Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
91 Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!”
3 Akkor ő kiment a rejtett csapdából,
megment a halálos járványtól,
4 szárnyával betakar, mint fiókáit a madár,
és tollai alatt védelmet találsz.
Hűsége lesz pajzsod és páncélod.
5 Nem kell félned éjjel a váratlan támadástól,
sem nappal a lesből kilőtt nyíltól,
6 sem a homályban lopakodó, halálos járványtól,
sem a délben támadó hirtelen haláltól!
14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat.”
Látomás a jó és rossz fügékről
24 Nebukadneccar, Babilónia királya száműzetésbe hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába Júda királyát, Konjáhút[a], Jójákim fiát és országa fejedelmeit, meg a különböző mesterségek szakembereit és a kovácsokat. Miután ez megtörtént, az Örökkévaló látomásban mutatott nekem két kosár fügét, amelyek az Örökkévaló Temploma előtt voltak. 2 Az egyik kosárban igen szép és érett fügéket láttam, amilyenek az elsőként érő fügék szoktak lenni, a másikban azonban nagyon romlott fügék voltak, teljesen ehetetlenek.
3 Akkor az Örökkévaló megkérdezte: „Mit látsz, Jeremiás?”
Így válaszoltam: Fügéket látok, a jó fügék nagyon szépek és jók, de a rosszak annyira megromlottak, hogy teljesen ehetetlenek.
4 Ekkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: 5 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Amilyenek ezek a jó fügék, olyanok számomra azok a Júdából elhurcolt foglyok, akiket én küldtem erről a helyről a káldeusok földjére. Jóakarattal leszek irántuk. 6 Jóindulatú figyelemmel kísérem, és majd ismét visszahozom őket erre a földre. Akkor ismét fölépítem, és nem rombolom le, elültetem, és nem tépem ki őket. 7 Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Örökkévaló. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívvel-lélekkel visszatérnek hozzám.
8 Amilyenek a másik kosár rossz fügéi — mondja az Örökkévaló —, olyanok számomra Cidkijjá, Júda királya, meg a fejedelmei, és akik még Jeruzsálem lakói közül a városban maradtak, meg azok, akik Júdából Egyiptomba költöztek. Mindezek olyanok, mint a teljesen megrohadt, ehetetlen fügék.
9 Meg fogom büntetni őket, és büntetésük rémülettel tölti el a nemzeteket mindazokban az országokban, ahová kiűzöm őket. Gyalázzák, gúnyolják, átkozzák majd őket, és példálóznak velük. 10 Én pedig fegyvert, éhínséget és halálos járványokat küldök rájuk, amíg teljesen ki nem pusztulnak mindannyian arról a földről, amelyet őseiknek és nekik adtam.”
43 Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni.
Jézus a közelgő haláláról beszél(A)
Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak: 44 „Jól jegyezzétek meg, amit most mondok! Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják az embereknek.” 45 De a tanítványok nem értették, hogy miről beszél. El volt rejtve előlük, ezért nem fogták fel, Jézust viszont féltek megkérdezni.
Ki a legnagyobb?(B)
46 Egyszer a tanítványok egymás között arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közülük. 47 Jézus belelátott a gondolataikba, odavitt hozzájuk egy kisgyereket, és maga mellé állította. 48 Azt mondta nekik: „Aki ezt a kisgyereket befogadja az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Mert aki a legkisebb közöttetek, az az igazán nagy!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center