Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

²⁵ „Hallottam azokat a prófétákat, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, és azt állítják, hogy üzenetet kaptak tőlem álmukban. ²⁶ Meddig fogják még folytatni ezt? Meddig vezetik félre népemet hazugságokkal, amelyeket maguk találtak ki? ²⁷ Azt gondolják, hogy ezekkel a hazug álmokkal, amelyeket egymásnak mesélnek, elfelejtetik népemmel az én nevemet? Azt remélik, hogy népem ugyanúgy elfelejtkezik majd rólam, mint ahogy őseik elfordultak tőlem, és Baálhoz pártoltak? ²⁸ Mi köze a polyvának a tiszta búzához? Ugyanígy, amit ezek a próféták álmodnak, azt nem én üzentem nekik! Ha el akarják mesélni egymásnak, mit álmodtak, ám tegyék! De ha valakihez szólok, az hirdesse is a többieknek hűségesen, amit mondtam neki!

²⁹ Vajon nem olyan az én szavam, mint a tűz — kérdezi az Örökkévaló —, vagy mint a sziklazúzó pöröly?^[a]

³⁰ Ezért a hamis próféták ellen fordulok — mondja az Örökkévaló —, akik egymástól lopják a szavaikat, de úgy hirdetik, mintha tőlem hallották volna. ³¹ Igen, ellenük megyek, mert úgy hirdetik a saját szavaikat, mintha az én beszédemet tolmácsolnák: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. ³² Ellene megyek azoknak, akik hazug álmokat prófétálnak — mondja az Örökkévaló —, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és hamisságaikkal, holott én nem küldtem őket, és nem bíztam rájuk semmit. Bizony, nem használnak semmit népemnek” — mondja az Örökkévaló.

Halálból az életre

2 Régebben szellemileg halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, ² amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember — a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet^[a] követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek. ³ Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és a régi természetünk kívánságai uralkodtak rajtunk. A saját elgondolásainkat törekedtünk megvalósítani, és igyekeztünk elérni, amit a régi természetünk megkívánt. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna.

⁴ Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ⁵ ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket! ⁶ Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket. ⁷ Isten így akarta megmutatni — még a jövendő korszakoknak is — kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk.

⁸ Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! ⁹ Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen. ¹⁰ Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.