Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
115 Magadnak szerezz dicsőséget, Örökkévaló,
ne nekünk!
Egyedül tiéd minden dicsőség,
hűséges szeretetedért!
2 Ne mondhassák az idegen népek:
„Ugyan, hol a ti Istenetek?!”
3 Bizony, Istenünk a Mennyben lakik,
és mindent megtehet, amit csak akar!
4 A népek istenei csak bálványok,
hitvány szobrok, ezüstből, aranyból,
emberi kéz alkotásai!
5 Van szájuk, de némák,
van szemük, de vakok,
6 van fülük, de süketek,
van orruk, de nem szagolnak,
7 van kezük, de nem tapintanak,
van lábuk, de nem járnak,
torkuk sem ad hangot sohasem.
8 Ilyenek lesznek maguk is,
akik bálványokat emelnek,
és azokban bíznak!
9 Izráel népe, te az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
10 Áron családja, az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
11 Akik az Örökkévalót imádjátok, benne bízzatok!
Segítségetek és pajzsotok ő!
12 Az Örökkévaló törődik velünk, figyel ránk,
és megáld bennünket!
Megáldja Izráel népét,
megáldja Áron családját,
13 megáld titeket, akik őt imádjátok,
kicsinytől fogva nagyig.
14 Adjon nektek az Örökkévaló
mind többet és többet,
nektek és gyermekeiteknek egyaránt!
15 Áldjon meg téged az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
16 A Menny az Örökkévalóé,
de a Földet az ember fiainak adta.
17 Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót,
nem azok, akik leszálltak a csend országába,
18 hanem mi, akik élünk!
Igen, dicsérjük az Örökkévalót
most és mindörökké!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
15 Az Örökkévaló az előző napon már kijelentette Sámuelnek: 16 „Holnap ilyenkor küldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend föl, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen! Ő fogja megszabadítani népemet a filiszteusoktól. Láttam népem szenvedését,[a] és meghallottam segélykiáltásukat.”
17 Amikor Sámuel meglátta Sault, az Örökkévaló azonnal szólt Sámuelhez: „Nézd! Ő az, akiről beszéltem. Ő fog uralkodni a népemen!”
18 Ekkor Saul a városkapunál odalépett Sámuelhez, és megszólította: „Kérlek, meg tudnád mondani, hol lakik a látó?”
19 „Én vagyok a látó! — válaszolt Sámuel. — Most azonban menjetek föl előttem a dombra, ahol az áldozati lakoma lesz, mert ma velem együtt ültök asztalhoz! Holnap reggel tovább mehettek, de előbb majd megmondom neked, amit tudni akarsz. 20 Ami pedig a három nappal ezelőtt elveszett szamarakat illeti, ne aggódj, már megkerültek. Különben is, ami csak értékes Izráelben, az úgyis mind a tiéd és családodé lesz!”
21 „Miért mondod ezt nekem? — kérdezte Saul. — Hiszen Izráel legkisebb törzséből származom, és az én családom a legkisebb Benjámin törzsén belül is!”
22 Sámuel bevezette Sault és szolgáját a lakoma termébe, és a mintegy 30 vendég között a fő helyre ültette őket. 23 Majd szólt a szakácsnak: „Most hozd elő azt a combot, amelyről mondtam, hogy tedd félre!” 24 A szakács behozta a húst, és Saul elé tette.
Sámuel azt mondta Saulnak: „Látod, ezt a te számodra tettem félre! Láss hozzá, és egyél, mert neked készítettük, és a tiszteletedre hívtam össze a vendégeket erre a lakomára!” Így lakomázott együtt Saul és Sámuel azon a napon.
25 Miután befejezték a lakomát, eljöttek onnan, és együtt mentek vissza a városba. Sámuel a tetőteraszon készített szállást Saulnak, 26 aki lefeküdt aludni.[b]
Másnap, korán reggel Sámuel fölkiáltott Saulnak a tetőteraszra: „Kelj föl, és készülj az útra, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt, 27 és együtt mentek ki az utcára. Sámuel a város széléig kísérte. Ott megállt, és ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgádat, te pedig maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” A szolga ekkor előrement.
Sámuel királlyá teszi Sault
10 Akkor Sámuel elővette az olajtartóját, és olajat öntött Saul fejére, megcsókolta az arcát, és ezt mondta neki: „Látod, az Örökkévaló fejedelemmé tett téged a saját népe fölött, amely örök tulajdona. Te fogsz uralkodni e népen, és meg fogod menteni őket környező ellenségeiktől. Királlyá kent téged az Örökkévaló a népe fölött. Ez a jele, hogy mindez igaz.[c]
A gyülekezet vezetőiről
3 Igaz ez a mondás: „Ha valaki gyülekezeti vezető[a] szeretne lenni, jó dolgot kíván.” 2 Ezeknek a vezetőknek azonban úgy kell élniük, hogy senki se kritizálhassa őket jogosan! Az ilyen férfi legyen hűséges egyetlen feleségéhez, legyen bölcs, fegyelmezett, tiszteletre méltó, vendégszerető és jó tanító. 3 Nem lehet részeges, kötekedő, verekedő, vagy olyan, aki a pénzt szereti, hanem legyen szelíd és békés természetű! 4 Legyen igazi családfő: nevelje a gyermekeit engedelmességre és szüleik iránti tiszteletre! 5 Hiszen, ha valaki a saját családját sem tudja kormányozni, hogyan lenne képes akkor gondot viselni a helyi gyülekezetre, amely Istené?
6 Ne legyen gyülekezeti vezető olyan, aki még csak nem régen kezdte el Jézust követni! Az ilyen ugyanis könnyen beképzelt és büszke lesz, és ugyanolyan ítélet alá kerülhet, mint a Sátán. 7 Fontos, hogy a gyülekezeti vezetőnek a gyülekezeten kívüliek között is jó híre legyen! Ha megfelel ezeknek a követelményeknek, akkor nem fogják kritizálni, és nem esik a Sátán csapdájába.
A diakónusokról
8 Hasonlóképpen a diakónusok is olyan férfiak legyenek, akiknek tekintélyük van mások előtt. Ne legyenek kétszínűek, részegesek, ne akarjanak csalással meggazdagodni. 9 Hűséggel ragaszkodjanak a hit titkához, amelyet Isten megismertetett velünk, és tartsák tisztán a lelkiismeretüket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center