Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávidé.

Az Örökkévaló Józsuét állítja Mózes helyére^(A)

¹² Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Menj fel az Abárim-hegyre, hogy onnan meglásd azt a földet, amelyet Izráel népének adok! ¹³ Miután láttad, neked is meg kell halnod, mint a testvérednek, Áronnak, és őseidhez fogsz csatlakozni. ¹⁴ Így kell ennek lennie, mivel te és Áron a Cin-pusztában nem engedelmeskedtetek a parancsomnak. Amikor a nép fellázadt ellenem, ti is engedetlenek voltatok azáltal, amit a népnek mondtatok, és nem mutattátok meg nekik, hogy én szent vagyok”. (Ez Kádés mellett történt, a „Lázadás-forrásnál”, a Cin-pusztában.)

¹⁵ Mózes ekkor így kérte az Örökkévalót: ¹⁶ „Kérlek, Örökkévaló, aki minden ember szellemének Istene vagy,^[a] állíts helyettem vezetőt Izráel közösségének élére! ¹⁷ Jelölj ki egy férfit, aki vezesse őket békében-harcban, és előttük járjon. Ne legyen az Örökkévaló közössége pásztor nélküli nyáj!”

¹⁸ Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: „Józsué, Nún fia legyen az a férfi, mert bölcs és bátor. ¹⁹ Állítsd őt Eleázár főpap és az egész közösség elé, azután mindannyiuk előtt tedd rá a kezedet, így hatalmazd fel erre a feladatra, és adj neki utasításokat!

²⁰ Így adj át neki vezetői felhatalmazásodból, hogy Izráel egész közössége engedelmeskedjen Józsuénak. ²¹ Ha döntenie kell valamiben, forduljon Eleázár főpaphoz, aki kérje ki az Örökkévaló határozatát az Úrím által, Józsué kérdése szerint. Azután Józsué, az egész hadsereg és Izráel egész közössége annak megfelelően cselekedjen, ahogy az Örökkévaló válaszolt a kérdésre. Ha az Örökkévaló úgy felel, akkor induljanak a csatába, ha pedig azt parancsolja, hogy térjenek haza, akkor tegyék azt”.

^22-23 Mózes mindent annak megfelelően tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki: Józsuét Eleázár főpap és az egész közösség elé állította, majd a kezét Józsuéra tette, és megbízta, hogy ő legyen a nép vezetője.

Saul Jeruzsálemben

²⁶ Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni. De azok féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett. ²⁷ Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.

²⁸ Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. ²⁹ Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görög kultúrát követő zsidókkal, akik viszont azt tervezték, hogy meggyilkolják őt. ³⁰ Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.

³¹ Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.