Revised Common Lectionary (Complementary)
Megtaláltak engem, akik nem is kerestek
65 „Válaszoltam azoknak,
akik meg sem kérdeztek.
Engedtem, hogy megtaláljanak,
akik nem is kerestek.
Mivel kiáltottam a népnek,
amely nem nevemet viselte:
»Itt vagyok! Nézzetek rám, itt vagyok!«
2 Karomat kitártam,
naphosszat vártam a makacs és lázadó népre,
amely a saját gondolatait követi,
rossz úton jár,
3 szemtől szembe haragra ingerel engem:
bálványoknak áldoznak a kertekben,[a]
téglákból emelnek oltárt illatáldozathoz,
4 sírkamrákban ülnek,
titkos helyeken éjszakáznak,
disznóhúst esznek,
és tisztátalan étel van tányérjukon.
5 Akik ezt mondják:
»Maradj távol tőlem,
közelembe se jöjj,
mert én annyira szent vagyok!«”
Folyvást bosszant engem ez a nép!
„Folyvást bosszant engem e nép,
mint orromban a füst,
mint folyton égő tűz a szemem előtt.
6 Nézzétek, itt a lista, mindent feljegyeztem,
nem hallgatom el,
nem tűrök örökké,
hanem megfizetek nektek!
Bizony megfizettek mindenért:
7 saját bűneitekért és atyáitok vétkeiért
együtt kell fizetnetek!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hiszen őseitek is bálványoknak tömjéneztek a hegyeken,
meggyaláztak engem a magaslatokon.
Mindezekért együtt megfizetek,
s megbüntetlek titeket.”
Új nemzedéket nevelek Jákób népéből
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Ha nektárt találtok a szőlőfürtben,
azt mondjátok: »Ezt ne törd össze,
mert áldás van benne!«”
Én is így teszek népemmel,
hogy szolgáimat megkíméljem:
összetöröm őket, de nem valamennyit.
9 Új nemzedéket nevelek Jákób népéből,
és örökösöket Júdából,
akik hegyeimet birtokba veszik.
Választottaim öröklik földemet,
és szolgáim telepednek le rajta.
19 Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
Te vagy erőm, siess segítségemre!
20 Mentsd meg életem a kard élétől,
lelkem a kutyák körme közül!
21 Szabadíts ki az oroszlán torkából!
A bivalyok szarvait látom,
de tudom, hogy meghallgattál engem!
22 Megmentettél, Örökkévaló!
Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
mikor a testvérek összegyűlnek!
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!
25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
hajoljon meg előtted,
és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
és uralkodik minden nép fölött!
23 Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. 24 Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. 25 Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk.
26 Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, 27 mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. 28 Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. 29 Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.
Kiűzi a gonosz szellemek seregét(A)
26 Ezután megérkeztek Gadara[a] vidékére, amely Galileával szemben van, a Genezáreti-tó túlsó partján. 27 Amikor Jézus a partra lépett, a város felől szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellemek laktak. Ez az ember már régóta ruha nélkül járt, és nem házban lakott, hanem a sírbarlangokban tanyázott. 28-29 Mivel a gonosz szellemek gyakran eluralkodtak rajta, a férfi kezét-lábát sokszor leláncolták és megbilincselték, hogy megfékezzék. De hiába próbálták fogva tartani, mindig letépte magáról a láncokat, és a gonosz szellemek kiűzték őt a pusztába. Amikor a férfi meglátta Jézust, felüvöltött, a lába elé vetette magát, és így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia?! Kérlek, ne kínozz engem!” Jézus ugyanis megparancsolta a gonosz szellemnek, hogy menjen ki az emberből.
30 Ekkor Jézus megkérdezte a gonosz szellemtől: „Mi a neved?”
Az pedig így felelt: „Légió”[b], mert sok gonosz szellem lakott abban az emberben. 31-32 A közelben, a hegyoldalon nagy disznókonda legelészett. A gonosz szellemek kérlelték Jézust, hogy ne küldje őket a feneketlen mélységbe, hanem engedje meg nekik, hogy a disznókba menjenek. Jézus megengedte nekik, 33 így a gonosz szellemek kijöttek az emberből, és belementek a disznókba. Azok pedig a meredek hegyoldalról a tóba rohantak, és mind belefulladtak.
34 Amikor a pásztorok látták, hogy mi történt, elfutottak és mindenkinek elmondták ezt a városban és a környéken. 35 A városból sokan kijöttek Jézushoz, hogy lássák, mi történt. Azt a férfit, akiből a gonosz szellemek kimentek, ott találták Jézus lábánál ülve. Már fel volt öltözve, és teljesen épelméjű lett. Az emberek ekkor nagyon megrémültek. 36 Akik látták, elbeszélték a többieknek, hogyan szabadította meg Jézus ezt a megszállottat a gonosz szellemektől. 37 Ekkor Gadara egész népe arra kérte Jézust, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem töltötte el őket. Jézus hajóba szállt, és elment. 38 Az az ember azonban, akiből a gonosz szellemeket kiűzte, könyörgött neki, hogy vele mehessen.
De Jézus elküldte, és azt mondta neki: 39 „Menj haza, és mondd el mindenkinek, amit Isten tett veled!”
Ő el is ment, és az egész városban elhíresztelte, mit tett vele Jézus.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center