M’Cheyne Bible Reading Plan

Ahitófel és Húsaj tanácsa

17 Ahitófel ezt tanácsolta Absolonnak: „Hadd válasszak ki 12 000 harcost, és azonnal elindulok velük! Még ma éjjel Dávid üldözésére indulok. ² Váratlanul megtámadom Dávidot, mert most még kimerült. Megrémítem, és egész seregét szétkergetem, de csak a királyt fogom megölni. ³ Azután az egész népet visszahozom, mert ha egyszer Dávid már nem él — és számodra csak az ő halála fontos —, akkor mindenki békességben lesz.”

⁴ Tetszett ez a terv Absolonnak és Izráel többi vezetőinek is. ⁵ Absolon mégis azt mondta: „Hívjátok ide az arki Húsajt, hallgassuk meg az ő tanácsát is!”

⁶ Amikor Húsaj elé jött, Absolon elmagyarázta neki, mit javasolt Ahitófel, azután megkérdezte: „Mit tanácsolsz, kövessük-e Ahitófel tervét? Vagy ha tudsz jobbat, add elő!”

⁷ Húsaj így válaszolt: „Uram, Ahitófel most az egyszer nem jó tanácsot adott neked. ⁸ Hiszen magad is jól tudod, hogy atyád és harcosai milyen harcedzett férfiak! Most a végsőkig el vannak keseredve, és olyan veszélyesek, mint a kölykeitől megfosztott felbőszült anyamedve. Atyád gyakorlott a hadviselésben, és ezért veszélyes helyzetben nem tölti az éjszakát a táborban az emberek között, ⁹ hanem elrejtőzik valami barlangban, vagy más alkalmas rejtekhelyen.

Azután megtörténhet, hogy az első összecsapásnál a mieink közül is elesnek néhányan. Ennek híre megy, és aki csak hallja a seregünkben, megrémül, és már úgy adja tovább: »Absolon seregét vereség érte!« ¹⁰ Akkor azután inukba száll a bátorsága még a legbátrabb katonáidnak is, akiknek szíve olyan, mint az oroszláné, mert egész Izráel tudja, hogy atyád milyen félelmetes harcos, és bátor hősök veszik körül.

¹¹ Azt tanácsolom tehát, hogy egész Izráelből gyűjts össze mindenkit, akit csak lehet. Dántól Beérsebáig minden harcost hívj magadhoz, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad is menj velük. ¹² Akkor azután akárhol is találunk rájuk, úgy támadjuk meg őket, hogy nem tudnak elmenekülni! Ahogy a harmat belepi a földet, seregünk is úgy fogja elborítani őket. Senkit sem hagyunk életben közülük: sem Dávid, sem az emberei nem menekülhetnek! ¹³ Ha pedig Dávid visszahúzódik egy fallal körülkerített városba, akkor egész Izráel vonjon kötelet a város köré, és rántsuk le a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon belőle!”

¹⁴ Absolon és az izráeli vezetők mind azt mondták, hogy Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé. Az Örökkévaló határozott úgy, hogy bár Ahitófel tanácsa célravezető volt, mégis utasítsák el, mert Absolon vesztét akarta.

Dávid megtudja Absolon tervét

¹⁵ Azután Húsaj elmondta Cádók és Ebjátár papoknak, hogy mi történt Absolon tanácskozásán: milyen tanácsot adott Ahitófel és mit javasolt ő maga Absolonnak és Izráel vezetőinek. ¹⁶ Majd ezt mondta nekik: „Sietve üzenjétek meg Dávidnak, hogy ne táborozzon ma éjjel a Jordán gázlóinál a puszta szélén! Azonnal keljen át a folyón, nehogy elvesszen egész népével együtt!”

¹⁷ A papok fiai, Jonatán és Ahimaac a Rógél-forrásnál várakoztak, Jeruzsálemen kívül. Nem akartak bemenni a városban, nehogy valaki észrevegye őket. A papoktól egy szolgálóleány szokta vinni az üzenetet a forráshoz a fiúknak, akik azután Dávidhoz siettek a hírekkel.

¹⁸ Azonban egy fiú mégis észrevette Jonatánt és Ahimaacot, és elfutott, hogy jelentse Absolonnak. Jonatán és Ahimaac sietve elindult a forrástól, és amikor Bahúrimba értek, ott bementek egy házhoz, amelynek udvarán volt egy kút. Abba leereszkedtek, ¹⁹ és a gazdasszony betakarta a kút nyílását egy vászonnal, arra meg gabonát öntött, s így még a kút sem látszott. ²⁰ Absolon szolgái hamarosan odaértek, és kérdezték a gazdasszonyt, nem látta-e Ahimaacot és Jonatánt.

Ő ezt felelte: „Láttam, amint átkeltek a patakon.” A katonák egy ideig keresték a két fiút, de mikor sehol nem találták őket, visszamentek Jeruzsálembe.

²¹ Miután a katonák elmentek, a fiúk kimásztak a kútból, és folytatták útjukat. Dávid királyhoz érkezve átadták az üzenetet: „Sietve keljetek át a Jordánon, mert Ahitófel ilyen és ilyen tanácsot adott Absolonnak!”

²² Akkor Dávid és egész kísérete átkelt a Jordán keleti oldalára. Mire feljött a hajnal, már mindannyian a túlsó parton voltak.

Ahitófel öngyilkossága

²³ Ezalatt Jeruzsálemben a következő történt. Ahitófel látta, hogy az ő tanácsát elutasították, emiatt felnyergelte a szamarát, és hazatért a maga városába, a családjához. Végrendelkezett, s miután mindent elrendezett, fölakasztotta magát és meghalt. Ott is temették el a családi sírkamrába.

Absolon Dávid üldözésére indul

²⁴ Közben Dávid és serege Mahanaimba érkezett.

Absolon és az Izráelből összegyűjtött sereg elindult Jeruzsálemből, és átkeltek a Jordánon. ²⁵ Hadserege vezetését Absolon Jóáb helyett rábízta Amászára, akinek apját Jitrának hívták és ismáeli^[a] származású volt. Amásza anyja Abígal és Cerúja, Jóáb anyja, testvérek voltak, apjukat Náhásnak hívták.

²⁶ Absolon serege Gileád földjén vert tábort.

²⁷ Amikor Dávid Mahanaimba érkezett, három férfi, Sóbi, Mákír és Barzillaj jött hozzá, hogy ellássák mindennel, amire neki és seregének szüksége volt. Sóbi, Náhás fia az ammoni Rabbából jött, Mákír, Ammiél fia Lódebár városából, Barzillaj pedig a gileádi Rógelimből érkezett. ^28-29 Tudták, hogy Dávid serege éhes, fáradt és szomjas a hosszú pusztai út miatt. Ezért hoztak számukra összegöngyölhető fekvőhelyeket és takarókat, mindenféle fém- és cserépedényeket, búzát és árpát, lisztet és pörkölt gabonát, szárazbabot és lencsét, mézet és vajat, meg juhokat és tehéntejből készült sajtot.

Mi szellemi fegyverekkel harcolunk

10 Krisztus szelídségével és gyöngédségével intelek és figyelmeztetlek titeket én, Pál — akiről egyesek azt mondják, hogy szemtől szemben alázatosan viselkedek, és csak a távolból vagyok harcias. ² El fogok menni hozzátok, de kérlek, ne kényszerítsetek rá, hogy harcias legyek azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak közönséges emberi eszközökkel élünk!

³ Mert igaz, hogy ebben a testben élünk, de nem közönséges fegyverekkel harcolunk, ahogyan az emberek szoktak. ^4-5 A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Le is rombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak! ⁶ Készek vagyunk arra is, hogy megbüntessünk közöttetek minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.

⁷ Lássátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor fogja fel, hogy mi is ugyanúgy Krisztushoz tartozunk! ⁸ Lehet, hogy látszólag túl sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele — de én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani! ⁹ Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket. ¹⁰ Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit sem ér.” ¹¹ Ezeknek azt üzenem, hogy amit távolról, a leveleinkben írtunk, pontosan azt fogjuk tenni, amikor személyesen közöttetek leszünk. ¹² Mert mi nem akarunk versengeni ezekkel az önjelöltekkel, akik nem veszik észre, milyen ostobák, amikor a saját mércéjükhöz mérik magukat!

¹³ Mi azonban semmi mással nem dicsekszünk, csak azzal a munkával, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk. ¹⁴ Mert mi nem lépjük át a megbízatásunk határait. Akkor léptük volna át, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok vitték! ¹⁵ Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, s nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjedjen. ¹⁶ Mert az a szándékunk, hogy a városotokon túli vidékeken is hirdessük az örömüzenetet. Semmiképpen sem akarunk azonban olyan munkával dicsekedni, amelyet más végzett a maga területén. ¹⁷ Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”^{[a] 18} Mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.

Prófécia Jeruzsálem ostromáról

24 A száműzetés kilencedik évében^[a], a tizedik hónap tizedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, jegyezd fel ezt, és a mai napot: »Babilon királya a mai napon seregével ostrom alá vette Jeruzsálemet.« ³ A lázadó és engedetlen népnek, Izráelnek pedig mondd el ezt a példázatot! Szólj hozzájuk: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:

Prófécia Jeruzsálem elpusztulásáról

¹⁵ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁶ „Ember fia, lásd, hirtelen csapással elveszem tőled, akit szívedből szeretsz! Te azonban ne jajgass, ne sirasd meg, könnyet se hullass érte! ¹⁷ Hallgass, és csak magadban sóhajtozz, csendben gyászold, ne úgy, ahogy a halottat szokták^[c]! Turbánod tedd fejedre, sarudat húzd föl, szakállad ne kösd be, és ne rendezz halotti tort sem!”

¹⁸ Reggel elmondtam ezt a népnek, estére pedig hirtelen meghalt a feleségem.

Másnap reggel mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. ¹⁹ Az emberek megkérdezték: „Miért viselkedsz így? Mit akarsz ezzel mondani?”

²⁰ Ezt válaszoltam: „Az Örökkévaló szólt hozzám: ²¹ Mondd meg Izráel népének: Uram, az Örökkévaló ezt üzeni nektek: »Nézzétek! Lám, büszkék vagytok az én jeruzsálemi Templomomra, szemetek fényére, mert erőt ad nektek, mert lelketeket gyönyörködteti — én mégis megengedem, hogy meggyalázzák és lerombolják azt! Fiaitokat és leányaitokat pedig, akiket ott hagytatok Jeruzsálemben, fegyver pusztítja majd el!

²² Izráel népe, ti is úgy tesztek majd, ahogy Ezékiel: nem fogtok gyászolni, ahogyan szoktatok. Szakállatokat nem kötitek be, nem ültök halotti tort, ²³ turbánjaitokat fölteszitek, saruitokat fölhúzzátok, nem sírtok-jajgattok. Bűneitek büntetése miatt elsorvadtok, és csak egymás között sóhajtoztok és bánkódtok. ²⁴ Nézzétek Ezékiel példáját! Amit ő tett, az számotokra is jel: mert ti is ugyanezt teszitek majd. Amikor ez bekövetkezik, akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló!«”

^25-26 „Ember fia, elveszem népemtől erejük támaszát, amelyben bíztak, elveszem tőlük, amire büszkék voltak, s amivel dicsekedtek. Elveszem szemük fényét, szívük vágyát: Jeruzsálemet. Elveszem tőlük fiaikat és leányaikat is. Azon a napon egy jeruzsálemi menekült érkezik majd hozzád, és saját füleddel fogod hallani tőle a hírt. ²⁷ Azon a napon nyelved megoldódik, nem leszel néma többé, és beszélsz a menekülttel. Bizony, jel leszel a nép számára — hogy megértsék és elismerjék, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Salamoné.^[a]

²⁰ Itt fejeződnek be Dávidnak, Isai fiának imádságai.