Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Példázat a fazekasműhelyben

18 Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak: ² „Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”

³ Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon. ⁴ Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.

⁵ Akkor az Örökkévaló szavát hallottam: ⁶ „Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel! ⁷ Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom. ⁸ De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.

⁹ Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem. ¹⁰ De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.

¹¹ Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek^[a] a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket!

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

¹ Pál, Jézus Krisztus foglya és Timóteus testvér üdvözletünket küldjük Filemonnak, kedves munkatársunknak. ² Üdvözöljük Appiát, nővérünket, Arkhipposzt, a harcostársunkat, és az egész helyi gyülekezetet, amely Filemon házában szokott összejönni.

³ Atyánk, az Isten, és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!

Hálát adok érted

⁴ Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon, ⁵ mert hallom, milyen hűség és isteni szeretet van benned az Úr Jézus és mindazok iránt, akik Istenhez tartoznak. ⁶ Azért imádkozom, hogy az a hit, amely közös bennünk, vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusban kaptunk. ⁷ Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felbátorítottad őket. Ezzel engem is megerősítettél, és nekem is nagy örömet szereztél.

Fogadd vissza Onézimoszt testvérként!

⁸ Filemon, szeretnék valamit kérni tőled. Igaz, a Krisztustól kapott felhatalmazásommal ezt akár meg is parancsolhatnám neked, hiszen illő lenne, hogy megtedd. ⁹ A szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Igen, én magam kérlek, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.

¹⁰ Onézimoszért, a fiamért szeretnélek kérni valamire, aki olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne, hiszen itt, a fogságban lett a fiammá. ¹¹ Régebben talán haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos^[a] lett.

¹² Visszaküldöm hát Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is. ¹³ Szerettem volna magam mellett tartani, arra az időre, amíg az örömhír miatt fogságban vagyok, mert ha itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem. ¹⁴ De a belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként, saját elhatározásodból.

¹⁵ Onézimosz talán azért hagyott el téged egy kis időre, hogy most örökre visszakapd, ¹⁶ de már nem úgy, mint rabszolgádat, hanem jóval többet: mint kedves testvéredet! Nagyon megszerettem őt, de te még jobban fogod szeretni. Nemcsak úgy, mint akármelyik embert, hanem mint az Úrban testvéredet.

¹⁷ Ha tehát igazán barátodnak tartasz, akkor úgy fogadd vissza Onézimoszt, mint ahogy engem fogadnál. ¹⁸ Ha bármivel megkárosított téged, vagy tartozna neked, én fogom megfizetni helyette. ¹⁹ Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: mindent visszafizetek, amivel Onézimosz tartozik neked. Igaz, te magad is tartozol nekem az életeddel — de ezt nem is kell mondanom.

²⁰ Testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet^[b] az Úrért! Vidámíts fel engem Krisztusban! ²¹ Úgy írom ezt a levelet, hogy biztos vagyok benne, megteszed, amire kérlek, sőt, még annál is többet.

Ki lehet Jézus tanítványa?^(A)

²⁵ Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: ²⁶ „Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is! ²⁷ Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!

²⁸ Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, hogy lássad, elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez. ²⁹ Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbe maradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja: ³⁰ »Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«

³¹ Ha egy király a hadseregével háborúba indul egy másik király ellen, akkor előbb tanácskozik, és haditervet készít. Ha neki csak tízezer katonája van, akkor meg kell gondolnia, hogy képes-e legyőzni azt az ellenfelét, aki húszezer harcossal jön ellene! ³² Mert ha nem, akkor inkább követeket küld az ellenséghez, amíg a másik még távol van, hogy megkérdezze a békefeltételeket. ³³ Ugyanez vonatkozik rátok is: ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!”