Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávidé.
14 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
5 De meg fognak rettenni,
egyszer nagyon megijednek,
mert Isten az igazakkal van!
6 A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!
7 Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
örül majd Jákób, és vigad Izráel!
20 Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől![a]
Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj,
hová lettek juhaid[b]?
21 Mit felelsz majd az Örökkévalónak,
ha számon kéri rajtad nyáját?
Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét,
vezetőid vezették őket!
Bizony, rád tör akkor a veszedelem,
mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.
22 Csodálkozva kérded majd:
„Miért teszik ezt velem?”
Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt
tépik le ruháidat,
s követnek el rajtad erőszakot!
23 Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen,
vagy letörölheti-e foltjait a párduc?
Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha,
hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?
24 „Bizony, szétszórlak titeket,
mint polyvát a sivatagi forgószél!
25 Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem
— mondja az Örökkévaló —,
mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem,
s inkább hazugságokban bíztál!
26 Én magam büntetlek meg,
s arcodra borítom szoknyádat,
hogy megszégyenítselek a népek előtt!
27 Mert jól láttam utálatos bűneidet,
mikor a dombokon és a mezőkön
más istenek után futkostál,
mint ahogy a férfi más felesége után vágyik,
vagy a mén a kanca után nyargal.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?
1 Pál, aki megmentő Istenünknek és reménységünknek, Jézus Krisztusnak megbízásából lett apostollá, üdvözletét küldi.
2 Timóteusnak szól ez a levél, aki igazi fiam lett a hit által.
Az Atya-Isten és Urunk, Krisztus Jézus adjon neked kegyelmet, könyörületet és békességet!
Óvakodj a hamis tanítóktól!
3 Amikor Macedóniába utaztam, kértelek, hogy maradj Efezusban, mert vannak ott bizonyos emberek, akik téves dolgokat tanítanak. Figyelmeztesd őket, hogy ezt hagyják abba, 4 és ne foglalkozzanak kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével! Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és Isten üdvözítő tervének megvalósulását nem szolgálják. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg. 5 Azért mondom ezt, hogy a hívőkben felébredjen az isteni szeretet, amely a tiszta szívből, a jó lelkiismeretből és a képmutatástól mentes hitből fakad.
6 Néhányan azonban letértek erről az útról, és haszontalan dolgokat tanítanak. 7 Ezek másokat akarnak a Törvényre[a] tanítani, de valójában maguk sem értik, amiről beszélnek, sőt, még azt sem, amiről azt állítják, hogy abban egészen biztosak.
8 Tudjuk, hogy a Törvény jó, ha helyesen alkalmazzák. 9 Azt is tudjuk, hogy a Törvényt nem azokra kell alkalmazni, akik igazságosan élnek, hanem azokra, akik törvényszegők, lázadók, istentelenek, bűnözők, hitetlen gonoszok, elvetemültek, apagyilkosok, anyagyilkosok, emberölők, 10 paráznák, homoszexuálisok, emberrablók, hazugok, hamisan tanúskodók, vagy más olyan dolgot tesznek, ami az egészséges tanítással ellenkezik. 11 Ez a tanítás pedig része annak a dicsőséges örömüzenetnek, amely áldott Istenünktől származik, s amelynek hirdetésével engem megbízott.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center