Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.

Nehémiás imádsága

1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának az elbeszélése.

A huszadik esztendőben, Kiszlév hónapban^[a] történt, amikor én, Nehémiás, Súsan várában éltem: ² Hanáni, az egyik rokonom érkezett hozzám, néhány más férfival együtt Júdeából. Kérdeztem tőlük, hogyan vannak a száműzetésből hazatért júdaiak, és érdeklődtem Jeruzsálem felől.

³ Elmondták, hogy az a maradék nép, amely korábban már hazatért, nagy nyomorban és gyalázatban él Júdeában, mert Jeruzsálem falai romokban hevernek, kapuit pedig tűz pusztította el.

⁴ Ezt hallva nagyon elszomorodtam, napokon át ki sem mozdultam, csak sírtam, böjtöltem és imádkoztam. Könyörögtem Istenhez, aki a Mennyben lakik:

⁵ „Örökkévaló Isten, aki a Mennyben vagy! Hatalmas és rettenetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged és engedelmeskednek parancsaidnak!

⁶ Kérlek, hallgass meg, és tekints rám! Hallgasd meg szolgád könyörgését! Hallgass meg, amint éjjel-nappal imádkozom Izráel népéért, szolgáidért! Igen, Örökkévaló, vétkeztünk ellened — én és Izráel egész népe. Bűnös vagyok én is, apám családja is — mindannyian bűnösök vagyunk. ⁷ Bűnt bűnre halmoztunk, mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, rendelkezéseidnek és törvényeidnek, amelyeket szolgád, Mózes által adtál.

^8-9 Kérlek, emlékezz ígéretedre, amelyet szolgádnak, Mózesnek mondtál: »Ha vétkeztek és hűtlenek lesztek, szétszórlak benneteket az idegen népek közé. De ha visszatértek hozzám, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, és azok szerint éltek, akkor ismét összegyűjtelek és beviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy nevem ott lakozzon. Bizony, ha a föld legtávolabbi szélére szóródtok szét, még onnan is összegyűjtelek benneteket!«

¹⁰ Ezek a te szolgáid, és ez a te néped, Örökkévaló, akiket megszabadítottál, megőriztél erős karoddal és hatalmas erőddel! ¹¹ Kérlek, hallgasd meg szolgád könyörgését! Halld meg szolgáid imádságát, akik gyönyörűségüket lelik abban, hogy tisztelhetnek és félhetnek téged! Örökkévaló, kérlek, segíts meg engem ma, és fordítsd hozzám a király szívét, amikor segítséget kérek tőle!”

Én ugyanis a király szolgája voltam: a pohárnoka.^[b]

A béna koldus csodálatos gyógyulása

3 Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba. ² Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni. ³ Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.

⁴ Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!” ⁵ A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit. ⁶ Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!” ⁷ Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult. ⁸ Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. ⁹ Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri. ¹⁰ Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.