Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. A „Messzi erdő galambja” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor elfogták a filiszteusok Gát városában.
56 Istenem, könyörülj rajtam,
mert ellenségeim szüntelen üldöznek,
folyton szorongatnak!
2 Mindig lesben állnak, hogy megfogjanak,
egész nap zaklatnak.
Milyen sokan harcolnak ellenem,
ó, Felséges Isten!
3 Mikor rám tör a félelem,
én mégis benned bízom, Istenem!
4 Istenben bízom, nem félek,
halandó mit árthat nekem?
Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért!
5 Ellenségeim szüntelen kiforgatják szavaimat,
folyton csak terveket szőnek ellenem.
6 Összefognak ellenem, lesben állnak,
minden lépésem figyelik, hogy megöljenek.
7 Istenem, gonoszságukért űzd el őket messzire,
küldd el őket idegenek közé,
hogy azok haragját szenvedjék!
8 Istenem, te láttad bujdosásaimat,
tudod, mennyit sírtam,
s megszámoltad könnyeimet!
9 Mikor Istenhez kiáltok segítségért,
ellenségeim sarkon fordulnak, és elfutnak!
Ebből tudom meg,
hogy velem vagy, Istenem!
10 Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért!
Dicsérem az Örökkévalót szaváért és ígéretéért!
11 Istenben bízom, nem félek,
halandó mit árthat nekem?
12 Megadom Istennek, amit ígértem,
hálával áldozok neki!
13 Mert megmentette lelkemet a haláltól,
és lábamat az eleséstől,
hogy élhessek Isten jelenlétében,
s járhassak világosságában,
mely az élőkre ragyog!
8 Akkor az Örökkévaló ismét szólt Illésnek: 9 „Illés, indulj útnak, menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Nézd, parancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.”
10 Illés elindult, és amikor Sarepta kapujához közeledett, látott egy özvegyasszonyt, aki tűzrevaló gallyakat szedegetett. Illés megszólította: „Kérlek, hozz egy kis vizet nekem a korsódban, nagyon szomjas vagyok!” 11 Amikor az asszony elindult, hogy vizet hozzon, Illés még utána szólt: „Egy falat kenyeret is hozz, kérlek!”
12 De az asszony így válaszolt: „Istenedre, az élő Örökkévalóra mondom, hogy már semmi kenyerem sincs. Mindössze egy marék lisztem és egy kis olajam maradt a korsóban. Most éppen azért szedegetek egy kis fát, hogy az utolsó néhány lepényt elkészítsem a fiamnak és magamnak. Ha azt megettük, azután már nincs más hátra, mint hogy éhen haljunk!”
13 Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is. 14 Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”
15 Az asszony megfogadta Illés szavát, hazament, és elkészítette az ételt. Abból evett Illés is, az asszony is, meg a családja is, sok napon keresztül. 16 Nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja — az Örökkévaló szava szerint, amelyet Illés mondott neki.
Isten bölcsessége
6 A szellemileg érett hívőket azonban tanítjuk a bölcsességre. Csakhogy ez a bölcsesség egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége! Más, mint azoké, akik most uralkodnak a világ felett, s akik el fognak tűnni a hatalomból. 7 Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott, noha már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a dicsőségünkre legyen. 8 A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki sem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem ölték volna meg a kereszten a Dicsőség Urát, Jézust. 9 Mert azt mondja az Írás:
„Amit szem nem látott,
fül soha nem hallott,
ember szíve meg sem sejtett,
olyan dolgokat készített Isten
azoknak, akik szeretik őt.”[a]
10 Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által, aki mindent megvizsgál és kikutat, még magának Istennek a mélységes gondolatait is. 11 Mert senki sem ismerheti a másik ember gondolatait, csakis az illető saját szelleme, amely benne lakik. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri más, csak Isten Szelleme. 12 Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.
13 Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk. 14 Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni. 15 A szellemi ember viszont mindent képes megvizsgálni és helyesen értékelni. Őt azonban — a nem szellemi emberek — nem tudják kiismerni és helyesen értékelni. Mert, ahogyan az Írás mondja:
16 „Ki ismeri és érti az Örökkévaló gondolatait,
s tanácsot ki adhat neki?”[b]
Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center