kezdetén kiterítette azt a sziklán,^[e] és ott is hagyta azt egészen az őszi esőzés kezdetéig. Ricpá ott maradt kivégzett fiainak holtteste mellett, és őrizte azokat, hogy se nappal a madarak, se éjjel a vadállatok ne férhessenek hozzájuk.

¹¹ Dávidnak jelentették, hogy mit tett Ricpá, Saul másodfelesége. ¹² Akkor Dávid intézkedett, hogy Saulnak és fiának, Jonatánnak csontjait szedjék össze, és hozzák el Jábes-Gileádból. Saul és Jonatán földi maradványait a jábes-gileádiak sok évvel korábban titokban hozták el Bétseán városfaláról, ahová a filiszteusok akasztották föl a holttesteket, miután Saul seregét legyőzték a Gilboa-hegyen.

^13-14 Elhozták tehát Saul és Jonatán csontjait, meg összeszedték annak a hét férfinak a csontjait is, akiket a gibeoniak végeztek ki, és együtt eltemették ezeket Benjámin földjén, Célában, Saul apjának, Kísnek a családi sírboltjában. Mindent úgy tettek, ahogy a király parancsolta.

Ezután Isten kiengesztelődött, és meghallgatta Izráel népének imádságait.

Harc a filiszteusokkal

¹⁵ A filiszteusok ismét háborút indítottak Izráel ellen. Dávid a seregével kivonult, és harcolt ellenük. Az egyik csata közben azonban Dávid nagyon elfáradt és legyengült. ¹⁶ A filiszteusok seregében volt egy harcos, Jisbi-Benób, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.^[f] Az egész hadifelszerelése vadonatúj volt, és a lándzsahegye 300 sékel^[g] súlyú bronzból készült. Ez a Jisbi-Benób elhatározta, hogy megöli Dávidot. ¹⁷ Azonban Abisaj Dávid segítségére sietett, leterítette és megölte a filiszteust.

Ezután Dávidnak megesküdtek a vitézei: „Többé nem jöhetsz velünk a csatába, nehogy Izráel fáklyája kialudjon!”

¹⁸ Egy másik alkalommal Dávid serege ismét a filiszteusokkal harcolt Gób mellett. Ekkor Dávid egyik vitéze, a húsái Szibekkaj, a csatában megölte Szafot, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.

¹⁹ Azután Gób mellett ismét csatáztak a filiszteusokkal. Ekkor Elhánán, a Betlehemből való Jaaré-Óregim fia megölte a gáti Góliátot,^[h] akinek akkora dárdája volt, mint a szövőszék gerendája.

²⁰ Gát mellett is harcoltak a filiszteusokkal, akiknek seregében volt egy hatalmas termetű harcos, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Kezén-lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. ²¹ Ez a harcos gyalázta Izráelt, de Jonatán, Dávid bátyjának, Simeának a fia harc közben leterítette, és megölte őt.

²² Ez a négy harcos mind Gát városából származott, és a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Mind a négyen Dávid és vitézeinek keze által estek el a harcban.

1 Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból.

² Ezt a levelet a velem levő testvéreim nevében is küldöm a Galácia^[a] tartományában élő helyi gyülekezeteknek.

³ Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet. ⁴ Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata szerint. ⁵ Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!

Csak egyetlen igazi evangélium létezik

⁶ Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek. ⁷ Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüzenetet.

⁸ Az igazi örömüzenet az, amelyet mi hirdettünk nektek. Akárki hirdetne másfélét, az legyen átkozott — még ha egy Mennyből jövő angyal, vagy akár mi magunk mondanánk is! ⁹ Ezt már korábban is mondtuk nektek, de most megismétlem: ha valaki másféle örömüzenetet hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, az átkozott legyen!

¹⁰ Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.

Pál Istentől kapta a felhatalmazást

¹¹ Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömüzenet, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik, ¹² hiszen nem emberek tanítottak rá vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.

¹³ Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidóság vallása szerint éltem, könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját. ¹⁴ A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.

¹⁵ Isten azonban már a születésem előtt különválasztott engem a maga számára! Azután pedig kegyelme által megszólított, ¹⁶ és a Fiát kijelentette nekem, majd elküldött, hogy az Izráelen kívüli nemzeteknek hirdessem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget. ¹⁷ Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.

¹⁸ Csak három évvel később mentem fel Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel,^[b] és nála is maradtam tizenöt napig. ¹⁹ De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével. ²⁰ Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság! ²¹ Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.

²² A Krisztushoz tartozó júdeai gyülekezetek azonban még személyesen nem ismertek engem. ²³ Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.” ²⁴ Ezek a hívők azután Istent magasztalták értem.

Prófécia Tírusz fejedelméről

28 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:

Siratóének Tírusz királyáról

¹¹ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹² „Ember fia, ezt a gyászéneket énekeld Tírusz királyáról, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:

Prófécia Szidón ellen

²⁰ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ²¹ „Ember fia, fordulj Szidón felé, és prófétálj ellene! ²² Szólítsd meg, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:

Prófécia az Izráelt környező népekről

²⁴ „Eljön az idő, amikor a környező népek közül többé egyik sem lesz szúrós tövis, vagy fájdalmas sebet ejtő tüske Izráel népe számára. Akkor fogja Izráel megérteni és elismerni, hogy én vagyok Uruk, az Örökkévaló!”

²⁵ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amikor majd összegyűjtöm Izráel népét a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket, akkor majd megtanulják a nemzetek tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Akkor majd Izráel újra a saját földjén lakik, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. ²⁶ Igen, biztonságban fognak ott élni, házakat építenek és szőlőt telepítenek. Mivel megítélem és megbüntetem a körülöttük lévő népeket, akik lenézték és megvetették Izráelt, mindannyian megértik és elismerik, hogy én, az Örökkévaló vagyok Izráel Istene.”

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.