M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid másodszor is megkíméli Saul életét

26 Zíf lakosai közül néhányan elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Királyunk, Dávid a Hakilá-dombon rejtőzik, Jesimontól keletre.”

² Saul ekkor elindult 3 000 legjobb katonájával — akiket egész Izráelből válogatott össze —, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Zíf-pusztában. ³ Amikor megérkezett, a Hakilá-dombon vert tábort, Jesimon közelében, az út mellett. Dávid ezalatt a pusztában tartózkodott. Mikor észrevette, hogy Saul az üldözésére indult, ⁴ kémeket küldött ki, és megbizonyosodott felőle, hogy Saul csapata már megérkezett a környékre. ⁵ Ezután maga Dávid is Saul táborának a közelébe ment, és jól megfigyelte azt a helyet, ahol Saul és Abner alszanak. Abner Nér fia és a sereg fővezére volt. Saul a tábor közepén aludt, a katonáitól teljesen körülvéve.

⁶ Dávid megkérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól: „Melyikőtök jön le velem Saulhoz, a táborába?” Abisaj — aki Cerúja fia, és Jóáb testvére volt — vállalkozott rá: „Én lemegyek veled” — felelte.

⁷ Éjjel azután Dávid és Abisaj óvatosan belopóztak Saul táborába. Egészen közel jutottak Saulhoz, aki mélyen aludt. Látták, hogy Saul feje mellett ott van a lándzsája, a földbe szúrva. Abner, meg a többi katona is ott feküdt Saul körül: mindannyian mélyen aludtak.

⁸ „Látod? — súgta Abisaj Dávidnak. — Isten most a kezedbe adta ellenségedet! Engedd meg, hogy a földhöz szegezzem Sault a saját lándzsájával! Egyetlen szúrással végzek vele, nem lesz szükség többre.”

⁹ De Dávid nem engedte: „Nem, Abisaj, ne nyúlj hozzá! — felelte. — Ki emelhetne büntetlenül kezet az Örökkévaló fölkentjére? ¹⁰ Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy maga az Örökkévaló fog Saulra lesújtani. Vagy eljön az ideje, és meghal, vagy pedig csatában esik el. ¹¹ Az Örökkévaló mentsen meg attól, hogy kezet emeljek arra, akit ő fölkent! De vedd csak el a lándzsáját meg a vizeskorsóját, és menjünk!”

¹² Így hát Dávid magával vitte Saul lándzsáját és vizeskorsóját, és Abisajjal együtt elmentek. Saul és az emberei semmit sem vettek észre, mert az Örökkévaló mély álmot küldött rájuk.

¹³ Dávid fölment a völgy túlsó oldalán lévő domb tetejére, jó messzire, hogy biztonságos távolban legyen Saul seregétől. ¹⁴ Onnan kiáltott le a seregnek és Abnernek, Nér fiának: „Hallod-e Abner? Válaszolj nekem!”

„Ki vagy te? — kiáltott vissza Abner. — Miért szólítod a királyt?”

¹⁵ Dávid így folytatta: „Abner, te vagy a legvitézebb harcos Izráelben, igaz? Akkor miért nem őrizted jobban uradat?! Hiszen valaki behatolt a táborodba, hogy megölje a királyt! ¹⁶ Nagy hibát vétettél! Az Örökkévalóra mondom, megérdemelnétek, hogy kivégezzenek benneteket, amiért nem őriztétek uratokat, az Örökkévaló fölkent királyát! Nézd csak meg, hová lett a király ágya mellől a lándzsája és a vizeskorsója?”

¹⁷ Saul fölismerte Dávid hangját, és így kiáltott neki: „Te vagy az, fiam, Dávid?”

„Igen, én vagyok az, uram, királyom! — felelt Dávid. — ¹⁸ De miért üldözöl engem, hűséges szolgádat? Mit vétettem ellened? Mi a bűnöm? ¹⁹ Kérlek, uram, királyom, hallgass meg engem, szolgádat! Ha az Örökkévaló indított arra, hogy üldözz engem, őt ki lehet engesztelni áldozattal. De ha emberek ingereltek téged ellenem, akkor legyenek átkozottak az Örökkévaló előtt, amiért elüldöztek engem arról a földről, amelyet örökségül kaptam az Örökkévalótól! Legyenek átkozottak, amiért azt mondták nekem: »Menj el innen, és szolgálj más isteneket!« ²⁰ De nem, az nem lehet, hogy az Örökkévaló arcától távol kelljen meghalnom! Izráel királya kivonult seregével, hogy egy kicsiny bolhát üldözzön, vagy úgy kergessen engem, ahogy a fogolymadarakra vadásznak a hegyekben!”

²¹ Saul így kiáltott vissza: „Jöjj vissza, fiam, Dávid, mert vétkeztem ellened! Nem fogok többé a vesztedre törni! Hiszen ma megkímélted az életem, pedig megölhettél volna. Bizony, nagyot hibáztam, és bolondul cselekedtem!”

²² Dávid így felelt: „Nézzétek, itt van a király lándzsája! Jöjjön át érte valaki, és vigye vissza! ²³ Minden embernek a maga hűsége és igazságossága szerint fizet meg az Örökkévaló, ahogy megérdemli! Nézd, királyom, ma az Örökkévaló a kezembe adott téged, de nem emeltem kezet rád, mivel téged az Örökkévaló kent föl királlyá! ²⁴ Amilyen drága volt számomra az életed, legyen az én életem is olyan drága az Örökkévaló számára, és szabadítson ki engem minden bajból!”

²⁵ Saul végül ezt mondta: „Áldott legyél, fiam, Dávid! Nagy dolgokat fogsz véghezvinni, és győztes leszel!”

Ezután Dávid továbbment, Saul pedig hazatért.

A házasságról

7 Most pedig a leveletekben feltett kérdésekre válaszolok.

Azt írtátok: „Jobb a férfinak, ha egyáltalán nem is nyúl asszonyhoz.” ² Én meg azt mondom: a szexuális bűnök veszélye miatt minden férfi házasodjon meg, és minden leány menjen férjhez. ³ A férj adja meg a feleségének, amivel tartozik neki, és ugyanígy a feleség is a férjének. ⁴ Nem a feleség rendelkezik a saját testével, hanem a férje. Hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a feleségét szolgálja vele. ⁵ Ne tagadjátok meg a másiktól, hogy a testetekkel is szolgáljátok egymást! Csak közös megegyezéssel tartózkodjatok a házasélettől, és akkor is csak egy ideig, ameddig teljesen az imádkozásra fordítjátok minden figyelmeteket. Azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán ne tudjon benneteket szexuális kívánságokkal kísérteni. ⁶ Mindezt azonban azért mondom, mert kedvezni akarok nektek, nem pedig parancsként.

⁷ Szeretném, ha mindenki úgy élne, mint én, de Isten mindegyikünknek más-más ajándékot adott: az egyiknek ilyet, a másiknak másfélét.

⁸ Akik még nem élnek házasságban, vagy már megözvegyültek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek. ⁹ Azonban, ha nem tudják magukat megtartóztatni, inkább házasodjanak meg, illetve menjenek férjhez. Mert jobb házasságban élni, mint a szexuális kívánság tüzében égni.

¹⁰ Azoknak, akik házasságban élnek, azt a parancsot küldöm — és ez valójában az Úr Jézus parancsa! —, hogy az asszony ne hagyja el a férjét, se ne váljon el tőle! ¹¹ Ha pedig mégis elválik, utána ne menjen férjhez máshoz, inkább béküljön ki a férjével! Parancsolom a férjeknek is, hogy feleségüktől ne váljanak el, se ne hagyják el őket!

¹² A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy hívő férfinak hitetlen felesége van, aki együtt akar vele élni, a férj ne váljon el a feleségétől! ¹³ Ha valamelyik hívő asszonynak hitetlen férje van, aki együtt akar vele élni, az asszony ne váljon el a férjétől! ¹⁴ Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, és a hitetlen feleség meg van szentelve hívő férje által. Ha nem így lenne, akkor közös gyermekeik nem tartoznának Isten népéhez, így azonban ezek a gyermekek is szentek.

¹⁵ Ha azonban a hitetlen férj, vagy feleség el akar válni hívő házastársától, ám váljon el! Ilyen esetben a hívő férj, vagy a hívő feleség nincs hozzákötve a hitetlen házastársához, hanem szabad. Isten azonban arra hívott el benneteket, hogy egymással békességben éljetek. ¹⁶ Te hívő feleség, talán még megmentheted a hitetlen férjedet! Te hívő férj, talán még megmentheted a hitetlen feleségedet!

Maradj meg abban, ahogyan Isten elhívott!

¹⁷ Mindenki folytassa azt az életmódot és hivatást, amelyet Isten adott neki! Éljen úgy, ahogyan akkor élt, amikor Isten megszólította. Így rendelkezem az összes helyi gyülekezetben.

¹⁸ Ha például valaki már körül volt metélve, amikor Isten megszólította, ne akarjon ezen változtatni! Akit viszont körülmetéletlen állapotban hívott el az Úr, az ne akarjon körülmetélkedni, ¹⁹ mert nem az a fontos, hogy valaki körül van metélve, vagy nincs. Csak egy dolog számít: az Isten parancsainak való engedelmesség.

²⁰ Mindenki maradjon meg abban az állapotában, ahogyan elhívta az Úr! ²¹ Rabszolgaként kaptad az elhívást? Ne bánkódj emiatt! Azonban ha szabaddá lehetsz, akkor élj a lehetőséggel! ²² Mert az a rabszolga, akit az Úr elhívott, szabad ember az Úrban. Másfelől viszont, aki szabad emberként kapta az elhívást, az meg Krisztus rabszolgája lett. ²³ Drága váltságdíjat fizetett értetek Isten, ezért csak őt szolgáljátok, ne másokat!

²⁴ Testvéreim, bármilyen állapotban is ért benneteket Isten hívása, maradjatok meg abban azután is, amikor már Istennel együtt éltek.

A megházasodás kérdései

²⁵ Most szeretnék azokról írni, akik még nem házasodtak meg, illetve nem mentek férjhez.^[a] Erre nézve ugyan nem kaptam parancsot az Úrtól, de tanácsot azért adhatok. Úgy mondom ezt, mint akit az Úr a kegyelme által megbízhatóvá tett. ²⁶ Azt gondolom, hogy a mostani nehéz időkben az a helyes, ha mindenki abban az állapotban marad, ahogyan éppen most van. ²⁷ Ha megnősültél, akkor ne akarj elválni! Ha nincs feleséged, ne is keress magadnak! ²⁸ Azonban ha mégis megnősülsz, nem vétkezel, és ha a leány férjhez megy, ő sem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gondjaik lesznek a mindennapi életben — én pedig szeretnélek benneteket ezektől megkímélni.

²⁹ Azért mondom ezt, testvéreim, mert a hátralévő idő már nagyon rövid. Ezért mostantól fogva, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem is volna. ³⁰ Akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örülnek, mintha nem örülnének, aki vásárol valamit, mintha semmije se lenne! ³¹ Akik használják, amit ez a világ nyújt, úgy éljenek vele, mintha semmi közük nem lenne hozzá, mert a világ jelenlegi formája és rendszere hamarosan elmúlik.

³² Azt szeretném, hogy gondok és aggodalmak nélkül éljetek. Az a férfi, aki nem házasodik meg, az Úr tetszését keresi, és az Úr munkájára van gondja. ³³ Viszont aki megházasodott, az a világi dolgokkal törődik, és a felesége kedvét keresi. ³⁴ Így kétfelé oszlik a figyelme: kedvét keresi az Úrnak is, meg a feleségének is. Hasonlóképpen az asszony, aki már nincs férjnél, vagy a leány, aki még nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, és egyedül az Urat szolgálja testével és szellemével egyaránt. A férjes asszony azonban a mindennapi dolgokkal törődik, és a férje kedvét keresi. ³⁵ Mindezt a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy korlátozzalak benneteket. Abban szeretnék segíteni, hogy helyesen és jó rendben éljetek, és teljes odaadással szolgáljátok az Urat.

³⁶ Ha egy férfi úgy gondolja, hogy a menyasszonya lassan túlhaladja a házasságra legalkalmasabb kort, és ezért feleségül akarja venni, ám vegye feleségül. Azzal, hogy összeházasodnak, nem vétenek semmit. ³⁷ Egy másik férfi azonban lehet, hogy arra a szilárd meggyőződésre jut, hogy nem akar megházasodni, és teljesen szabadon dönthet ebben, semmi sem kényszeríti. Így eldöntheti, hogy mégsem veszi feleségül azt a leányt, akit korábban eljegyzett. Ez a férfi is helyesen döntött. ³⁸ Tehát az is helyesen teszi, aki a menyasszonyával összeházasodik. Aki azonban nem házasodik meg, az még helyesebben cselekszik.

³⁹ A férjes asszony maradjon a férjével, amíg a férje él. Ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az új férje is az Úr követője legyen. ⁴⁰ Azonban boldogabb lesz, ha nem megy újra férjhez. Ez a véleményem, és hiszem, hogy Isten Szelleme bennem lakik.

Prófécia Jeruzsálem pusztulásáról

5 Azután ezt mondta: „Ember fia, amikor letelik Jeruzsálem ostromának az ideje,^[a] fogj egy éles kardot, és borotváld le hajad és szakállad, mint a borotvával szokták. Levágott hajadat és szakálladat tedd mérlegre, és gondosan oszd három egyenlő részre! Az egyik harmadrészt tedd rá arra a téglára, amely Jeruzsálemet jelképezi, és égesd meg rajta. A másik harmadrészt vagdosd fel apróra a karddal, és szórd szét a »város« körül! A maradék harmadot szórd a levegőbe, hadd fújja szét a szél! Én pedig kivont karddal űzöm őket, amíg szétszóródnak. ³ A maradékból azonban előbb egy keveset köss a ruhád szegélyébe! ⁴ Azután még ebből is vegyél ki egy csipetnyit, és dobd a tűzbe! Égesd el — mert ebből fog az a tűz kicsapni, amely eléri Izráel népét!”

⁵ Majd azt mondta Uram, az Örökkévaló: „Mindez Jeruzsálemet jelképezi. Mert én helyeztem el őt a különböző nemzetek közé. Én vettem körül a többi országokkal. ⁶ Jeruzsálem népe azonban fellázadt a törvényeim ellen, és bűnösebb lett, mint a körülötte élő idegen népek. Engedetlenebb lett rendelkezéseimmel szemben, mint a környező országok. Nem engedelmeskedtek parancsaimnak, és nem az én törvényeim szerint éltek.”

⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel lázadóbbak és engedetlenebbek voltatok, mint a körülöttetek élő népek, s mivel nem éltetek törvényeim szerint és nem engedelmeskedtetek parancsaimnak, sőt, még a körülöttetek élő népek törvényeinek mértéke szerint sem éltetek, ⁸ ezért mostantól fogva én magam fordulok ellenetek! Bizony, én magam büntetlek meg benneteket a többi népek szeme láttára. ⁹ Mivel ti ilyen szörnyű és utálatos dolgokat követtetek el, én is olyan rettenetes dolgokat teszek veletek, amilyet eddig még soha, és amilyet ezután soha többé nem teszek: ¹⁰ Jeruzsálem lakosait annyira gyötörni fogja az éhség, hogy a szülők a saját gyermekeiket eszik meg, és a gyermekek a szüleiket! Végrehajtom rajtatok sokféle ítéletemet, és akik élve maradnak, azokat szerteszét szórom a szélrózsa minden irányába!”

¹¹ „Olyan biztos, hogy megbüntetlek téged, Jeruzsálem, mint ahogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, mert bemocskoltad szent Templomomat sokféle szörnyű tetteiddel és undorító bálványaiddal! Bizony, megbüntetlek érte, és elfordítom a szemem rólad, nem szánakozom rajtad, és nem sajnállak! ¹² Jeruzsálem, lakosaid harmadrésze az ostromlott városban pusztul el éhség és betegség miatt, harmadrésze harcban esik el a városon kívül, maradékát pedig kivont karddal üldözöm, és szétszórom a földön. ¹³ Csak azután szűnik meg ellenük való haragom, és miattuk való bosszúságom, mert elégtételt veszek mindazért, amit ellenem elkövettek. Ők pedig meg fogják érteni, hogy én, az Örökkévaló szóltam hozzájuk, amikor irántuk való féltő szeretetem^[b] és miattuk való bosszúságom arra indított, hogy haragomat rájuk zúdítsam.”

¹⁴ „A körülötted lakó népek szeme láttára el foglak pusztítani, Jeruzsálem — csak romhalmaz marad belőled! Gyalázni és gúnyolni fog mindenki, aki arra jár! ¹⁵ A szomszédos nemzetek gúnyolódni fognak rajtad, de rémületes és intő példa is leszel a számukra, amikor látják majd, hogyan hajtom végre rajtad büntető ítéleteimet haraggal, búsulással és súlyos csapásokkal. Ezt én mondom, az Örökkévaló! ¹⁶ Rátok szabadítom az éhség gonosz nyilait, amelyek bizonyosan elpusztítanak benneteket. Súlyos éhínséget bocsátok rátok, és elveszem tőletek a mindennapi kenyeret. ¹⁷ Éhséget és gonosz vadállatokat küldök rátok, amelyek megfosztanak gyermekeitektől. Halálos járványok pusztítanak közöttetek a városban, és ellenséges katonák gyilkolnak majd benneteket. Mindezek rátok következnek, ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Második Könyv

(Zsoltárok 42–72)

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.