M’Cheyne Bible Reading Plan

A testvérek másodszor mennek Józsefhez

43 Az éhínség egyre inkább ránehezedett az országra. ² Amikor az Egyiptomból hozott gabona elfogyott, Jákób így biztatta fiait: „Menjetek vissza Egyiptomba, vásároljatok megint egy kis gabonát!”

³ De Júda így válaszolt: „Atyám, mondtuk, hogy az a kormányzó szigorúan meghagyta nekünk, hogy a szeme elé ne kerüljünk Benjámin nélkül. ⁴ Ha elengeded velünk Benjámint, akkor elmegyünk, és hozunk gabonát Egyiptomból, ⁵ de ha nem, akkor mi sem megyünk sehova. Hiszen a kormányzó azt mondta, hogy Benjámin nélkül ne álljunk elé.”

⁶ Izráel ezt válaszolta: „Miért mondtátok meg neki, hogy van még egy testvéretek? Ti vagytok a hibásak, hogy ilyen baj ért engem!”

⁷ A fiai mentegetőztek: „Az a férfi nagyon érdeklődött felőlünk és a családunk felől. Megkérdezte: »Él-e még atyátok? Van-e még testvéretek?« Mi csak feleltünk a kérdéseire. Honnan tudhattuk volna, hogy majd azt mondja: »Hozzátok elém a testvéreteket!«”

⁸ Júda azt mondta apjának, Izráelnek: „Atyám, engedd el velem a fiút, majd én vigyázok rá! Hadd keljünk útra Egyiptomba, hiszen szükségünk van a gabonára, ha élni akarunk! Kell a kenyér neked is, gyermekeinknek és nekünk is! ⁹ Benjáminért én magam kezeskedem, hogy épségben visszahozom! Rajtam kérd számon, vállalom a felelősséget érte! Ha nem hozom vissza, engem hibáztass érte, amíg csak élek! ¹⁰ Ha nem késlekedtünk volna, azóta már kétszer is megjárhattuk volna Egyiptomot!”

¹¹ Végül Izráel beleegyezett: „Ha már nincs más megoldás, hát legyen! Történjen, aminek történnie kell! Hallgassatok rám: vigyetek magatokkal ajándékot a kormányzónak: egy kis balzsamot, mézet, fűszer- és illatszereket, mirhát, pisztáciát és mandulát — mindenből e föld termésének színe-javát! ¹² A gabonáért vigyetek kétszeres pénzt magatokkal, s adjátok vissza, amit a múltkor a zsákjaitokban találtatok — hátha csak tévedésből került oda. ¹³ Vigyétek magatokkal Benjámint is a kormányzóhoz! ¹⁴ A Mindenható tegye irántatok jóindulatúvá azt a férfit, hogy engedje szabadon a testvéreteket, és küldje vissza veletek Benjámint is! Ha pedig mégis megfosztanak gyermekeimtől, ám legyek megfosztva!”

¹⁵ Így hát a testvérek felkészültek, és megint útnak indultak Egyiptomba. Magukkal vitték az ajándékokat, a vételár kétszeresét és Benjámint is. Mikor megérkeztek, József elé vezették őket.

József megvendégeli testvéreit

¹⁶ Mikor József meglátta Benjámint a testvéreivel együtt, parancsolt szolgájának, aki a háza felügyelője volt: „Vezesd ezeket az embereket az én házamba, mert ma délben velem fognak ebédelni! Azután siess, vágj le egy állatot, és készítsd el az ételt!” ¹⁷ A szolga mindent így is tett, és átvezette a testvéreket József házába.

¹⁸ A testvérek nagyon megrémültek, és így tanakodtak egymás között: „Biztosan a pénz miatt hoztak ide bennünket, amelyet valaki visszatett a zsákjainkba, amikor először jártunk itt! Az egész csak arra való, hogy vádolhasson bennünket, és rabszolgájává tegyen! Még a szamarainkat is el fogja venni!”

¹⁹ Amikor a házhoz értek, megálltak az ajtóban, és megszólították József szolgáját: ²⁰ „Kérünk, urunk, már voltunk itt egyszer gabonát vásárolni. ²¹ Azonban, amikor visszatérőben egy szálláson kinyitottuk a zsákjainkat, megdöbbenve láttuk, hogy valaki visszatette mindegyikünk pénzét, amelyet egyszer már kifizettünk. ²² Fogalmunk sincs róla, hogyan kerülhetett oda, de most itt van az a pénz, ismét elhoztuk. De ezen kívül is hoztunk magunkkal még pénzt, hogy gabonát vásároljunk.”

²³ A szolga megnyugtatta őket: „Minden rendben van, ne féljetek! Ti valóban kifizettétek a múltkor a gabona árát. Nyilván Istenetek, atyátok Istene adta vissza azt a pénzt nektek, így került a zsákjaitokba.”

Ezután kihozta a börtönből Simeont, és hozzájuk vezette. ²⁴ Majd bevitte őket József házába, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és a szamaraiknak is adott abrakot.

²⁵ Amíg várták, hogy József megérkezzen, előkészítették az ajándékokat a számára, mert a szolgától megtudták, hogy délben együtt fognak ebédelni.

²⁶ Mikor József megérkezett, eléje vezették őket, és a testvérek mind földig hajoltak előtte, majd átadták ajándékaikat.

²⁷ József érdeklődött az egészségük felől, majd megkérdezte: „Él-e még idős atyátok, akiről a múltkor beszéltetek? Jól van-e?”

²⁸ „Igen urunk, szolgád — a mi atyánk — él, és jól van” — felelték a testvérek, majd ismét a földre borultak József előtt. ²⁹ Ezután József meglátta közöttük Benjámint, a testvérét^[a], és megkérdezte: „Ő a legfiatalabb, akiről beszéltetek?” Majd Benjáminhoz fordult: „Áldjon meg az Isten téged, fiam!”

³⁰ Amikor ezt mondta, József hirtelen felugrott, és kisietett, mert annyira erőt vettek rajta az érzései, amiatt, hogy ismét láthatta szeretett öccsét. Elvonult a saját szobájába, és kitört belőle a sírás. ³¹ Azután erőt vett magán, megmosta az arcát, visszament a testvéreihez, és parancsolt a szolgáknak: „Hozzátok az ételeket!”

³² A szolgák külön asztalnál terítettek Józsefnek, másik asztalnál a testvéreinek, és megint külön az egyiptomiaknak. Az egyiptomiak ugyanis nem étkeztek együtt a héberekkel, mert utálatos dolog volt a számukra, hogy nomád pásztorokkal — amilyenek a héberek is voltak — együtt egyenek.^{[b] 33} Józseffel szemben helyezték el a testvéreit, de meglepetésükre, születésük sorrendje szerint: a legidősebbtől a legfiatalabbig. A testvérek megdöbbenve néztek egymásra. ³⁴ József a szolgákkal a saját asztaláról küldött ételeket minden testvérének. Benjáminnak azonban ötször akkora adagot küldött, mint a többieknek. József testvérei vígan ettek-ittak, amíg a bortól egészen megittasodtak.

Jézus prófétál az utolsó időkről^(A)

13 Amikor Jézus már kifelé ment a Templom területéről, egyik tanítványa megszólította: „Mester! Nézd, milyen hatalmas kövek, micsoda épületek!”

² Jézus ezt felelte: „Nézd meg jól ezeket a nagy épületeket! Itt kő kövön nem marad, mert mindent porig fognak rombolni.”

³ Ezután leült az Olajfák hegyén, ahonnan jól lehetett látni a Templomot. Csak Péter, Jakab, János és András volt mellette, akik megkérdezték: ⁴ „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jelek fogják mutatni, amikor mindezeknek be kell teljesülniük?”

⁵ Akkor Jézus így tanította őket: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! ⁶ Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek. ⁷ Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik. ⁸ Egyik nép a másikra támad, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.

⁹ Vigyázzatok magatokra, mert amiatt, hogy hozzám tartoztok, le fognak tartóztatni és bíróság elé állítanak benneteket, megvernek a zsinagógákban; és kormányzók, meg királyok elé állítanak! Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam!

¹⁰ Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. ¹¹ Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.

¹² Abban az időben halálra adja testvér a testvérét, és apa a gyermekét. Sőt, a gyermekek is szüleik ellen fordulnak, és megöletik őket. ¹³ Mindenki gyűlölni fog benneteket amiatt, hogy a nevemet viselitek. De aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.

¹⁴ Amikor majd látjátok, hogy az az utálatos dolog, amely gyilkol és pusztít,^[a] ott áll, ahol nem lenne szabad — aki olvassa, értse meg, hogy ez mit jelent! —, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! ¹⁵ Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit! ¹⁶ Aki a mezőn van, ne forduljon vissza a ruhájáért se!

¹⁷ Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ¹⁸ Imádkozzatok, hogy mindez ne télen történjen! ¹⁹ Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ teremtése óta, és nem is lesz többé. ²⁰ Ha Isten meg nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl. De azoknak a kedvéért, akiket ő kiválasztott, megrövidítette azt az időt.

²¹ Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki! ²² Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat^[b] és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is. ²³ De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!

Jézus prófétál az utolsó időkről^(B)

²⁴ Abban az időben, a nyomorúság ideje után

²⁶ Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁷ Elküldi az angyalokat, hogy gyűjtsék össze a választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig.

²⁸ Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. ²⁹ Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudhatjátok, hogy ő már közel van,^[d] szinte az ajtó előtt. ³⁰ Igazán mondom nektek: ez a nemzet^[e] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. ³¹ Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: örökké érvényes marad.

³² Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor érkezik el, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. ³³ Vigyázzatok hát, és legyetek mindig készen, mert nem tudjátok, mikor jön el az a nap és az az óra!

³⁴ Olyan ez, mint mikor valaki elhagyja otthonát, és hosszú útra indul. A házat a szolgáira bízza, és mindegyiküknek külön-külön megszabja a feladatát, s a kaput őrző szolgának is megparancsolja, hogy éberen őrködjön. ³⁵ Maradjatok hát ti is éberek, mert nem tudjátok, mikor jön vissza a ház ura: este, éjfélkor, hajnali kakasszóra, vagy reggel! ³⁶ Ha hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket! ³⁷ Amit most nektek mondok, mindenki másnak is mondom: »Maradjatok éberek!«”

Jób második válasza

9 Jób így felelt ezekre:

Engedelmeskedjetek azoknak, akik hatalmat kaptak Istentől!

13 Szükséges, hogy mindenki engedelmeskedjen azoknak, akik a kormányzás munkáját végzik! Mert mindazok, akik valamilyen hatalmat gyakorolnak, Istentől kapták a hatalmukat. Igen, Isten az, aki az éppen kormányzó hatóságokat hatalommal ruházta fel. ² Így tehát ha valaki nem engedelmeskedik a hatóságoknak, akkor Isten rendelkezésével fordul szembe, és ítéletet von magára. ³ A hatalmon lévők nem azért vannak, hogy azok féljenek tőlük, akik rendesen élnek és jó dolgokat tesznek. Féljenek azok, akik valami rosszat művelnek! Ha nem akarsz félni a hatóságoktól, akkor élj tisztességesen, tedd azt, ami jó — és dicséretet kapsz tőlük! ⁴ Mert ők valójában Isten szolgái a te érdekedben.

Ha pedig valami rosszat teszel, akkor joggal félhetsz tőlük, mert hatalmuk van arra, hogy megbüntessenek, és élni is fognak vele! Isten szolgái ők, hogy Isten haragja szerint álljanak bosszút azokon, akik valami gonosz dolgot tettek. ⁵ Tehát szükséges, hogy engedelmeskedj nekik, nem csak a büntetéstől való félelem miatt, hanem a tiszta lelkiismeretért is.

⁶ Az adót is ezért fizetitek, hiszen a kormányzat hivatalnokai Isten szolgái mindenkinek a javára, és erre a szolgálatra szánják az idejüket. ⁷ Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, annak fizessétek meg az adót, akinek a vámmal, annak a vámot! Akinek tisztelettel tartoztok, annak adjátok meg az illő tiszteletet! Akit megbecsülés illet, azt becsüljétek meg!

Szeretettel tartoztok egymásnak

⁸ Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak a szeretettel — ezzel azonban mindannyian tartoztok egymásnak! Aki szereti embertársát, az eleget tett a Törvény követeléseinek. ⁹ Miért mondom ezt? Mert a Törvény azt mondja: „Ne légy házasságtörő, ne gyilkolj, ne lopj, és ne kívánd, ami a másé!”^[a] Mindezek, és az összes többi parancsolat összefoglalható ebben az egyben: „Úgy szeresd embertársadat,^[b] mint saját magadat!”^{[c] 10} A szeretet nem tesz semmi olyat, amivel a másiknak ártana. Ezért a szeretet által töltjük be a Törvényt.

¹¹ Mindezt azért is mondom, mert jól tudjátok, hogy milyen időket élünk! Itt az ideje, hogy végre felébredjetek az álomból! Hiszen most már sokkal közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. ¹² Az „éjszaka” már majdnem elmúlt, és közeleg a „nappal”. Dobjuk hát félre mindazokat a dolgokat, amelyek a „sötétséghez” tartoznak, és vegyük fel a világosság fegyvereit! ¹³ Éljünk úgy, ahogy a teljes nappali világosságban illik! Ne vegyünk részt vad mulatozásokban, se részegeskedésben, és ne kövessünk el szexuális bűnöket! Ne vétkezzünk a testünkkel! Hagyjuk abba a veszekedést, és ne irigykedjünk többé! ¹⁴ Ehelyett „öltsétek magatokra” az Úr Jézus Krisztust, és a régi emberi természetet pedig ne tápláljátok, se ne teljesítsétek a kívánságait!