Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
94 Az Örökkévaló a bosszúállás Istene!
Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!
2 Egész Föld Bírája,
foglald el trónod a magasban,
büntesd meg a büszkéket,
ahogy megérdemlik!
3 Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek?
Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?
4 Dicsekednek, hangoskodnak,
a gonosztevők mind kevélykednek,
5 miközben népedet összetörik, Örökkévaló,
és megalázzák a hozzád tartozókat!
6 Özvegyeket, jövevényeket
és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!
7 Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló,
nem veszi észre Jákób Istene!”
8 Ó, ti ostobák! Nem értitek?
Esztelenek, térjetek észhez!
9 Isten, aki a fület teremtette, ne hallana?
Aki a szemet alkotta, maga nem lát?
10 Aki egész népeket megfenyít,
titeket ne büntetne meg?
Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!
11 Bizony, az Örökkévaló ismeri
az emberek gondolatait,
jól látja,
mennyire üresek és értelmetlenek!
12 De boldog és áldott,
akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.
16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
de hűséges szereteted
mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
de megvigasztaltál és felüdítettél engem!
20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
pusztítsd el őket teljesen!
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[a] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[b] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
8 Csak azt az egyet ne felejtsétek el, szeretett testvéreim, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap!
9 Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon.
10 Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég[a] mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre.
11 Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!
Új Ég és Új Föld
12 Várva várjátok, sőt siettessétek Isten Napjának eljövetelét! Azon a Napon tűzben pusztul el az ég, és az elemek szétolvadnak a hőségben. 13 Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center