M’Cheyne Bible Reading Plan
József megmagyarázza a két főember álmát
40 Egy idő múlva két új fogoly érkezett a börtönbe, ahol József raboskodott: az egyiptomi király főpohárnoka és a királyi pékmesterek főnöke. Valamit vétettek uruk, a fáraó ellen, aki megharagudott rájuk, és abba a börtönbe vetette őket, amely a testőrök parancsnokának felügyelete alatt állt. 4 A testőrparancsnok Józsefre bízta a két újabb foglyot is, hogy viselje gondjukat. Jó ideig ott raboskodtak.
5 Egyik éjjel mindkét fogoly álmodott valamit. Álmaik különböztek, és a jelentésük is más volt. 6 Másnap reggel, amikor József bement hozzájuk, látta, hogy nagy gondban vannak. 7 Meg is kérdezte őket: „Miért vagytok ilyen szomorúak?”
8 „Mert mind a ketten álmodtunk valamit az éjjel, és nem értjük, mit jelent. Nincs senki, aki megmagyarázza” — felelték azok.
„Bizony, az álom helyes értelmezését egyedül Isten tudhatja — mondta József. — De mondjátok csak el, mit álmodtatok!”
9 Akkor a főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek: „Szőlőtőkét láttam álmomban, 10 amelynek három vesszeje előbb kirügyezett, majd kivirágzott és termést érlelt. 11 Kezemben volt a fáraó serlege, fogtam a szőlőfürtöket, belefacsartam, majd odanyújtottam a fáraónak.”
12 József ezt mondta: „Ennek a következő a magyarázata: a három vessző három napot jelent. 13 Három nap múlva a fáraó kiemel innen, és visszahelyez előbbi állásodba. Attól kezdve ismét te adod a fáraó kezébe a kelyhet, mint azelőtt.
14 De kérlek, gondolj rám, amikor majd jól megy a sorod! Szólj rólam a fáraónak, hogy emeljen ki ebből a börtönből. 15 Mert elraboltak engem, és idehoztak a szülőföldemről, a héberek földjéről, és itt sem tettem semmi rosszat, mégis börtönbe vetettek.”
16 Mikor a pékmesterek főnöke látta, hogy milyen kedvező a magyarázat, ő is elmondta álmát: „Én meg azt álmodtam, hogy egymás tetején három süteményes kosár volt a fejemen. 17 A legfelső kosárból azonban a madarak csipegették a fáraó számára készült süteményeket.”
18 József ezt mondta: „Álmod ezt jelenti: a három kosár, három nap. 19 Három nap múlva a fáraó téged is kiemel innen, de fejedet véteti. Tested akasztófára kerül, és keselyűk fogják szaggatni.”
20 Valóban így is lett: három nap múlva következett a fáraó születésnapja. Ebből az alkalomból a fáraó nagy lakomát rendezett a főembereinek és hivatalnokainak. Ekkor kihozatta a börtönből a főpohárnokot és a pékmesterek főnökét. Az összegyűlt vendégek előtt 21 a főpohárnokot visszahelyezte tisztségébe, hogy ismét ő adja a kelyhet a fáraó kezébe. 22 Ugyanakkor halálra ítélte a pékmesterek főnökét, akit kivégeztek, majd a testét fára akasztották.
Mindez pontosan úgy történt, ahogy József értelmezte a két főember álmát.
23 Ennek ellenére a főpohárnok teljesen elfelejtkezett Józsefről.
Jézus a házasságról és a válásról(A)
10 Jézus ezután továbbment Júdea vidékére, a Jordán folyó másik oldalára. Ismét nagy tömeg gyűlt köré, és szokása szerint tanította őket.
2 Odajött hozzá néhány farizeus is, akik próbára akarták tenni, ezért megkérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj elváljon a feleségétől?”
3 Jézus azonban ezt kérdezte: „Mit parancsolt nektek Mózes?”
4 „Mózes megengedte a férjnek, hogy válólevelet írjon, és elváljon a feleségétől”[a] — válaszolták.
5 Jézus erre így felelt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt adta ezt a törvényt. 6 De amikor Isten megteremtette a világot, az embert férfivá és nővé teremtette.[b] 7 »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, 8 és ketten egy testté válnak.«[c] Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. 9 Amit Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”
10 Később, amikor ismét együtt voltak a házban, a tanítványok tovább kérdezték őt erről. 11 Jézus ezt mondta: „Az a férfi, aki elválik a feleségétől, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el az első felesége ellen. 12 Az a feleség, aki elválik a férjétől, és összeházasodik egy másik férfival, szintén házasságtörést követ el.”
Megáldja a gyermekeket(B)
13 Az emberek odavitték Jézushoz a kisgyerekeiket, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban rájuk szóltak, és el akarták őket küldeni. 14 Amikor Jézus ezt meglátta, megharagudott, és rászólt a tanítványaira: „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket, mert Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! 15 Igazán mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint a gyerekek, az soha nem jut be oda.” 16 Ezután egyenként a karjába vette a gyerekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
A gazdagok nehezen jutnak be Isten Királyságába(C)
17 Jézus már útnak indult, amikor egy férfi odafutott hozzá, térdre borult előtte, és megkérdezte: „Jó Mester! Mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
18 Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Egyedül csak Isten jó. 19 Ismered a Törvény parancsait: Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”[d]
20 A férfi erre így válaszolt: „Mester, én mindezt megtartottam gyerekkorom óta.”
21 Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta: „Még egy dolog van, amit meg kell tenned. Menj, add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesz a kincsed. Azután gyere, és kövess engem!”
22 Erre a válaszra a férfi arca elkomorult, és szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.
23 Jézus ekkor végignézett a tanítványain, és ezt mondta nekik: „Milyen nehezen jutnak be Isten Királyságába a gazdagok!”
24 A tanítványok nagyon megdöbbentek ezen. Ő azonban megerősítette: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten Királyságába! 25 Még egy tevének is könnyebb átmenni a varrótű fokán, mint egy gazdagnak bejutni Isten Királyságába.”
26 Ezen még jobban elcsodálkoztak, és egymás között azon tanakodtak: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”
27 Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, de Isten számára nem, mert neki minden lehetséges.”
28 Péter ekkor azt mondta: „Látod, mi mindent elhagytunk, hogy kövessünk téged.”
29 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: mindenki, aki értem és az örömhírért elhagyta otthonát, testvéreit, apját, anyját, gyerekeit, szántóföldjét, 30 az százszor annyit kap vissza még ebben a világban: otthont, testvért, anyát, gyermekeket, szántóföldeket. Ugyanakkor üldözésben is része lesz, a következő korszakban pedig örök életet kap. 31 Sokan, akik most az első helyeket foglalják el, akkor majd az utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, akkor majd az első helyekre kerülnek.”
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(D)
32 Jézus vezetésével elindultak Jeruzsálem felé. A tanítványok megrettenve követték, és a többiek is féltek. Útközben Jézus ismét félrehívta a tizenkettőt, és arról beszélt nekik, hogy mi fog vele történni: 33 „Látjátok, most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát majd átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Ők halálra fogják ítélni, majd átadják az idegenek kezébe. 34 Azok kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják, és végül megölik. Három nappal később azonban fel fog támadni.”
Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?(E)
35 Jakab és János — Zebedeus fiai — Jézushoz fordultak: „Mester, szeretnénk kérni tőled valamit.”
36 „Mit kívántok?” — kérdezte ő.
37 „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen, amikor majd dicsőségesen uralkodni fogsz!” — mondták a testvérek.
38 Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat[e], amelyet nekem ki kell innom? Be tudtok-e merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem?”[f]
39 A testvérek így válaszoltak: „Igen, meg tudjuk tenni.”
Jézus azt felelte: „Igaz, valóban inni fogtok abból a pohárból, amelyet nekem ki kell innom, és ti is be fogtok merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem. 40 Azt azonban nem én döntöm el, hogy ki ül majd a jobb vagy bal oldalamon. Ezeket a helyeket azok kapják, akiknek a számára Isten elkészítette.”
41 Amikor a másik tíz tanítvány meghallotta, hogy Jakab és János mit kért, megharagudtak rájuk. 42 Ekkor Jézus odahívta őket, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy az Izráelen kívüli népek uralkodói zsarnokoskodnak az alattvalóik felett, és az előkelők visszaélnek a hatalmukkal. 43 Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, legyen szolgája a többieknek! 44 Aki pedig az első akar lenni köztetek, az legyen a többiek rabszolgája! 45 Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sokakat megmentsen.”
Bartimeus visszanyeri a látását(F)
46 Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia. 47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
48 Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
49 Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!”
Szóltak a vaknak, és így biztatták: „Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!” 50 Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.
51 Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?”
„Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.
52 Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.
Jób első válasza
6 Erre Jób így felelt:
2 „Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet,
s gyötrelmem súlyát lemérnék,
3 tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál,
ezért szólok úgy, mint az ostobák!
4 Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe,
mérgüket issza szellemem,
Isten rettentései felsorakoztak ellenem.
5 Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén?
Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?
6 Kinek kell a sótlan, ízetlen étel?
Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?
7 Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől,
ujjal se nyúlnék hozzá!
8 Bárcsak Isten megadná, amit kérek!
Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!
9 Bárcsak törne össze teljesen,
bár végezne karja velem!
10 De még akkor is lenne vigaszom,
egy örömöm még a fájdalmak között is maradna:
hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!
11 Honnan merítsek erőt a kitartáshoz?
Mi értelme lenne tovább is remélni?
12 Nem vagyok oly erős, mint a szikla,
testem nem bronzból készült!
13 Nem tudok magamon segíteni,
nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!
14 Aki nem könyörül bajba jutott barátján,
az Istent sem féli igazán!
15 De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek,
mint a kiszáradó patakmeder:
hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.
16 Tavasszal meglapul alján az olvadó hó,
sötétlik benne a jégmaradék,
17 de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad,
hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.
18 A karaván letér útjáról,
vizet keres a csalfa mederben,
de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.
19 Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába,
a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,
20 de mind csalódnak, mert semmit sem találnak!
Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!
21 Ilyenek vagytok ti is nekem:
látjátok szenvedésem, és mind féltek!
22 Kértem én, hogy segítsetek?
Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?
23 Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből.
Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.
24 Tanítsatok engem, és én hallgatok!
Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!
25 Az igaz szó mily erőteljes!
De mit ér a ti szavatok?
26 Folyton csak hibáztattok engem.
Folytatni akarjátok a leckéztetést?
27 Képesek lennétek még az árvát is eladni,
vagy alkudozni egy barát ára felől!
28 Most nézzetek a szemembe, kérlek,
lássátok meg, hogy igazat mondok!
29 Gondoljátok meg újra,
s ne legyetek igazságtalanok!
Gondoljátok meg újra,
mert becsületem múlik ezen!
30 Mondtam-e valami rosszat?
Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”
10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. 2 Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. 3 Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.
4 A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja. 5 Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”[a] 6 Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. 7 De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. 8 Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.
9 Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.
11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[c] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[d]
14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet? 15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[e]
16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[f] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.
18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:
„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”[g]
19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:
„Féltékennyé teszlek benneteket
oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[h]
20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:
„Megtaláltak azok,
akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
akik sohasem kérdezősködtek utánam.”[i]
21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:
„Egész nap kitárt karokkal vártam
erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
és nem akar követni.”[j]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center