M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid és Betsabé bűne

11 Ezután történt, hogy tavasszal, amikor a királyok általában hadjáratra indulnak, Dávid elküldte Jóábot és a többi hadvezérét, hogy egész Izráel seregével együtt támadják meg az ammoniakat. A hadsereg el is vonult, legyőzték az ammoniak seregét, majd ostromolni kezdték a fővárost, Rabbát.

Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. ² Történt egy este, hogy Dávid fölkelt fekhelyéről, és éppen a palotája tetején^[a] sétált. Az egyik szomszédos háznál meglátott egy igen szép termetű asszonyt, aki éppen fürdött. ³ Dávid elküldte egyik szolgáját, hogy járjon utána, ki lehet az asszony. Így tudta meg, hogy Betsabénak hívják, Eliám leánya, a hettita Úriás^[b] felesége.

⁴ Akkor Dávid elküldött valakit, és magához hívatta Betsabét, aki éppen akkor fejezte be a megtisztulás szertartását. Ezután Dávid együtt hált Betsabéval, majd az asszony visszatért a saját házához. ⁵ Egy idő múlva Betsabé észrevette, hogy gyermeket vár, és ezt megüzente Dávidnak is.

Dávid leplezni próbálja bűnét

⁶ Ekkor Dávid követet küldött Jóábhoz, ezzel az üzenettel: „Küldd hozzám a hettita Úriást!”

Jóáb tehát visszaküldte Úriást Dávidhoz. ⁷ Amikor Úriás megérkezett, Dávid megkérdezte tőle, hogy van Jóáb és a serege, érdeklődött a hadakozás felől, ⁸ majd hazaküldte Úriást: „Menj haza, pihend ki magad!”^[c] — mondta neki.

Miután Úriás elment, Dávid még ajándékot is küldött utána: válogatott ételeket. ⁹ Azonban Úriás nem ment haza, hanem a királyi palota bejáratát őrző katonák között aludt, a kapun kívül.

¹⁰ Ezt jelentették Dávidnak, aki ekkor ismét magához hívatta Úriást, és megkérdezte tőle: „Hiszen hosszú útról tértél haza, miért nem mentél a házadhoz?”

¹¹ Úriás így felelt a királynak: „Királyom, az Örökkévaló Szövetségládája, meg Izráel és Júda serege sátorokban lakik a harcmezőn, és vezérem, Jóáb, meg uram harcosai a nyílt mezőn táboroznak —, hogy mehetnék én akkor haza, hogy egyek-igyak és a feleségemmel háljak? Életedre mondom, soha nem tennék ilyet!”

¹² „Jól van, maradj még egy napot, azután holnap térj vissza a sereghez!” — mondta Dávid.

Így Úriás még egy napig Jeruzsálemben maradt.

¹³ Dávid ismét magához hívatta, és megvendégelte, sőt leitatta Úriást. Együtt ettek-ittak, de azon az éjjelen Úriás megint a király szolgái között aludt, és nem ment haza.

Dávid meggyilkoltatja Úriást

¹⁴ Másnap reggel Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el neki. ¹⁵ A levélben ez állt: „Jóáb, állítsd Úriást a csatában az első vonalba, ahol a leghevesebb a harc! Azután hagyjátok magára, hogy az ellenség ölje meg.”

¹⁶ Amikor Úriás visszatért Jóábhoz, még tartott a város ostroma. Jóáb — miután Dávid levelét megkapta — arra a helyre állította Úriást, ahol az ellenség legerősebb harcosai voltak. ¹⁷ Rabbá városának védői kijöttek a városból, és összecsaptak Jóáb katonáival. Néhányan Dávid vitézei közül is elestek a harcban, többek között a hettita Úriás is.

¹⁸ Ezután Jóáb jelentést küldött Dávidnak az egyik katonája által. ¹⁹ A hírvivőnek ezt mondta: „Számolj be a királynak az ostrom állásáról és a csatáról. ²⁰ Ha pedig a király megharagudna, és ezt kérdezné: »Miért mentetek harc közben olyan közel a várfalhoz? Nem tudtátok, hogy onnan nyilakat lőhetnek rátok? ²¹ Nem emlékeztek rá, hogy így halt meg Tébec ostroma közben Abimelek, Jerubbaál^[d] fia is?! Egy asszony dobott a fejére malomkövet a várfalról!^[e] Minek mentetek olyan közel?« Ha tehát a király ilyesmit kérdezne, akkor ezt mondd neki: »Uram, meghalt a csatában szolgád, a hettita Úriás is.«”

²² A hírvivő elment, és jelentette Dávidnak, amit Jóáb üzent: ²³ „Az ammoniak kijöttek a városukból, és megtámadtak bennünket. Előbb ők voltak az erősebbek, azután visszaszorítottuk őket egészen a város kapujáig. ²⁴ Ott azonban a védők nyílzáport zúdítottak ránk a falakról, és néhányat közülünk halálra sebeztek. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.”

²⁵ Dávid ezt válaszolta a hírvivőnek: „Ezt üzenem Jóábnak: »Ne bánkódj emiatt, mert harc közben mindig vannak áldozatok. Fokozzátok a támadást Rabbá ellen, és győzni fogtok!« Így bátorítsd Jóábot a nevemben.”

Dávid feleségül veszi Betsabét

²⁶ Amikor Betsabé megtudta, hogy a férje, Úriás meghalt a csatában, elsiratta és meggyászolta. ²⁷ A gyász ideje után Dávid elküldte szolgáit, hogy Betsabét költöztessék a palotájába, majd feleségül vette az asszonyt. Betsabé azután fiút szült Dávidnak.

De amit Dávid tett, azt az Örökkévaló rossznak tartotta.

Kincs a cserépedényben

4 Mivel Isten az, aki a kegyelme által indítva ilyen szolgálatot bízott ránk, nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel! ² Nem ravaszkodunk, nem is hamisítjuk meg Isten üzenetét, és elutasítunk mindenféle tisztességtelen manipulációt, amelyekkel egyesek titokban félrevezetik a többieket. Mi nyíltan hirdetjük az igazságot. Így ajánljuk magunkat — Isten tekintete előtt — minden ember lelkiismeretének. ³ Ennek ellenére az örömüzenet, amelyet hirdetünk, egyesek számára mégis érthetetlen — de csak azért, mert ők a pusztulás felé haladnak. ⁴ Ezek a hitetlenek azért nem képesek az örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat. Azt akarta, hogy ne láthassák az örömhír világosságát, amely Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten.

⁵ Mert mi nem magunkat, hanem Jézus Krisztust hirdetjük, és azt, hogy ő az Úr. Magunkat pedig úgy ajánljuk, mint akik rabszolgáitok vagyunk, Jézus kedvéért. ⁶ Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon fel a világosság a sötétségből!”^[a] Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is, akik hiszünk Jézusban. E világosság által ismerjük fel Isten dicsőségét Krisztus arcán.

⁷ Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk. ⁸ Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! ⁹ Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. ¹⁰ Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk. ¹¹ Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy Jézus élete viszont látható legyen a mi halandó testünkben. ¹² Ezért a halál bennünk végzi a munkáját, az élet pedig bennetek.

¹³ Az Írás azt mondja: „Hittem, azért szóltam.”^[b] Bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van. Mi is azért szólunk, mert hiszünk, ¹⁴ mert tudjuk, hogy Isten, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból, ugyanúgy bennünket is fel fog támasztani, és veletek együtt maga elé állít. ¹⁵ Mindez értetek történik. A célja pedig az, hogy egyre több és több ember fogadja el és adja tovább Isten kegyelmét, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségéért.

Szenvedés és dicsőség

¹⁶ Ez az oka, hogy nem adjuk fel, és nem fáradunk bele a szolgálatba. Igaz, a „külső emberünk”, vagyis a testünk egyre idősebb és gyengébb, de a „belső emberünk” mégis napról napra megújul. ¹⁷ Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel. ¹⁸ Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.

Isten igazságossága

18 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ez a közmondás járja nálatok Izráel földjén:

De miért mondjátok ezt?

³ Olyan igaz, mint ahogy élek — mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy nem emlegetitek többé ezt a mondást Izráelben! ⁴ Mert minden ember lelke az enyém: az apák és fiaik élete egyaránt kezemben van. Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt.

⁵ Aki igazságos, az élni fog! Az ilyen férfi az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik: ⁶ nem megy a hegyekre a bálványokhoz, hogy nekik áldozzon, és egyen a bálványoknak szentelt ételekből, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával, nem közeledik asszonyához annak tisztulása idején, ⁷ nem él vissza mások szorult helyzetével, adósának a zálogot visszaadja, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent, ⁸ nem számít fel kamatot a kölcsön után, nem követ el igazságtalanságot, de igazságosan ítél az emberek közötti vitás ügyekben, ⁹ törvényeim szerint él és cselekszik, rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen járjon el. Az ilyen embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

¹⁰ „Ellenben, ha ennek az igazságos férfinak olyan fia születik, aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló gonoszságokat követ el, ¹¹ amelyeket az apja soha nem tett: bálványokhoz jár a hegyekre, hogy nekik áldozzon, eszik a bálványoknak szentelt ételekből, házasságtörést követ el más asszonyával, ¹² elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, lop és rabol, adósának nem adja vissza a zálogot,^[b] bálványokban bízik, és azokat imádja, utálatos bűnöket követ el, ¹³ uzsorakamatot szed a kölcsön után, — akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért csakis magát okolhatja.

¹⁴ De ha ennek a bűnös férfinak olyan fia születik, aki látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja példáját: ¹⁵ a bálványoknak szentelt ételekből nem eszik, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával, ¹⁶ nem él vissza mások szorult helyzetével, nem vesz zálogot adósától, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent, ¹⁷ nem nyomja el a szegényt és szűkölködőt, nem számít fel kamatot a kölcsön után, hanem törvényeim szerint él és cselekszik, és rendelkezéseimnek engedelmeskedik, akkor az ilyen fiú miért halna meg apja bűnei miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog! ¹⁸ Ami pedig az apját illeti, mivel ő volt az, aki kegyetlenül elnyomta és megrabolta társát, és folyvást csak rosszat tett népe között, ezért ő, az apa fog meghalni a saját bűnei miatt!

¹⁹ Azt kérdezitek, miért nem viseli a fiú a büntetést apja bűneiért? Azért, mert a fiú az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — ezért, bizony élni fog! ²⁰ Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiúnak nem kell hordoznia a büntetést apja bűnei miatt, de az apa sem bűnhődik a fia bűnei miatt! Aki igazságos és Isten számára elfogadható, az maga élvezi ennek áldásait, aki pedig bűnös, az is maga szenvedi el bűneiért a büntetést.

Én ne lennék igazságos?!^(A)

²¹ De ha a bűnös szakít bűnös életmódjával, megváltozik, és nem követi el többé korábbi bűneit, ha igazságosság és törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — akkor nem kell meghalnia bűnei miatt, hanem bizony élni fog! ²² Akkor a korábban elkövetett bűneit nem tartom többé számon, hanem igazságos tettei következtében biztosan élni fog.

²³ Azt hiszitek, örömöm telik a bűnös halálában? Éppen ellenkezőleg: abban gyönyörködöm, ha a bűnös megváltozik, szakít bűnös életmódjával, és ezért életben marad! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —

²⁴ Ha pedig az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, vétkezik, és a bűnösök módjára utálatos dolgokat követ el, vajon élni fog? Nem, hanem meg kell halnia! Korábbi igazságos tetteit elfelejtem, és bizony meg kell halnia bűnei miatt, amelyeket utóbb elkövetett!

²⁵ Ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Figyeljetek csak rám, Izráel népe! Én ne lennék igazságos? Nem inkább ti vagytok igazságtalanok? ²⁶ Ha az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, igazságtalanul cselekszik, és bűneiben hal meg, akkor azért kell meghalnia, mert vétkezett. ²⁷ Ha viszont az igazságtalan ember szakít gonosz életmódjával, megváltozik, s azontúl az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, akkor megmenti életét a haláltól. ²⁸ Hiszen belátásra jutott, szakított korábbi bűneivel, és többé nem követi el azokat, akkor bizony élni fog, nem hal meg! ²⁹ Izráel népe, ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Ó, Izráel népe! Én ne lennék igazságos?! Nem inkább ti vagytok igazságtalanok?

³⁰ Ezért meg foglak titeket ítélni — ó, Izráel népe! —, de mindegyikőtöket a saját élete szerint! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Jöjjetek vissza hozzám, többé ne kövessétek el korábbi bűneiteket, hogy ne pusztuljatok el miattuk! ³¹ Hajítsátok el magatoktól messzire minden vétketeket, amellyel eddig vétkeztetek ellenem! Szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet! Miért is halnátok meg, ó, Izráel népe? ³² Hiszen nem a haldokló halála szerez nekem örömet, hanem az, ha megmenekül és él! Hát forduljatok vissza és változzatok meg, hogy éljetek!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.