Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. A „Messzi erdő galambja” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor elfogták a filiszteusok Gát városában.
56 Istenem, könyörülj rajtam,
mert ellenségeim szüntelen üldöznek,
folyton szorongatnak!
2 Mindig lesben állnak, hogy megfogjanak,
egész nap zaklatnak.
Milyen sokan harcolnak ellenem,
ó, Felséges Isten!
3 Mikor rám tör a félelem,
én mégis benned bízom, Istenem!
4 Istenben bízom, nem félek,
halandó mit árthat nekem?
Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért!
5 Ellenségeim szüntelen kiforgatják szavaimat,
folyton csak terveket szőnek ellenem.
6 Összefognak ellenem, lesben állnak,
minden lépésem figyelik, hogy megöljenek.
7 Istenem, gonoszságukért űzd el őket messzire,
küldd el őket idegenek közé,
hogy azok haragját szenvedjék!
8 Istenem, te láttad bujdosásaimat,
tudod, mennyit sírtam,
s megszámoltad könnyeimet!
9 Mikor Istenhez kiáltok segítségért,
ellenségeim sarkon fordulnak, és elfutnak!
Ebből tudom meg,
hogy velem vagy, Istenem!
10 Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért!
Dicsérem az Örökkévalót szaváért és ígéretéért!
11 Istenben bízom, nem félek,
halandó mit árthat nekem?
12 Megadom Istennek, amit ígértem,
hálával áldozok neki!
13 Mert megmentette lelkemet a haláltól,
és lábamat az eleséstől,
hogy élhessek Isten jelenlétében,
s járhassak világosságában,
mely az élőkre ragyog!
Elizeus meggyógyítja Naámánt a leprából
5 Naámán Arám királyának hadvezére volt. A király nagyra becsülte és kedvelte, mert az Örökkévaló sokszor adott Naámán által győzelmet Arám seregének. Ez a férfi maga is híres harcos volt, de egyszer leprás lett.
2 Történt egyszer, hogy Arámból portyázó csapatok törtek be Izráel területére, és többek között egy kisleányt is elraboltak. Ez a kislány Naámán feleségének a szolgálója lett, 3 és egyszer azt mondta úrnőjének: „Bárcsak találkozhatna uram a prófétával, aki Samáriában él! Ő biztosan meggyógyítaná a leprából.”
4 Mikor ezt Naámán megtudta, bement a királyhoz, és elmondta neki.
5 A király ezt mondta: „Rendben van, menj el Samáriába, én meg levelet írok, s azt add át Izráel királyának!”
Naámán el is indult, és vitt magával ajándékba 10 talentum[a] ezüstöt, 6 000 sékel[b] aranyat és 10 öltözet ruhát. 6 Amikor megérkezett Izráel királyához, átadta neki Arám királyának levelét, amelyben ez állt: „Elküldtem hozzád a szolgámat, Naámánt, hogy gyógyítsd meg a leprából”.
7 Amikor Izráel királya ezt elolvasta, kétségbeesett, és megszaggatta a ruháját. Így kiáltott föl: „Hát Isten vagyok én, akinek hatalma van élet és halál fölött?! Miért küldi hozzám ezt az embert, hogy gyógyítsam meg őt a leprából? Gondoljátok csak meg: nyilván ürügyet keres, hogy a seregével megtámadjon bennünket!”
8 Azonban ez a hír Elizeushoz, Isten emberéhez is eljutott, aki — mikor meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját — ezt üzente neki: „Ne ess kétségbe! Kérlek, küldd el hozzám azt az embert, hogy megtudja: van próféta Izráelben!”
9 Így is történt: Naámán a harci szekereivel elment Elizeus házához, s megállt a kapuban. 10 De Elizeus csak a szolgáját küldte ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj, merítkezz bele a Jordán folyó vizébe hétszer, és meggyógyul a bőröd, megtisztulsz a leprától.”
11 Naámán erre nagyon megharagudott, és azt mondta: „Nahát, még ilyet! Azt gondoltam, a próféta biztosan kijön a házából, megáll előttem, és segítségül hívja Istenének, az Örökkévalónak a nevét! Azután a kezét a sebeim fölé helyezi, és úgy gyógyít meg! 12 Vannak folyók Arámban is, még jobbak is, mint Izráelben! Ha már vízbe kell merítkeznem ahhoz, hogy meggyógyuljak, ott van az Abáná és a Parpar Damaszkuszban, azoknak a vizében is megmártózhatok!” Azzal mérgesen visszafordult, és hazafelé indult.
13 A szolgái azonban tisztelettel megkérdezték Naámántól: „Urunk, ha a próféta valami nagy és nehéz dolgot mondott volna, azt megtetted volna a gyógyulásodért, igaz? Akkor mennyivel inkább megteheted ezt a csekélységet. Csak belemerítkezel a vízbe, és meggyógyulsz!”
14 Naámán hallgatott rájuk, és elment a Jordánhoz. Belegázolt a vízbe, és hétszer egymás után megmerítkezett benne, ahogy az Isten embere mondta. A bőre azonnal teljesen egészséges lett, mint egy kisgyermeké. Megtisztult a leprából.
13 Ebből következik, hogy aki a nyelveken szólás ajándékát használja, imádkozzon érte, hogy meg is tudja magyarázni, amit mondott! 14 Ha ugyanis nyelveken imádkozom, a szellemem ugyan imádkozik, de az értelmem nem vesz részt benne. 15 Akkor mit tegyek? Imádkozom a szellememmel is, de az értelmemmel is. Dicséretet énekelek a szellememmel is, de énekelni fogok az értelmemmel is. 16 Máskülönben, ha te csak szellemeddel mondasz áldást, vagyis a nyelveken szólás ajándékát használod, hogyan mondhatja rá a másik ember, hogy „Ámen”? Hiszen nem is érti, mit mondasz! 17 Te ugyan szépen adsz hálát, de ez a többieknek szellemileg semmit sem használ!
18 Hálát adok Istennek, hogy a nyelveken szólás ajándéka bennem jobban működik, mint bárkinél közületek. 19 Ha viszont a helyi gyülekezetben vagyok, inkább akarok valamelyik érthető nyelven öt szót mondani, hogy ezzel is tanítsalak benneteket, mint tízezret a nyelveken szólás ajándékával, amelyből senki sem ért semmit.
20 Testvéreim, ne úgy gondolkozzatok, mint a gyerekek! Csak a gonoszságban legyetek olyanok, mint a csecsemők! 21 Mert ezt mondja az Írás[a]:
„Olyanok által fogok ehhez a néphez szólni,
akik más nyelveken beszélnek,
és idegenek szájával beszélek népemhez,
de még így sem hallgatnak rám”[b]
— ezt mondja az Úr.
22 Ezért a nyelveken szólás ajándéka jel a hitetlenek számára, nem pedig a hívők számára. A prófétálás ajándéka azonban nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szóló jel. 23 Gondoljátok csak meg: az egész helyi gyülekezet összejön, és ti mind egyszerre beszéltek a nyelveken szólás ajándékát használva. Ha ekkor valaki bejön közétek, aki nem tartozik hozzátok, vagy hitetlen, biztosan azt fogja hinni, hogy mind őrültek vagytok. 24 Viszont, ha a gyülekezetben mind prófétáltok, és akkor jön be közétek egy idegen vagy hitetlen, akkor az ott elhangzó próféciák megmutatják a bűneit, és meggyőzik őt, hogy bűnös. 25 Így azután, mivel a szíve titkai kiderülnek, az idegen a földre borulva imádja majd Istent, és azt fogja mondani: „Bizony, Isten itt van közöttetek!”[c]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center