M’Cheyne Bible Reading Plan

József és testvérei

37 Jákób Kánaán földjén lakott, ahol már az apja is jövevényként élt.

² Ez a története Jákób családjának.

József 17 éves korában a nyájaknál segített a pásztorkodásban azoknak a testvéreinek, akik Jákób feleségeinek, Bilhának és Zilpának a fiai voltak. József rossz híreket hordott a testvéreiről apjuknak.

³ Izráel már öreg volt, amikor József született, emiatt a gyermekei közül őt szerette a legjobban, és szép színes ruhát csináltatott neki. ⁴ A testvérei látták, hogy Jákób jobban szereti Józsefet, mint őket, emiatt annyira megharagudtak Józsefre, hogy már békességgel köszönni sem tudtak neki.

⁵ Történt egyszer, hogy József különös álmot látott, amelyet elmesélt testvéreinek, akik még inkább meggyűlölték emiatt. ⁶ Ezt mondta nekik: „Figyeljetek ide, mit álmodtam! ⁷ Aratáskor együtt dolgoztunk a mezőn: kévékbe kötöttük a levágott gabonát. Lám, egyszer csak az én kévém fölkelt, és egyenesen megállt! S azok a kévék, amelyeket ti kötöttetek, odagyűltek az én kévém köré, és földig hajoltak előtte!”

⁸ A testvérei így válaszoltak: „Mit képzelsz, te leszel a király fölöttünk? Majd bizony még uralkodni fogsz rajtunk!” Álmai és szavai miatt még inkább haragudtak rá.

⁹ József azonban ismét álmot látott, és azt is elmondta testvéreinek: „Megint álmot láttam. Képzeljétek, a nap és a hold, meg tizenegy csillag odajött hozzám, és földig hajoltak előttem.” ¹⁰ Elmondta ezt az álmát apjának is, aki megszidta érte: „Micsoda álom ez?! Csak nem képzeled, hogy jómagam, édesanyáddal és a testvéreiddel együtt eléd járulunk, és földre borulunk előtted?” ¹¹ De azért Jákób jól megjegyezte ezt a dolgot magának. A testvérei pedig féltékenyek lettek Józsefre.

¹² Történt ezután, hogy József testvérei elmentek Sikembe apjuk nyájait legeltetni. ¹³ Izráel hívta Józsefet: „Édes fiam, gyere csak! Elküldelek testvéreidhez, akik Sikemben legeltetik nyájaimat.”

„Igen, atyám, elmegyek” — felelte József.

^14-15 „Eredj, nézd meg, jól vannak-e testvéreid és a nyájak! Hozz nekem hírt róluk!” — mondta Izráel, és útnak indította Józsefet a Hebron völgyéből.

Amikor József megérkezett Sikem vidékére, sehol sem találta a testvéreit. Amint ott bolyongott, találkozott valakivel, aki megkérdezte: „Mit keresel itt?”

¹⁶ „A testvéreimet! — felelte József. — De ha tudod, hová mentek a nyájakkal, kérlek, mondd meg!”

¹⁷ Az ember válaszolt: „Igen, itt voltak, de már továbbmentek. Hallottam, hogy Dótánba igyekeztek.”

Így hát József utánuk ment Dótánba, ahol rájuk is akadt.

Józsefet eladják rabszolgának

¹⁸ Józsefet már messziről fölismerték a testvérei. De még mielőtt a közelükbe ért volna, összebeszéltek, hogy meggyilkolják: ¹⁹ „Nézzétek, itt jön a híres álomlátó — mondták egymásnak —, ²⁰ gyertek, üssük agyon, s dobjuk valami verembe! Azután azt mondjuk, hogy valami vadállat ölte meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!”

²¹ De Rúben meg akarta menteni József életét, ezért ezt javasolta: „Hallgassatok rám, ne üssük agyon! ²² Ne gyilkoljátok meg, csak dobjátok ebbe a verembe, itt a pusztában!” Azért mondta ezt, hogy később megmentse Józsefet a testvérei kezéből, és visszavigye apjához.

²³ Így azután, mikor József megérkezett, nem ölték meg, csak letépték róla színes ruháját, amelyet viselt, ²⁴ és bedobták egy üres ciszternába, amelyből a víz már kiszáradt.

²⁵ Azután leültek enni. Amint fölnéztek, látták, hogy egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik meg voltak rakva mindenféle illatos fűszerrel, balzsammal és mirhával, amelyet Egyiptomba vittek. ²⁶ Akkor Júda ezt javasolta testvéreinek: „Nézzétek, mi hasznunk abból, ha meggyilkoljuk a testvérünket, és eltitkoljuk? ²⁷ Inkább adjuk el rabszolgának a kereskedőknek! Ne emeljünk rá kezet, hiszen mégiscsak a testvérünk!” Ebbe a többiek is beleegyeztek. ²⁸ Amikor midjáni kereskedők jöttek arra, a testvérek kihúzták Józsefet a ciszternából, majd húsz ezüstért eladták rabszolgának. A kereskedők pedig Egyiptomba vitték Józsefet.

²⁹ Közben Rúben máshol járt, majd visszament a ciszternához, de akkor már Józsefet nem találta ott. Ettől nagyon megrémült, és a gyász jeléül megszaggatta ruháját. ³⁰ Majd visszament testvéreihez, és rémülten újságolta nekik: „Képzeljétek, a fiú nincs a ciszternában! Jaj nekem! Most mitévő legyek?”

³¹ Azok meg leöltek egy kecskét, és a Józsefről letépett színes ruhát belemártották a kecske vérébe. ³² Majd ezt a véres ruhát vitték apjukhoz, és ezt mondták neki: „Atyánk, ezt a ruhát találtuk! Nézd meg, nem a fiad ruhája ez?”

³³ Jákób azonnal fölismerte József ruháját, és felkiáltott: „Ez a fiam ruhája! Gonosz vadállat tépte szét Józsefet, biztosan megette őt!” ³⁴ Jákób megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta a fiát. ³⁵ Fiai és leányai mind hiába próbálták vigasztalni, Jákób egyre csak kesergett József után, és ezt hajtogatta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba — gyászolom őt, amíg élek!” Így siratta Józsefet sokáig.

³⁶ Eközben Józsefet a midjáni kereskedők Egyiptomba vitték, és ott eladták rabszolgának. A fáraó testőrségének kapitánya, Potifár vette meg a fiút.

Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?^(A)

7 Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek. ² Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt. ³ A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz. ⁴ Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.^[a]

⁵ Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”

⁶ Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált:

⁸ Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”

⁹ Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére. ¹⁰ Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«^[c], és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«^{[d] 11} Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«, ¹² akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek. ¹³ Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”

¹⁴ Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok! ¹⁵ Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!” ^[16] [e]

¹⁷ Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt. ¹⁸ Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik? ¹⁹ Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.

²⁰ Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik. ²¹ Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok, ²² a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség. ²³ Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”

Jézus segít egy föníciai asszonyon^(B)

²⁴ Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van. ²⁵ Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult. ²⁶ Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.

²⁷ Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”

²⁸ Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”

²⁹ „Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”

³⁰ Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.

Meggyógyít egy süketnémát

³¹ Jézus ezután visszatért Tírusz vidékéről. Szidónon át — a Tízváros vidékén keresztül — a Galileai-tóhoz ment. ³² Odavittek hozzá egy férfit, aki teljesen süket volt, és beszélni is alig tudott. Kérték, hogy tegye rá a kezét, és gyógyítsa meg.

³³ Jézus egy kissé távolabb vitte a tömegtől, és a fülébe dugta az ujját. Majd a megnyálazott ujjával megérintette a férfi nyelvét. ³⁴ Ezután feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta: „Effata!” Ez azt jelenti: „Oldódj meg!” ³⁵ Ekkor a férfinak meggyógyult a hallása, és a nyelve is megoldódott: rendesen tudott beszélni.

³⁶ Jézus megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. De minél jobban tiltotta, annál inkább terjedt a híre. ³⁷ Mindenki nagyon csodálkozott a süketnéma gyógyulásán, és ezt mondták: „Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!”

Jób megátkozza születése napját

3 Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:

A házasság példája és a Törvény

7 Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg az illető életben van. ² Például a férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él, de ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól. ³ Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint vétkes a házasságtörés bűnében. Ha viszont meghal a férje, az asszonyt már nem köti a házassági törvény, és nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz.

⁴ Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már máshoz kapcsolódhattok — ahhoz, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl már Istennek teremjünk jó gyümölcsöket. ⁵ Az elmúlt időkben még a régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket, és a halálnak teremtünk gyümölcsöket. ⁶ Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint.

A Törvény és a bűn

⁷ Ezzel vajon azt állítjuk, hogy a Törvény és a bűn azonos? Semmi esetre sem! Az viszont igaz, hogy a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn. Például nem tudnám, mit jelent a bűnre csábító kívánság, ha a Törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”^{[a] 8} Ez a parancs tehát lehetőséget teremtett a bűnnek, hogy különféle, bűnre csábító kívánságokat ébresszen bennem. A Törvény nélkül ugyanis a bűnnek nincs ereje. ⁹ Korábban úgy éltem, hogy nem ismertem a Törvényt. Később azonban, amikor megismertem a parancsokat, megelevenedett bennem a bűn, ¹⁰ én pedig meghaltam. Így az a parancs okozta a halálomat, amelynek életet kellett volna adnia. ¹¹ A bűn számára ugyanis lehetőség nyílt a parancs által, hogy becsapjon és megöljön engem.

¹² A Törvény tehát szent, és annak minden parancsa is szent, igazságos és jó. ¹³ Ezek szerint az okozta halálomat, ami jó? Nem, dehogyis! A bűn azonban felhasznált valamit — ami egyébként jó —, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam, mennyire gonosz dolog a bűn!

Az ember belső vívódása

¹⁴ Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem a régi, emberi természetemet követve élek, és a bűn rabszolgája vagyok. ¹⁵ Nem értem a saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amelyeket akarok, hanem a rossz dolgokat, amelyeket nem akarok. ¹⁶ Mivel azonban nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó! ¹⁷ Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, amely bennem lakik. ¹⁸ Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá. ¹⁹ Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok. ²⁰ De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

²¹ Tehát ez érvényes rám nézve: én, aki a jót akarom tenni, mégis törvényszerűen mindig valami rosszat találok magamban. ²² Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. ²³ Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva.

²⁴ Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít?

²⁵ Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által!

Ami tehát engem illet, a lényem legbelső részével Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem még a bűn törvényének a rabszolgája.