Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
94 Az Örökkévaló a bosszúállás Istene!
Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!
2 Egész Föld Bírája,
foglald el trónod a magasban,
büntesd meg a büszkéket,
ahogy megérdemlik!
3 Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek?
Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?
4 Dicsekednek, hangoskodnak,
a gonosztevők mind kevélykednek,
5 miközben népedet összetörik, Örökkévaló,
és megalázzák a hozzád tartozókat!
6 Özvegyeket, jövevényeket
és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!
7 Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló,
nem veszi észre Jákób Istene!”
8 Ó, ti ostobák! Nem értitek?
Esztelenek, térjetek észhez!
9 Isten, aki a fület teremtette, ne hallana?
Aki a szemet alkotta, maga nem lát?
10 Aki egész népeket megfenyít,
titeket ne büntetne meg?
Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!
11 Bizony, az Örökkévaló ismeri
az emberek gondolatait,
jól látja,
mennyire üresek és értelmetlenek!
12 De boldog és áldott,
akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.
16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
de hűséges szereteted
mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
de megvigasztaltál és felüdítettél engem!
20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
pusztítsd el őket teljesen!
Júda népének hűtlensége
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Járjátok be Jeruzsálemet!
Nézzetek szét utcáin és terein!
Kutassátok át az egész várost:
találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik,
és hűségre törekszik!
Megbocsátok a városnak,
ha csak egyet is találtok!”
2 Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!”
— de hamisan esküsznek.
3 Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed!
Megverted őket, de nem bánták,
pusztítottad őket, de ebből sem tanultak.
Megkeményítették szívüket,
s nem akartak visszatérni hozzád!
4 Akkor azt gondoltam:
csak az egyszerű emberek ilyen ostobák,
nem értik az Örökkévaló dolgait,
nem ismerik Istenük Törvényét.
5 Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz,
és velük beszélek.
Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait,
és ismerik Istenük Törvényét!
De összefogtak, és lerázták magukról az igát,
eltépték a köteleket.
6 S mivel az Örökkévaló ellen fordultak,
oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból,
és széttépi őket!
Farkasok jönnek a pusztából,
és elpusztítják őket!
Párduc leselkedik rájuk a városkapunál,
hogy a kilépőt széjjelszaggassa,
mivel bűneik megszámlálhatatlanok,
és elpártolásuk egyre csak növekszik.
7 „Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe?
Hiszen fiaid elhagytak engem,
és más istenekre esküsznek.
Bár én jól bántam velük,
mégis hűtlenek lettek hozzám,
és a prostituáltak házában gyülekeznek.
8 Olyanok, mint a jól tartott mének,
amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek.
Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 „Menjetek föl Júda szőlőskertjébe,
pusztítsátok szőlőjét,
de ne vágjátok ki tövestül!
Vagdaljátok le vadhajtásait,
mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!
11 Mert Júda népe és Izráel népe
egészen hűtlen lett hozzám
— mondja az Örökkévaló. —
12 Megtagadták az Örökkévalót:
»Ugyan, nem tesz ő semmit!
Veszedelem nem érhet bennünket,
nem kell tartanunk sem éhínségtől,
sem háborútól.«
13 A próféták össze-vissza fecsegnek,
szavuk csak üres szél[a],
nincs bennük isteni üzenet!
Velük történjen meg, amit mondtak!”
14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Mivel népem így beszél,
szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás,
a népet pedig száraz fává,
a tűz égesse el őket!
15 Izráel népe, figyeljetek rám!
Messzi földről hozok egy nemzetet,
hogy rátok támadjanak
— ezt üzeni az Örökkévaló. —
Ősi nemzet ez,
hatalmas és kegyetlen,
amelynek nyelvét nem ismered,
s beszédét nem érted.
16 Seregükben mindenki vitéz harcos,
nyilaik mind halálosak.
17 Felemésztik kenyered és gabonád,
megölik fiaid és leányaid.
Elemésztik nyájaid és csordáid,
elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid.
Fegyvereik lerombolják váraidat,
amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.
18 Timóteus fiam, a lelkedre kötöm, hogy azok szerint járj el, amelyeket neked parancsolok. Emlékezz azokra a személyes próféciákra,[a] amelyeket még régen kaptál, támaszkodj ezekre, és harcold végig a hit nemes harcát! 19 A hitben megállva és jó lelkiismeretettel küzdj. Ugyanis vannak, akik nem tartották tisztán a lelkiismeretüket, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. 20 Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz is, akiket átadtam a Sátánnak, hogy tanulják meg: ne szitkozódjanak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center