M’Cheyne Bible Reading Plan

Dávid készül az ütközetre

18 Ezután Dávid seregszemlét tartott, és elrendezte csapatait. Kijelölte az ezredek és a századok vezetőit. ² Seregét három egyenlő részre osztotta, és egy-egy részt Jóáb, Abisaj illetve a gáti Ittaj vezetésére bízott. Jóáb és Abisaj testvérek voltak, Cerúja fiai.

A király azt mondta embereinek: „Én magam is veletek együtt fogok harcolni.”

³ De a sereg egy emberként ezt válaszolta: „Nem, urunk, neked nem szabad kockára tenned az életedet! Ha történetesen ők az erősebbek, és futnunk kell, Absolon serege velünk nem törődik. Még ha seregünk fele elesik is a csatában, az sem számít nekik. De te, urunk, többet érsz nekik, mint tízezer magunkfajta katona! Jobb lesz, ha a városban maradsz, és ha szükséges, küldj segítséget!”

⁴ „Rendben van — felelte a király —, ha úgy látjátok jónak, akkor itt maradok.”

Akkor az egész sereg ezredenként és századonként kivonult a városból, a király pedig a kapunál állva megszemlélte őket.

⁵ Majd — ügyelve, hogy ezt mindenki jól hallja — az egész sereg előtt parancsot adott a három vezérnek, Jóábnak, Abisajnak és Ittajnak: „A kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!”

Absolon veresége és halála

⁶ Dávid serege tehát kivonult, és megütközött Izráel seregével. A csata az efraimi erdőben zajlott. ⁷ Dávid szolgái nagy vereséget mértek az izráeliekre, akik közül 20 000 harcos esett el azon a napon. ⁸ A csata messzire kiterjedt az egész vidéken, és többen pusztultak el az erdő miatt, mint a nyílt fegyveres harcban.

⁹ Absolon felült az öszvérére, és el akart menekülni. Azonban a sűrű erdőben az öszvér befutott egy hatalmas fa ágai alá, és Absolon a fejénél fogva fennakadt az ágakon. Az öszvér kifutott alóla, ő meg ott maradt ég és föld között függve. Így találtak rá Dávid katonái, ¹⁰ s egyikük jelentette Jóábnak: „Láttam Absolont, amint egy fa ágain fennakadva függött!”

¹¹ „Micsoda? Láttad Absolont, és nem ölted meg azonnal, hogy leessen a földre? Mindjárt megjutalmaztalak volna egy övvel és tíz sékel ezüsttel!” — mondta Jóáb.

¹² De a katona így válaszolt: „Ha mindjárt ezer ezüst is ütné a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára! Hiszen az egész sereg előtt parancsolta meg a király neked, Abisajnak és Ittajnak, hogy senki se bántsa azt a fiút, Absolont! ¹³ Ha most ennek ellenére orvul meggyilkoltam volna Absolont, akkor te magad is ellenem fordultál volna, hiszen a király elől úgysem lehet elrejteni az igazságot!”

¹⁴ De Jóáb leintette: „Ugyan, mit vesztegetem itt veled az időt!”

Jóáb fogott három botot és Absolonhoz hajította, aki ekkor még élt, és ott függött a fán. ¹⁵ Miután Absolon a földre esett, Jóáb tíz fegyverhordozó legénye rárohant, és megölte.

¹⁶ Ezután Jóáb megfújatta a sófárt, hogy serege ne üldözze tovább az izráelieket, hanem térjenek vissza. ¹⁷ Absolon holttestét az erdőben egy gödörbe dobták, és föléje nagy kőrakást emeltek.

A megvert izráeli sereg szétszéledt, s mindenki hazatért a családjához.

¹⁸ Absolon még életében felállított magának egy emlékoszlopot a Királyok völgyében. Ezt mondta ugyanis: „Nincs fiam, aki nevem emlékezetét fenntartaná!” Ez az emlékmű mindmáig ott is van, s úgy hívják: „Absolon oszlopa”.

Absolon halálhíre eljut Dávidhoz

¹⁹ Ahimaac, Cádók fia ezt mondta Jóábnak: „Kérlek, hadd vigyem én a győzelem örömhírét a királynak! Elfutok hozzá, és megmondom, hogy az Örökkévaló megszabadította ellenségeitől!”

²⁰ De Jóáb ezt felelte: „Nem, fiam, majd egy másik alkalommal legyél hírvivő, ne most, amikor nem jó hírt vinnél, hiszen a király fia meghalt!”

²¹ Azután Jóáb szólt egy etióp^[a] szolgának: „Eredj, fuss a királyhoz, és mondd el neki, amit láttál!”

Az etióp fejet hajtott, és elrohant.

²² Ahimaac azonban tovább erősködött: „Kérlek, uram, hadd fussak én is az etióp szolga után, akármi is történik!”

„Ugyan, minek mennél, fiam? Ma nem vihetsz jó híreket a királynak. Ezért biztosan nem fog megjutalmazni!” — mondta Jóáb.

²³ „Akárhogyan is lesz, hadd fussak el én is!” — kérlelte Ahimaac.

„Jól van — mondta végül Jóáb — fuss te is!”

Ahimaac tehát futásnak eredt, és a Jordán völgyében haladva előbb érkezett Dávidhoz, mint az etióp szolga.

²⁴ Eközben Dávid király a város kapujában várta a híreket. A kaputorony tetején őrszem állt, aki észrevette, hogy az úton egy magányos ember fut a város felé. ²⁵ Lekiáltott hát a királynak, aki ezt felelte: „Ha egyedül jön, akkor híreket hoz.” A hírnök ezalatt egyre közeledett.

²⁶ Azután az őrszem meglátott egy másik embert, aki szintén futva közeledett a városhoz. Lekiáltott a kapuőrnek: „Látok egy másik embert is futva közeledni. Ő is egyedül jön.”

A király ezt mondta: „Az is híreket hoz.”

²⁷ Az őrszem ismét kiáltott: „Aki elől jön, mintha Ahimaac, Cádók fia lenne. Megismerem a futásáról.”

„Ha ő az, akkor biztosan jó híreket hoz — mondta erre a király —, mert hűséges emberünk!”

²⁸ Amikor Ahimaac megérkezett, köszöntötte a királyt: „Békesség neked, uram!” Földig hajolt Dávid előtt, és ezt mondta: „Áldott legyen Istenünk, az Örökkévaló, aki kezünkbe adta azokat, akik kezet emeltek uramra, a királyra!”

²⁹ „Jól van-e Absolon, az a fiú?” — kérdezte a király.

„Amikor Jóáb elküldött, láttam valami nagy kavarodást, de nem tudom, mi történt” — felelte Ahimaac.

³⁰ „Jól van, állj félre, és várj” — mondta neki Dávid. Ahimaac tehát kicsit odébb ment, és várt.

³¹ Hamarosan megérkezett az etióp szolga is. „Jó hírt hoztam, uram, királyom! — kiáltotta. — Ma az Örökkévaló megszabadított téged mindazoktól, akik fellázadtak ellened!”

³² De a király tőle is azt kérdezte: „Jól van-e Absolon, az a fiú?”

Az etióp így felelt: „Minden ellenséged úgy járjon, uram, és mindenki, aki ellened támad, arra a sorsra jusson, királyom, mint az a fiú!”

³³ Ekkor Dávid nagyon megrendült. A kapu fölött lévő szobába ment, és keservesen sírt. Egyre csak azt hajtogatta: „Ó, fiam, Absolon! Fiam, Absolon! Jaj, fiam! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Ó, fiam, Absolon! Fiam, fiam!”

Védekezés a hamis apostolok ellen

11 Kérlek, viseljetek el tőlem egy kis „bolondságot” — sőt, engem is! ² Isten szenvedélyes, féltő szeretetével szeretlek benneteket, mivel a Vőlegény számára akarlak titeket felkészíteni, ahogyan a menyasszonyt^[a] eljegyzik. Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Krisztusnak, és arra törekszem, hogy úgy állítsalak elé, mint tökéletes menyasszonyát. ³ Attól félek azonban, hogy a gondolataitok eltávolodnak a Krisztus iránti egyenességtől és őszinte odaadástól. Ez történt akkor régen Évával is, amikor a „Kígyó”, vagyis a Sátán ravaszul félrevezette — és ez megtörténhet veletek is! ⁴ Mert látom, hogy amikor egy idegen megy hozzátok, őt szívesen fogadjátok! Amikor közöttetek „másféle” Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk nektek — azt is elfogadjátok! Ha másféle szellemet vagy „másfajta örömüzenetet” kínál fel nektek, mint amit mi — azt is befogadjátok!

⁵ Pedig — úgy gondolom — semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál a híres „szuper-apostoloknál”! ⁶ Lehet, hogy nem vagyok képzett a szónoklás művészetében, de ismeret és tudomány dolgában nem maradok el tőlük — ezt már minden tekintetben bizonyítottam előttetek.

⁷ Ingyen hirdettem nektek Isten örömüzenetét, és megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem?! ⁸ Más helyi gyülekezetektől elfogadtam a pénzbeli támogatást, hogy titeket ingyen szolgálhassalak. ⁹ Amikor pedig nálatok voltam, és szükségem volt valamire, nem szóltam senkinek. A Macedóniából jött testvérek azonban támogattak az adományaikkal. Így nem voltam a terhetekre, de nem is leszek ezután sem. ¹⁰ Akhája egész tartományában senki sem veheti el tőlem ezt a dicsekedést! Ezt úgy mondom, mint akiben Krisztus igazsága lakik. ¹¹ Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket.

¹² De továbbra is ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk. ¹³ Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai. ¹⁴ De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.^{[b] 15} Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemelnek.

Pál szenvedései és „dicsekedése”

¹⁶ Megint csak azt mondom, hogy senki se tartson engem bolondnak! Ha mégis annak gondoltok, akkor fogadjatok el így, hadd dicsekedjek egy kicsit, mint a bolondok! ¹⁷ Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban bolond lennék. ¹⁸ Sokan dicsekednek emberi módon, hadd dicsekedjek hát én is! ¹⁹ Hiszen ti olyan bölcsek vagytok, hogy eltűritek a bolondokat. ²⁰ Igen, eltűritek, ha valaki szolgáivá tesz benneteket. Eltűritek, ha kihasznál, élősködik, vagy uralkodik rajtatok, ha azt hiszi, hogy sokkal különb nálatok. Eltűritek még azt is, ha pofon üt titeket. ²¹ Szégyenkezve mondom, hogy mi „túl gyengék” voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek!

Ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok! Úgy mondom ezt, mintha bolond lennék. ²² Ha ezek a hamis apostolok héberek^[c] — hát, én is az vagyok! Izráel népéhez tartoznak? — én is! Ábrahám leszármazottjai? — én is az vagyok! ²³ Ha ők Krisztus szolgái, én még inkább az vagyok! (Milyen bolond dolog így dicsekedni!) Hiszen többet dolgoztam, mint ők! Többször zártak börtönbe, többször korbácsoltak meg, többször forogtam halálos veszedelemben, mint ők.

²⁴ A zsidóktól ötször kaptam 39 korbácsütést, ²⁵ háromszor bottal vertek meg, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjszakát és egy napot hányódtam a tenger hullámain. ²⁶ Folyton úton vagyok, sokszor voltam veszélyes helyzetekben: folyókon, rablók között, a saját népem között, a nem zsidók között, városban, pusztában, tengeren és hamis testvérek között.

²⁷ Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran átvirrasztottam az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sokszor nem volt mit ennem, sokszor fáztam, vagy nem volt ruhám. ²⁸ A külső bajok és nehézségek mellett állandóan hordozom az összes helyi gyülekezet gondját-baját. ²⁹ Ha valaki a testvérek között erőtlen, én is viselem a gyengeségét! Ha valaki vétkezik, vele együtt engem is éget a szégyen!

³⁰ Ha már dicsekednem kell, akkor a gyengeségeimmel dicsekszem. ³¹ Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki örökké áldott, tudja, hogy igazat mondok.

³² Amikor Damaszkusz városában voltam, el akartak fogni. Ezért Aretász király helytartója őriztette a várost. ³³ Akkor az ablakon keresztül egy kosárban leeresztettek a városfalon kívülre, és így menekültem meg a kezéből.

Prófécia Ammon népe ellen

25 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, fordulj az ammoniak felé, és prófétálj ellenük! ³ Mondd nekik: Ammon népe, halld meg Uram, az Örökkévaló szavát! Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Mivel örültél annak, hogy Templomomat bemocskolták és lerombolták, kinevetted Izráel földjének pusztulását, és kárörvendő voltál, amikor Júda népét száműzetésbe hurcolták, ⁴ ezért kiszolgáltatlak a keleti népeknek, akik elfoglalják földedet. Seregük tábort ver országodban, letelepednek, és ők eszik meg földed gyümölcsét és termését, ők isszák meg állataid tejét! ⁵ Rabbá városát tevék legelőjévé teszem, Ammon országát meg juhnyájak pihenőhelyévé. Akkor majd megtudod, megérted és elismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

⁶ Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ammon népe, mivel megvetéssel örültél Izráel földje pusztulásának: tapsoltál, dobogtál, és teljes szívvel örvendeztél, ⁷ ezért megbüntetlek: zsákmányul vetlek a népek elé, kigyomlállak közülük, kipusztítalak az országok közül. Bizony, végzek veled! Akkor majd megtudod, megérted és elismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Prófécia Moáb népe ellen

⁸ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Moáb és Edom^[a] népe ezt mondta: »Bizony, Júda népe is csak olyan, mint a többi nép!« ⁹ Ezért utat nyitok Moáb oldalában, és elvesztem a határán lévő városait, amelyekkel dicsekedett. Bét-Hajesimót, Baál-Meón és Kirjátaim városait ¹⁰ ellenségüknek, kelet népeinek adom. El is foglalják azokat, akárcsak Ammon országát. Nem emlegetik többé Ammont a nemzetek között! ¹¹ Ugyanígy megbüntetem Moábot is — akkor majd megtudja, megérti és elismeri, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Prófécia Edom népe ellen

¹² Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Edom bosszút állt Júda népén, ezért kétszeresen bűnös lett.” ¹³ Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Felemelem kezemet Edom ellen, és gyökerestől kiirtok belőle embert és állatot. Pusztává teszem: Témántól Dédánig minden lakosa fegyver által hal meg. ¹⁴ Bosszút állok Edomon — népem, Izráel által. Ők fogják végrehajtani rajta ítéletemet, izzó haragom szerint. Így fogják megismerni Edomban bosszúmat” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Prófécia a filiszteusok ellen

¹⁵ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel a filiszteusok kegyetlenül bosszút álltak, s lelkük telve van ősrégi gyűlölettel és megvetéssel Izráel iránt, ¹⁶ ezért — azt mondja Uram, az Örökkévaló — felemelem kezemet a filiszteusok ellen, akik Kréta szigetéről jöttek, és kiirtom őket. Igen, elpusztítom a tengerpart lakosait! ¹⁷ Bosszút állok rajtuk, és súlyosan megbüntetem őket izzó haragomban. Akkor majd megtudják, megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki bosszút áll!”

Harmadik Könyv

(Zsoltárok 73–89)

Ászáf zsoltára.