Revised Common Lectionary (Complementary)

¹⁷ Történt azonban, hogy egy idő múlva megbetegedett az asszony fia, és az állapota egyre súlyosabb lett. A végén már nem is lélegzett. ¹⁸ Akkor az asszony így szólt Illéshez: „Miért jöttél ide, Isten embere? Azért, hogy a bűneimre emlékeztess, és megöld a fiamat?”

¹⁹ „Add ide a fiadat!” — mondta Illés. Azzal elvette az asszony karjából a gyereket, és fölvitte az emeleten lévő szobájába, ahol a szállása volt. Ott lefektette az ágyára, ²⁰ és így kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Ez az özvegyasszony befogadott engem a házába, s most ilyen bajt hozol rá, hogy megölöd a fiát?!”

²¹ Azután háromszor ráborult a gyermekre, és kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Kérlek, térjen vissza a gyermek lelke a testébe!”

²² Az Örökkévaló meghallgatta Illés kérését, a gyermek lelke visszatért a testébe, és föléledt. ²³ Illés ekkor karjába vette a gyermeket, levitte az anyjához, és átadta neki. „Nézd, él a fiad!” — mondta.

²⁴ „Most tudtam meg igazán — válaszolta az asszony —, hogy te valóban az Isten embere vagy, és valóban az Örökkévaló szavát mondod!”

Dávid zsoltára, templomszentelési ének.

Pál Istentől kapta a felhatalmazást

¹¹ Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömüzenet, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik, ¹² hiszen nem emberek tanítottak rá vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.

¹³ Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidóság vallása szerint éltem, könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját. ¹⁴ A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.

¹⁵ Isten azonban már a születésem előtt különválasztott engem a maga számára! Azután pedig kegyelme által megszólított, ¹⁶ és a Fiát kijelentette nekem, majd elküldött, hogy az Izráelen kívüli nemzeteknek hirdessem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget. ¹⁷ Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.

¹⁸ Csak három évvel később mentem fel Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel,^[a] és nála is maradtam tizenöt napig. ¹⁹ De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével. ²⁰ Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság! ²¹ Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.

²² A Krisztushoz tartozó júdeai gyülekezetek azonban még személyesen nem ismertek engem. ²³ Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.” ²⁴ Ezek a hívők azután Istent magasztalták értem.

Jézus feltámasztja a naini fiút

¹¹ Történt ezután, hogy Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték. ¹² Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az özvegyet. ¹³ Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és azt mondta neki: „Ne sírj!” ¹⁴ Odalépett a holttesthez, és megérintette a hordágyat, amelyen az feküdt. A menet megállt. Akkor Jézus ezt mondta: „Fiú, neked mondom, kelj fel!” ¹⁵ A halott ekkor felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.

¹⁶ Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk! Isten meglátogatta népét!”

¹⁷ A Jézus híre pedig egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.