Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
94 Az Örökkévaló a bosszúállás Istene!
Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!
2 Egész Föld Bírája,
foglald el trónod a magasban,
büntesd meg a büszkéket,
ahogy megérdemlik!
3 Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek?
Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?
4 Dicsekednek, hangoskodnak,
a gonosztevők mind kevélykednek,
5 miközben népedet összetörik, Örökkévaló,
és megalázzák a hozzád tartozókat!
6 Özvegyeket, jövevényeket
és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!
7 Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló,
nem veszi észre Jákób Istene!”
8 Ó, ti ostobák! Nem értitek?
Esztelenek, térjetek észhez!
9 Isten, aki a fület teremtette, ne hallana?
Aki a szemet alkotta, maga nem lát?
10 Aki egész népeket megfenyít,
titeket ne büntetne meg?
Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!
11 Bizony, az Örökkévaló ismeri
az emberek gondolatait,
jól látja,
mennyire üresek és értelmetlenek!
12 De boldog és áldott,
akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.
16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
de hűséges szereteted
mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
de megvigasztaltál és felüdítettél engem!
20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
pusztítsd el őket teljesen!
Pusztító aszály közeleg
14 Az Örökkévaló ezt mondta Jeremiásnak az aszályról:
2 „Gyászba borul Júda,
szenvednek városai,
gyászruhában a földre ülnek lakói,
Jeruzsálem segélykiáltása felszáll az égre.
3 A város fejedelmei hiába küldik vízért szolgáikat,
üres vödrökkel térnek azok vissza,
cseppnyi víz sem maradt már a ciszternákban.
Mind csalódott, tanácstalan,
szégyenében fejét betakarja.
4 A földműves eső híján
nem készül a vetéshez,[a]
csüggedten ül,
s szégyenében fejét betakarja.
5 Még a szarvasünő is elhagyja borját, ha megellik,
mert nincs fű a mezőn.
6 A vadszamarak a hegytetőn esőre várnak,
a szelet szimatolják, mint a sakálok,
az éhségtől már alig látnak.”
7 Bűneink ellenünk tanúskodnak,
elismerjük vétkeinket,
bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló!
Mégis kérünk, nagy nevedért
bánj velünk kegyelmesen!
8 Te vagy Izráel egyedüli reménye,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény,
mint átutazó idegen,
aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?
9 Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen,
mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket?
De te mégis velünk vagy, Örökkévaló!
Nevedet viseljük,
ne fordulj el tőlünk!
10 Ezt mondja az Örökkévaló erről a népről: „Mennyire szeretnek ide-oda futkosni, tőlem elfordulni! Nem tudnak lábuknak parancsolni. Ezért már nem kedveli őket az Örökkévaló, hanem számon kéri rajtuk bűneiket, megbünteti vétkeiket!”
17 „Te pedig, Jeremiás, ezt mondd nekik:
Éjjel-nappal siratom népemet,
folyton hullanak könnyeim szűz leányomért,[a]
mert szörnyű pusztítás szakadt rá,
súlyos csapások érték őt!
18 Ha a mezőre megyek,
harcban elesettek hevernek mindenütt,
ha a városba,
ott a lakosok éhségtől haldoklanak,
a papok és próféták nem értenek semmit,
úgy bolyonganak a földön.”
19 Ó Uram, hát végleg elvetetted Júda népét?
Egészen megutáltad Siont?
Miért vertél meg bennünket úgy,
hogy számunkra már nincs gyógyulás?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
gyógyulásra vágytunk,
de mindenütt csak rémület és rettegés!
20 Elismerjük gonosz tetteinket, és őseink bűneit,
bizony vétkeztünk ellened mindannyian!
21 Nevedért ne vesd meg,
ne engedd meggyalázni dicsőséged trónját!
Emlékezz meg szövetségedről,
és ne bontsd fel azt!
22 Vajon adnak-e esőt a nemzetek bálványai?
Vagy az ég adja-e a termékeny esőket?
Bizony, te adod az esőt, és minden jót,
te vagy Örökkévaló Istenünk,
benned reménykedünk!
Én imádkoztam érted(A)
31 „Simon, Simon[a] a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát, 32 de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”
33 Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(A)
54 Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket. 55 Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük. 56 Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”
57 De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!” 58 Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!”
De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”
59 Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”
60 De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!”
Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása. 61 Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” 62 Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center