M’Cheyne Bible Reading Plan
Ötödik csapás: a háziállatok pusztulása
9 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!« 2 De ha nem engeded el, hanem továbbra is visszatartod őket, 3 akkor az Örökkévaló karja lesújt a mezőkön legelő összes háziállataitokra: a lovakra, szamarakra, tevékre, marhákra, juhokra és a kecskékre is. Rettenetes dögvésszel fogja sújtani az állataitokat!
4 De különbséget tesz az Örökkévaló Izráel népének jószágai és az egyiptomiak állatai között. Az Izráelhez tartozó állatok közül egy sem hullik el. 5 Az Örökkévaló meghatározta a csapás idejét: holnap sújt le Egyiptom háziállataira.”
6 A következő napon az Örökkévaló véghezvitte, amit mondott, és a csapás miatt elhullott az egyiptomiak összes jószága. Ugyanakkor Izráel népének háziállatai közül egy sem pusztult el. 7 A fáraó kiküldte a szolgáit, hogy nézzék meg, mi történt az izráeliek állataival. De az ő jószágaik közül egy sem pusztult el. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és továbbra sem engedte szabadon Izráel népét.
Hatodik csapás: fekélyek
8 Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek kezeitekbe egy-egy marék hamut a kemencéből, és Mózes szórja az ég felé a fáraó szeme láttára! 9 Finom, szálló por lesz abból, amely eljut mindenhová Egyiptomban, és hólyagos fekélyeket kelt emberen, állaton egyaránt.”
10 Mózes és Áron így is tett. Hamut vettek a kezükbe, odaálltak a fáraó elé, és Mózes a levegőbe szórta a hamut. Ekkor hólyagos fekélyek lepték el az emberek és az állatok bőrét. 11 Az egyiptomi varázslók maguk is szenvedtek a fekélyektől, emiatt már nem tudtak Mózes elé állni, hogy versengjenek vele. Egész Egyiptomban mindenkit elborítottak a fekélyek.
12 Az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki nem hallgatott Mózesre és Áronra. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló megmondta Mózesnek.
Hetedik csapás: pusztító jégeső
13 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Holnap korán reggel állj a fáraó elé, és mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! 14 Különben mindenféle csapással sújtalak téged, a főembereidet és a népedet! Akkor majd megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. 15 Már eddig is lesújthattam volna rád és a népedre olyan döghalállal, amely teljesen eltörölt volna benneteket a föld színéről.
16 De megkíméltelek, mert célom van veled. Nem öltelek meg, hogy rajtad mutassam meg hatalmamat, és hogy hirdessék híremet-nevemet az egész földön. 17 Mivel még mindig ellenállsz, és nem engeded szabadon népemet, 18 ezért holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még nem hullott ebben az országban a megalapítása óta! 19 Most hát sietve menekítsétek be fedél alá az állataitokat, és helyezzétek biztonságba, ami a mezőn van! Ha a jégeső odakint ér embert vagy állatot, azt biztosan elpusztítja!«”
20 A fáraó főemberei közül egyesek komolyan vették az Örökkévaló szavát, és parancsoltak rabszolgáiknak, hogy a mezőkről minden állatot hajtsanak fedél alá, és maguk is húzódjanak be a házakba. 21 Akik viszont nem törődtek a figyelmeztetéssel, a mezőn hagyták rabszolgáikat és állataikat.
22 Az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezed az égre, hogy hulljon jégeső emberekre, állatokra és a vetésre egész Egyiptom földjén!”
23 Mózes fölemelte botját az ég felé, s az Örökkévaló hatalmas vihart támasztott: villámlott, dörgött az ég, és jégeső zuhogott Egyiptomra. 24 Szüntelenül csapkodtak a villámok, és olyan pusztító jégeső hullott, amilyet még senki sem látott Egyiptomban, mióta ez az ország fennállt. 25 A jégverés elpusztított mindent, amit a mezőn talált: embereket, állatokat és a vetést. Még a fákat is összetördelte.
26 Egyiptomban csak Gósen földjén nem esett jégeső: ott, ahol Izráel népe lakott.
27 A fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Belátom, hogy ezúttal én vétkeztem. Az Örökkévalónak igaza van, én és a népem pedig vétkeztünk. 28 Elég volt már a mennydörgésből és jégesőből! Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy szüntesse meg — s akkor elengedlek titeket! Nem kell tovább itt maradnotok!”
29 Mózes így felelt: „Rendben van! Amint kiérek a városból, fölemelem kezem az Örökkévalóhoz, és megszűnik a jégeső és a dörgés. Ebből megértheted, hogy az egész föld az Örökkévaló tulajdona. 30 De ami téged illet és főembereidet, tudom, hogy még nem félitek és tisztelitek igazán az Örökkévalót, az Istent.”
31 A jégeső teljesen elverte a szántóföldeken az árpát és a lent, mert az árpa már kalászban volt, a len pedig virágzott. 32 Ugyanakkor nem pusztította el a búzát és a tönkölyt,[a] mert azok csak később érnek.
33 Amikor Mózes kiért a fáraó városának szélére, fölemelte két kezét az Örökkévalóhoz. Ekkor megszűnt a jégeső és a mennydörgés, elállt az eső is.
34 Amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a dörgés-villámlás és a jégeső, ismét megmakacsolta magát, és megmaradt a vétkében — a vezetőivel együtt. 35 Mivel pedig a fáraó keményszívű maradt, továbbra sem engedte szabadon Izráel népét — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló ezt előre megmondta Mózes által.
Óvakodjatok a farizeusok kovászától!
12 Egyszer több ezren gyűltek össze Jézus körül. Olyan sokan voltak, hogy majdnem letaposták egymást. Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától, vagyis attól a képmutatástól, amely rájuk jellemző! 2 Mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik! 3 Amit a sötétben mondotok, azt a világosságban fogják hallani. Amit a belső szobákban suttogtatok egymás fülébe, azt a háztetőkről fogják kihirdetni.”
Istent tiszteljétek, ne az emberektől féljetek!(A)
4 „Nektek mondom, a barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de utána már nem árthatnak. 5 Megmondom, kitől féljetek: Istentől, akinek hatalma van, hogy miután megölt, a Gyehennára dobjon! Őt féljétek és tiszteljétek!
6 Ugye, két fillérért[a] öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten. 7 Még a hajszálaitokat is számon tartja! Tehát ne féljetek, ti értékesebbek vagytok, mint sok-sok veréb!”
Ki tartozik Jézushoz?(B)
8 „Mondom nektek: aki az emberek előtt tanúskodik arról, hogy hozzám tartozik, arról én[b] is tanúskodom Isten angyalai előtt, és vállalom, hogy hozzám tartozik. 9 De aki az emberek előtt nem vállal engem, arról én is azt fogom mondani Isten angyalai előtt, hogy nem tartozik hozzám.
10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, az még kaphat erre bocsánatot. De ha valaki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha!
11 Amikor zsinagógákba, uralkodók és más hatalmasságok elé visznek titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit feleljetek védekezésül, vagy hogy mit mondjatok! 12 Ne tépelődjetek ezen, mert a Szent Szellem a maga idejében meg fog tanítani titeket arra, hogy mit mondjatok!”
A gazdag ember ostobasága
13 A tömegből valaki így kiáltott Jézusnak: „Mester, parancsold meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”
14 Jézus így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bíráskodjak közöttetek, vagy elosszam az örökségeteket?” 15 Majd az emberekhez fordulva ezt mondta: „Vigyázzatok, és kerüljétek a kapzsiságot, mert az ember élete, nem a vagyonától függ, akármilyen gazdag is!”
16 Ezután egy példázatot mondott nekik: „Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bőséges termést hozott. 17 Azon töprengett, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy raktára. 18 Végül így határozott: »Lebontom a raktáraimat, és nagyobbakat építek a sok gabona, meg a többi termény számára. 19 Akkor majd így szólok a lelkemhez: Látod, lelkem, sok évre elegendő vagyonod és gazdagságod van! Egyél-igyál hát, és élvezd az életet!«
20 De Isten megszólította: »Milyen ostoba vagy! Még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor, amit összegyűjtöttél?«
21 Így jár az, aki csak magának gyűjt kincseket, és nem Isten mértéke szerint gazdag!”
Isten Királysága legyen az első!(C)
22 A tanítványaihoz fordulva így folytatta: „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözni! 23 Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!
24 Nézzétek a hollókat: nem vetnek, nem aratnak, nincs sem raktáruk, sem magtáruk, Isten mégis táplálja őket! Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!
25 Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét? 26 Ha pedig még ennyit sem tudsz elérni a saját erődből, akkor mi értelme van a nagyobb dolgok felől aggódni?
27 Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak. Mégis azt mondom nektek, hogy Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek. 28 Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Akkor titeket mennyivel inkább! Ne legyetek hát kishitűek!
29 Ne aggódjatok hát amiatt, hogy lesz-e mit ennetek, vagy innotok! 30 Azok törtetnek ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok azonban jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van.
31 Isten Királyságával törődjetek — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. 32 Ne félj, te kicsiny nyájacska, mert Mennyei Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja a Királyságot!”
Az igazi kincs
33 „Adjátok el vagyonotokat, és a pénzt osszátok szét a szegények között! Szerezzetek magatoknak örök, mennyei kincseket, amelyeket a tolvajok nem lophatnak el, s a moly sem pusztíthat el! 34 Mert oda húz majd a szívetek, ahol a kincseitek vannak.”
Mindig legyetek készen!(D)
35 „Legyetek állandóan készenlétben! Kezetekben a mécses mindig égjen! 36 Legyetek olyanok, mint a szolgák, akik felkészülten várják uruk hazaérkezését a lakodalomból, s amikor megérkezik és kopogtat, azonnal kinyitják előtte az ajtót. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket uruk készenlétben talál, amikor megérkezik! Bizony, mondom nektek: az ilyen szolgákat asztalhoz ülteti, és kiszolgálja őket! 38 Bizony boldogok ők, mert készen állnak, akár éjfélkor, akár hajnalban jön haza uruk! 39 De jól jegyezzétek meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem gondolnátok!”
Példázat a jó és a gonosz szolgáról
41 Akkor Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk szólnak ezek a példázatok, vagy mindenki másnak is?”
42 Az Úr így válaszolt: „Gondoljátok csak meg: a ház ura megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot a többi szolgájára, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges és okos? 43 Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit ura rábízott! Milyen boldog az ilyen szolga! 44 Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!
45 De mi történik, ha az a szolga gonosz, és azt gondolja, hogy ura még sokáig nem tér haza? Verni kezdi a szolgatársait, férfiakat és nőket egyaránt, eszik-iszik és részegeskedik. 46 Ura azonban éppen akkor fog megérkezni, amikor a gonosz szolga nem számít rá, és nem is gondolja. Akkor majd az ura keményen megbünteti őt, és oda küldi, ahová a hitetlenek kerülnek.
47 Az a szolga, aki tudta, hogy ura mit bízott rá, de hozzá sem fogott, hogy azt megtegye, vagy nem készült fel ura érkezésére, súlyos büntetést kap. 48 De mi lesz azzal a szolgával, aki nem tudta, hogy ura mit kíván tőle? Az ilyen szolga enyhébb büntetést fog kapni. Mert akinek sokat adtak, attól sokat is kérnek számon! Akire sokat bíztak, annak nagyobb a felelőssége!”
Jézus követése miatt meghasonlás támad(E)
49 „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a Földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50 Be kell merítkeznem,[c] és nagy teher nehezedik rám, amíg ez meg nem történik! 51 Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a Földre? Nem! Az emberek szembefordulnak egymással miattam. 52 Mostantól fogva még a családtagok között is meghasonlás támad! Egy öttagú családban hárman lesznek kettő ellen, és ketten három ellen.
53 Az apa fia ellen fordul,
és a fiú apja ellen,
az anya leánya ellen fordul,
és a leány anyja ellen,
az anyós menye ellen fordul,
a meny pedig anyósa ellen.”[d]
Az idők jelei(F)
54 Azután Jézus a sokasághoz fordult: „Amikor nyugatról felhő közeleg, azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy is lesz. 55 Amikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy nagy meleg jön, és úgy is lesz. 56 Képmutatók! Mikor látjátok az égen és a földön a jeleket, megértitek milyen idő következik! Akkor hogyan lehet, hogy a mostani idők jeleit nem értitek meg?”
Békülj ki ellenfeleddel!(G)
57 „Miért nem döntitek el ti magatok, hogy mi az igazságos? 58 Gondold csak el: valaki vádol téged, pert indít ellened, és ellenfeleddel együtt a bíró elé kell állnotok. Ilyen esetben nagyon igyekezz, hogy még útközben kibéküljetek egymással! Ha ez nem sikerül, az ellenfeled a bíró elé visz, a bíró átad a börtönőrnek, az pedig börtönbe zár téged! 59 Mondom neked: ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizetted, amivel tartozol!”
27 Ezután Jób így folytatta:
2 „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat,
és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,
3 hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek,
míg Isten lehelete éltet,
4 ajkam nem mond valótlant,
nyelvem nem szól hazugságot!
5 Isten ments, hogy igazat adjak nektek!
Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.
6 Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok,
nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!
7 Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára,
büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!
8 Mert nincs remény az istentelenek számára,
mikor kivágja őket Isten,
mikor elkéri tőlük lelküket!
9 A bajban hiába kiáltanak hozzá,
nem hallgatja meg őket.
10 Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban,
nem hívhatják segítségül Istent soha többé.
11 Figyeljetek rám,
hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról,
megmutatom nektek a Mindenható terveit!
12 Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok,
hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?
[13] [a] A gonoszok számára ezt készítette Isten,
a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják
örökségül a Mindenható kezéből.
14 Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár,
utódainak még kenyér sem jut elég.
15 Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg,
özvegyeik sem siratják el őket.
16 Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port,
és a drága ruhákat, mint az agyagot,
17 de amit összegyűjtött, az másoké lesz,
igazak viselik majd ruháit,
ártatlanok használják a pénzét.
18 A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós,
mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló,
elpusztul hamar.
19 Egyik este gazdagon fekszik le,
másnap reggel már szegényen ébred.
20 Rémület tör rá, mint váratlan árvíz,
elragadja az éjjeli forgószél.
21 Felkapja a keleti szél, és elfújja,
messze sodorja otthonától,
22 rázúdul kíméletlenül,
hiába menekül előle.
23 Akik látják, összecsapják kezüket,
mikor a gonosz menekül,
s gúnyolódva sziszegnek utána.”
Az isteni szeretet
13 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. 2 Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! 3 Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.
4 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, 5 nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, 6 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.
8 Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. 9 Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. 10 Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.
11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. 12 Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.
13 Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center