Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltáréneke.
68 Kelj fel, Istenünk, szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid szanaszét!
2 Ahogy a füstöt elfújja a szél,
s a viasz szétolvad a tűzben,
úgy semmisüljenek meg a gonoszok
Isten jelenlétében!
3 Az igazak pedig örülnek,
és vigadnak Istennel együtt,
ujjonganak Isten jelenlétében!
4 Énekeljetek Istennek!
Énekkel dicsérjétek nevét!
Építsetek utat annak,
aki száguldva közeledik a pusztán át:
JAH[a] az ő neve!
Örvendjetek előtte!
5 Az árváknak édesapja,
az özvegyeknek gondviselője vagy
szent lakóhelyeden, Istenünk!
6 A magányosoknak Isten otthont szerez,
a foglyokat a börtönből jólétre hozza ki,
de a lázadók a forró sivatagban laknak.
7 Istenünk, mikor elindultál néped előtt,
mikor kivezetted őket Egyiptomból,
átvonultál a sivatagon, Szela
8 még a föld megremegett,
az ég is megolvadt előtted!
Megrendült a Sínai-hegy,
és megolvadt Izráel Istene előtt!
9 Ó, Istenünk, bőven adtál esőt,
felüdítetted örökségedet, mikor eltikkadt.
10 Nyájad visszatért, és megpihent földjén.
Istenem, még szegényeiket is megáldottad!
19 Áldott legyél Örökkévaló!
Napról napra segítesz terheinket hordani.
Te vagy megmentő Istenünk! Szela
20 Isten, a mi Istenünk ment meg minket,
az Örökkévaló Isten szabadít meg a Haláltól!
14 „Miért ülünk itt tétlenül? Mire várunk?
Keljünk föl, s menjünk be a megerősített városokba!
Haljunk meg ott,
ha már Istenünk, az Örökkévaló halálra ítélt bennünket!
Hiszen vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
ezért adott innunk mérgezett vizet!
15 Minek várjunk békességre,
ha úgysem jön semmi jó?
Minek reméljünk gyógyulást,
ha csak rémület közeleg?
16 Hiszen már hallatszik a lovak dobogása,
a harci mének nyerítése észak felől,[a]
s reszket az egész föld!
Ellenségeink közelegnek,
hogy mindent elpusztítsanak e földön,
városainkat és magunkat is azokkal együtt!”
17 „Látjátok? Mérges kígyókat[b] küldök rátok,
viperákat, amelyeken nem fog a bűvölés.
Bizony, megmarnak titeket,
gyógyíthatatlanul!”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás siratja népét
18 Istenem! Szomorúság és félelem
vesz erőt rajtam.
19 Nézd, népem segélykiáltását hallom mindenfelől:
„Hát nem lakik már az Örökkévaló a Sionon?
Nincs már ott Sion Királya?”
De Isten így válaszol:
„Miért bosszantottak bálványaikkal,
miért haragítottak idegen isteneikkel?”
20 Így kesereg a nép:
„Jaj, már elmúlt az aratás, vége a nyárnak,
mégsem szabadultunk meg!”
21 Összetörted népemet,
s velük együtt engem is, Uram!
Siratom romlásukat,
és elfog a rémület!
22 Hát nincs már balzsam Gileádban?[c]
Nincs orvos, aki meggyógyítana minket?
Miért nem gyógyultak be népem sebei?
Feltámaszt egy kislányt és meggyógyít egy beteg asszonyt(A)
40 Amikor Jézus visszatért a másik partra, a tömeg örömmel üdvözölte, mert már vártak rá. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember érkezett hozzá, aki a helyi zsinagóga vezetője volt. Leborult Jézus lábához, és arra kérte, jöjjön el a házához, 42 mert haldoklott az egyetlen leánya, aki körülbelül tizenkét éves volt.
Jézus el is indult vele, a tömeg pedig szorosan körülvette. 43 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt. Már minden vagyonát az orvosokra költötte,[a] de senki sem tudta meggyógyítani. 44 Az asszony Jézus mögé került, és megérintette a Jézus ruháján lévő rojtokat. Abban a pillanatban megszűnt a vérzése.
45 Jézus megkérdezte: „Ki érintett meg?”
Mindnyájan tagadták, Péter pedig ezt mondta: „Mester, az emberek tolonganak körülötted, és szorongatnak téged!”
46 De Jézus így felelt: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47 Amikor az asszony látta, hogy nem maradhat titokban, reszketve előjött, és leborult előtte. Az egész nép előtt elmondta, hogy miért érintette meg, és hogy azonnal meg is gyógyult. 48 Jézus így szólt hozzá: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békességgel!”
49 Amíg Jézus beszélt, jött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta Jairusnak: „A leányod már meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!”
50 Jézus azonban meghallotta, és így biztatta Jairust: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül a leányod!”
51 Amikor Jézus bement a házba, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a leány apját és anyját vitte magával. A többieknek nem engedte, hogy vele menjenek. 52 Közben mindenki sírt, jajgatott, és a leányt gyászolta. Jézus rájuk szólt: „Ne sírjatok, mert a leány nem halt meg, csak alszik!”
53 Azok kinevették, mert tudták, hogy a leány meghalt. 54 Akkor Jézus megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Kelj fel, kislány!” 55 Ekkor a szellem visszatért a kislányba, aki azonnal feltámadt. Akkor Jézus mondta, hogy adjanak neki enni. 56 A leány szülei nagyon meg voltak döbbenve, de Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center